Pünkösd után, a nyári szünet előtti 3. hét

A Pünkösd hétfőm a dolgozatjavításokkal telt, két kandós osztály témazárója és a végzősök érettségi dolgozata volt a soros feladat.
Kedden ez elmaradt csányis órám idejében Petrával találkoztam, gyereknapot tartottunk. Délután a kandós 11. E-vel Ulrich Gábor kiállítását néztük meg Kortárs Művészeti Műhelyek Galériájában, méghozzá úgy, hogy Gábor is ott volt, mesélt egy kicsit arról, hogyan dolgozik, illetve kérdezhettek is a diákok tőle. Mivel még a másfél órából maradt még idő, átmentünk a Dán Kulturális Intézetbe is, hogy alkalma legyen a diákoknak összevetni Gábor munkáit egy alapvetően más karakterű alkotó, alapvetően más jellegű munkáival.
Szerdán leszedtem a gyerekek kiállítását Sebők Kata segítségéve. Délután G. Szolláth Katival nyomtattam, már régebben felajánlottam neki, hogy szívesen lenyomtatom a grafikáit (ő pedig felajánlotta, hogy cserébe ad nekem belőlük), de eddig nem tudtunk időt egyeztetni.  Mire lenyomtattunk pár példányban a 3 Klimtes rézkarcát, jól elbeszélgettünk. Talán még ennyi időt nem is töltöttünk együtt eddig.
Csütörtökön a Bolyaiban a 7. órában egy aranyos kis pedagógus napi műsor, utána süti és koccintás. (Már egy hete a szombati maradékokat esszük, így én az én súlyom az április közepi állapotra került vissza, tehát most dolgozhatok majd megint egy csomót!) Szakkör után posta, céges adóbevallás. Márk is hazajött, már csak pár "tanulós" vizsgája maradt.

Pénteken délután ismét jó lett volna egyszerre két helyen lenni, 17 órakor kezdődött a Cifrapalota Thorma kiállítás (következő bejegyzés!), de 17.30-tól már a Kandó pedagógusnapi vacsorája kezdődött. Ez is hagyomány már, egy kis műsor a diákoktól (6 fellépőből 3 művészetis) és a tanárkollégák is énekeltek egyet, a kollégák jutalmazása a versenyeredmények alapján (idén nem volt művészettörténet verseny, sajnos), marha- és/vagy birkapörkölt és egy kis beszélgetés a kollégákkal. (Nagyon ízléses volt a dekoráció.)
Csak pár évig élt az a hagyomány, hogy a város jutalmazta az iskolánként az év tanárát, de ma már erre sincs pénz. (Megjegyzem, én úgysem kaptam volna meg sohasem a két félstátuszos létemből adódóan.) Nem nagyon tudom elképzelni, hogy a következő tanévben hogyan tudom összeegyeztetni a két állásom a kötelezően az iskolában letöltendő idő mellett. Holnap tüntetés Budapesten!

Pedagógus napi tüntetés - Budapest

Most értünk haza Budapestről, ahol az oktatásban érdekelt szakszervezetek közös tüntetést szerveztek a kormány tervezett óraszámemelése, az oktatás "államosítása" és azon tény ellen, hogy a kormány nem egyeztet a szakszervezetekkel és a szakmai fórumokkal, hanem csak egy áldemokratikus nemzeti konzultációnak becézett kérdőívre beérkezett válaszok alapján akar majd dönteni az oktatást érintő kérdésekben (is). Kecskemétről több mint 60 fő érkezett, bár a Bolyaiból csak én voltam egyedül. Igaz, én is fontolgattam menjek-e, hiszen 3 osztály művészettörténet témazárójának kijavítása várt rám ezen a hétvégén, de azt gondolom, hogy muszáj hallatni a hangunkat.
Annak ellenére, hogy narancssárga riasztást adott ki a meteorológiai szolgálat és valóban volt is egy jó kis zápor, nagyon fegyelmezett a tüntetés. Az oktatási államtitkárság részéről Varga Éva munkatárs vette át a petíciót, s rögtön el is kezdtünk viccelődni, hogy akár a takarítónő vagy a portás is lehet. Mi jó hátul álltunk, nem láttuk őt, csak a hangokat hallottuk. Idehaza gyorsan megnéztem, mit írtak a tüntetésről a hírekben, meg milyen képek vannak fenn. Egyrészt jól felhúztam magam a KDNP véleményén, hogy: "elítéli a vasárnapi pedagógustüntetést, mert a párt szerint az nem szolgálja a pedagógustársadalom érdekeit, a hátterében nem szakmai, hanem politikai érdekek állnak. ...Az időpontválasztás a Nemzeti Összetartozás Napjának közelsége miatt is méltatlan - tette hozzá a közlemény." Másrészt megláttam Varga Évát, aki szerintem jó, ha van 20 éves, azaz tényleg fantasztikusan megtisztelt bennünket az államtitkárság, igen fontos embert jelölt ki a a petíció átvételkére, nem sokat tévedtünk.
A Kandóban péntek este volt a szokásos pedagógus napi vacsora. Ilyenkor szoktak az országos versenyeken helyezést elért diákok felkészítőinek egy kis jutalmat is adni. Volt, amikor egymás után két évben (2007-ben és 2008-ban) én is kaptam, hiszen a művészettörténet OKTV-n volt 2., 10. és 11. helyezett diákom is. Sajnos, azóta nem nagyon sikerül rávennem diákokat, hogy egyáltalán elinduljanak egy ilyen sok felkészülést igénylő versenyen. De mégis kaptam én is jutalmat, a városi művészettörténet versenyen indult és szép helyezést elért kandós csapataim felkészítéséért. Jólesett.
Tegnap megint gyalogoltam, most kb. 20 km-t Méntelek felé, amíg tartott a bicikliút és vissza, 3 óra volt pontosan. Még mindig voltak pipacsok, de most egy kis lila is vegyült a képbe. Jól elfáradtam, itthon meg nekiestem a dolgozatok javításának. Amíg én a teraszon javítottam, Márk nekiállt követ faragni, Cilike meg aludt egy jót a széken.