Kalmár Pál életmű-kiállítása

Ma délután jó sokan összegyűltünk Kalmár Pál életmű-kiállításának megnyitójára az egykori Dán Kulturális Intézet épületébe. Már messziről látszik, hogy itt van valami esemény, mert Pali nagyméretű fotói borítják az ablakokat. Jó korán érkeztem, mert sejtettem, hogy sokan leszünk. Szűk baráti körnek már volt júliusban egy megnyitó, de akkor sajnos nem tudtam jelen lenni, mert éppen a Balaton környékén voltam alkotótáborban. Akkor a KKK (Kecskeméti Képzőművészek Közössége) életműdíját is átadták Palinak.

Ma a nagyközönség számára nyílt meg ez a nagyon sok munkát és 40 év alkotómunkáját bemutató tárlat, az épület összes termét felhasználva. Az eredeti kiállótermen kívül az egykori irodák, sőt még a garázs is bemutatóterem lett. Sőt az udvar is, de ott inkább Móder Rezső fémplasztikái láthatók.
Palit régóta ismerem, még a régi művházi szakkörből, tehát úgy 35 éve. Ismertem szobrainak egy részét, főleg a fából készülteket, de itt olyan mennyiségben voltak jelen, ami igen meglepő volt. Fémszobrok, talált tárgyakból készült plasztikák is szép számban szerepelnek, de az igazi meglepetés a sok-sok lírai absztrakt festmény volt a falakon.
Tábori hangulat (A börtön ablakába...) fogadta az érkezőket, majd megérkezett Pali. Virág Ági, aki a kiállítás kurátora, köszöntötte a jelenlevőket és átadta a szót Wehner Tibornak. Wehner Tibor áttekintette a 20. század második felének szobrászati kihívást és arról is beszélt, hogy Palinak a 70-es, 80-as években a hivatalos kultúrpolitika avantgárdot és nonfiguratívot elutasító szemléletével kellett felvennie a harcot, de a rendszerváltás után sem lett sokkal jobb a helyzet, mert a megváltozott érték és az értékválság, szintén nem kedvezett az ilyen típusú alkotásoknak.
A megnyitóbeszéd után néhány hangszeres zenét hallhattunk növendékek előadásában, de az igazi attrakció a Móder Rezső mobilszobrász és fémzeneszerző előadása volt, aki megszólaltatta a szobrait. Az utolsó kis művet Palinak ajánlotta: Kalmár Pali szobrászkodik.



















Egy kis beszélgetés, nézelődés után készítettünk egy csoport képet a jelenlévő, egykori kárászi alkotótáborban megfordultakról.
U.i.: A választási időszak ellenére egy politikus sem volt jelen! Hurrá!)

MI CAMINO - AZ ÉN CAMINÓM

Ez a hét nekem a saját kiállításomról, illetve annak előkészületeiről szólt. Hétfőn ki se mozdultam a házból, örültem, hogy végre itthon vagyok.
Kedden reggel volt egy megbeszélésem az Ifjúsági Otthonban egy őszi programmal kapcsolatban. Kora délután pedig Gong Rádióba mentem be egy interjúra a kiállításommal kapcsolatban. Még előző nap hívott fel a szerkesztő és kb. negyed órát beszélgettünk, amit aznap a Mozaik című magazin műsorban le is adtak. Keretezőhöz és  nyomtatóba kellett mennem, a rácsokba szögeket kellett vernem, süteményt és bort intézni a megnyitóra. Az előkészületek mellett igyekeztem itthon is rendet rakni magam körül, egy kis takarítás, mosás. Sőt, elkezdtem visszahallgatni a caminón naponta diktafonra felmondott szövegemet és leírni, illetve egy új blogot indítani, amely csak a camionós élményeimről szól.

Szerdán délután mentünk be a Nemzetközi Kerámia Stúdióba Péterrel, hogy feltegyük a képeket. Virág Ágival is erre az időpontra beszéltük meg, hogy beszélgetünk egy kicsit, hogy fel tudjon készülni a másnapi megnyitóra. Ahhoz képest, hogy szinte mindent előkészítettünk a kiállításrendezéshez, kicsit tovább tartott a képek felrakása, mint gondoltam. Fél 4-re mentünk és majdnem fél 6 lett mire eljöttünk. Mi lett volna, ha a 42 rézkarcot egyenként kellett volna belógatni.

Csütörtökön volt a nagy nap, a megnyitó napja. Délelőtt még egy kicsit takarítottam, hajmosás, főzés. Délután pedig már vártam Kiss Pétert, a Budapesti El Camino Klub vezetőjét és a régi barátnőmet, akit elhozott Budapestről. Meglepetésemre nemcsak ketten érkeztek, hanem eljöttek Péter szülei is. Még nem találkoztunk előtt, csak a neten és telefonon beszélgettünk, így most váltottunk egy pár szót személyesen is. Miután hazaért a férjem és megebédelt ő is, elindultunk a kiállítás helyszínére, mert még fel kellett egy kis életrajzot raknom a falra, meg kipakolni a sütit és az italokat. Aztán fél 5 körül már érkeztek is az érdeklődők, 5 órára szép sokan összegyűltünk, a kis kápolnaszerű kiállítótér teljesen tele volt. Örültem, hogy kollégák, barátok, művésztársak, tanítványok, zarándoktársak és leendő zarándokok is eljöttek. Az udvaron tartottuk a megnyitót. először Kiss Péter beszélt a caminóról, annak hagyományáról, aztán Virág Ági mondott egy olyan találó megnyitó szöveget, hogy én időnként a könnyeimmel küszködtem, annyira megható volt. Azt ígérte, majd ha letisztázta elküldi a szöveget. Tetszett benne az, hogy közvetlen volt és hogy olyan dolgokat mondott ki, amit én nem mondtam ki, de mindig is törekedtem rá. Párhuzamba állította a régi, lassú világ dolgait (zarándoklat, középkori templomok, rézkarc) a mai pörgős dolgokkal (wifi, facebook, digitális fotók, okostelefon). Igen, én mindig is arra törekedtem, hogy a múltat hogyan lehet átörökíteni, megőrizni, de közben haladni is a korral, nem megriadni az új technikáktól.
A protokoll után Fehér Dezső barátom boraival koccintottunk, és a kellemes alföldi borok mellett beszélgettünk még. Aztán hat óra körül szedelőzködtünk, elbúcsúztam Kiss Pétertől, Ági barátnőmtől és hazajöttünk. Csak azt sajnálta egy kicsit, hogy egyik gyermekem se tudott ott lenni a megnyitón, Márk ezen a héten Németországban van, Petrának elrendeltek a hosszú nyitvatartást az üzletben.

A kiállításról még annyit, hogy a 42 rézkarc 42 napot jelenít meg a Caminóról, 37 gyalogos napot és 5 turistásat, az ottani élményeket, hangulatokat igyekeztem visszaadni velük. A megnyitó pedig pont az első gyalogos napom egy éves évfordulóján volt. Most a kiállítással és a blogírással újraélem a tavalyi caminóm.
Az eseményről a Kecskeméti TV is beszámolt:
http://kecskemetitv.hu/sa_hirek/i_kultura_32/i_meszaros_marianna_caminoja_101683/t_Kult%C3%BAra%20-%20M%C3%A9sz%C3%A1ros%20Marianna%20Camin%C3%B3ja/index.html
És egy hosszabb riport a Múzsa című magazin műsorban. Itt a műsorban 22:40-től van erről a kiállításról szó:
http://kecskemetitv.hu/s_!musorok/i_muzsa_15/t_M%C3%BAzsa/index.html

Városfalak - három diákcsoport a Cifrapalota falaira festhetett

Már írtam Virág Ágnes merőben új ötletéről, hogy a Cifrapalota átfestése előtt három diákcsoport lehetőséget kapott az egyik földszinti teremben, hogy egy-egy témát a falra fessen. Az én bolyais szakköröseim a Kecskemétet megtámadják címűt választotta. Hévizi Farkas (11. D) szörnyeire gondoltunk, akik csak azoknak kegyelmeznek meg, akik művészetkedvelők és/vagy jártak a Cifrapalotában. Kicsit nehezen jött össze a vázlatolás, pedig talán nem tartott volna 5 órahosszáig az alkotómunka, ha mindent előre megterveztünk volna, de sem ők, sem én nem csináltunk még ilyet, így úgy gondoltuk, majd legfeljebb improvizálunk. Kedd délután mi voltunk az első csapat, akik munkához láttunk, azóta a kandósoké is elkészült, azt láttam a facebookon, és gondolom, a katedrásoké is, bár arról semmit sem tudok. Ma este egy buli keretében zárjuk a projektet, akkor majd megnézem a másik két csoport alkotását is közelebbről.

A nagyközönség is megtekintheti, de csak VASÁRNAPIG! Nem mindenki mondhatja el, hogy a Cifrapalota falára pingált!

Nekem és a gyerekeknek (Bársony Fruzsina, Czirkos Veronika, Somorjai Anna, Somorjai Réka, Thúroczy Erika, Jóború Adél, Király Evelin, Firtermaiszter Diána, Hévizi Farkas és Dominek Márk) is nagy élmény volt! Köszönöm! Köszönjük!


Ja! És megint egy napra több program is esett, de emiatt a cifrapalotás projekt miatt eszembe se jutott, hogy máshová menjek. Kedden az "Élet a régi Kecskeméten" facebookos csoportnak volt egy találkozója és a Dán Kulturális Intézet is ezen a napon ünnepelte a 20 éves évfordulóját. Ezek most kimaradtak!

Városfalak - Cifrapalota

Városfalak annak a projektnek a neve, amit Virág Ágnes talált ki középiskolás diákok számára. A projekt első rész zajlott le csütörtök délután a Cifrapalotában Városi történetek címmel 5 előadás a városépítészetről. A kis szakköröseimmel mi is ott voltunk. Amikor azt láttam, hogy egy délutánra 5 (20-25 perces) előadást tervezett Ági, volt bennem némi szkepticizmus, hogy ez sikerül-e. Természetesen nem, szegény diákjaimat sajnáltam, a többi diák már előbb feladta, az enyémek fél 7-ig maradtak, és nagyon sajnálták, hogy pont a legérdekesebbnek ígérkező utolsó előadást nem tudták megvárni, mert ment a buszuk. Végül este 7-re fejeződött be az egész. Érdekes volt, de nem szabad ilyen sokat betervezni egy alkalomra. Ezek a diákoknak, akik egész délelőtt és kora délután suliban voltak, és ráadásul másnapra is készülniük kellene, max. másfél órás előadást képesek befogadni.
Az előadások sorrendben a következők voltak: A középkori városépítészet kecskeméti emlékei - Székely György, Városépítészet a középkortól a barokkig - Székely Gábor, Dabasi Építészeti Stúdió - Trafik - Ligetvári István, Kecskeméti városépítészet a 19. századtól - ifj. Gyergyádesz László, Városi képzőművészeti akciók 1970-től - Virág Ágnes.


Számomra a dabasi beszámoló volt különösen érdekes, meg persze Ági előadása, hiszen ezekről eddig nem hallhattunk itt Kecskeméten.
Megbeszéltük azt is, hogy novemberben melyik csoport mikor jön és melyik falat festi majd ki. Mi november 13-án kedden festjük ki a bal oldali falat a Kecskemétet megtámadják témában.