Őszi kirándulás - 1. nap

Erre az őszi szünetre a MROE vezetőségének felkérésére szerveztem egy szakmai kirándulást az 55. Velencei Biennáléra, amelyre csupán egy-két érdeklődő akadt, így azt még szeptemberben lemondtam. Ez a harmadik őszi szünetem itthon, azóta nem jött elég jelentkező össze, vagy nem is szerveztem a kudarcok miatt hosszabb utat az őszi szünetre. Viszont így Péterrel elutazhattunk ismét pár napra együtt. Most Nyíregyháza volt a célállomás, mert én még sohasem jártam ott. 

Szerda reggel 8 óra körül indultunk, és mivel egyébként is útba esett, megálltunk a Debrecenben, ahol a MODEM-ben éppen Ország Lili kiállítás volt, Körkörös romok címmel. Még sohasem láttam egyszerre ennyi Ország Lilit. Péter is, aki műszaki ember, rácsodálkozott, hogy mit ki nem lehet hozni a nyomtatott áramkörökből.

Nekem a mennyiségen kívül új volt, hogy láttam a újságkívágásos kollázsait, amelynek alapján aztán elkészítette a festményeit. Találtam egy temetős festményt is, ez nekem is az egyik kedvenc témám.

Még megnéztük a másik modemes kiállítást is, ami a Szent utak című fotókiállítás volt, a Közel-Keletről.

A kiállítások megtekintése és egy-egy kávé elfogyasztása után indultunk tovább, Nyíregyháza felé. 

Kicsit hűvösebb volt, mint az elmúlt napokban, mikor szinte nyárias volt a hőmérséklet, de szerencsére szép napsütéses nap volt még szerdán és csütörtökön is.

Délután a nyíregyházi Sóstói Múzeumfaluban sétáltunk és néztünk be minden házba. A népművészet tantárgy tanításához remek helyszín, kár hogy Kecskeméthez közel nincs ilyen skanzen. Vásárfiaként ott főzött szilva- és körtelekvárt vettünk. 

Nekem különösen tetszett a temetős rész, abban is a csónak formájú fejfák. Lehet, hogy lesz még folytatása a temetős sorozatomnak!

 A Hotel Barbizonban volt a szállásunk a 3. emeleten. Le lehetett volna esténként menni a termálvizes medencébe, de nem vittem magammal fürdőruhát. Fürdőzés helyett elmentünk a közeli Nyilas Fogadóba vacsorázni, ahol egy kétszemélyes tálat rendeltünk.

Családi kirándulás a debreceni MODEM-be

Már több mint 5 éve megnyílt a debreceni MODEM, 2007 nyarán az előcsarnokban már jártam, és láttam az akkori Leonardo kiállítás alkalmával a ház előtt felállított hatalmas lovasszobor rekonstrukciót, de annak ellenére, hogy nagyon is közönségcsalogató kiállításokat rendeztek itt, valószínűleg a távolság (költséges odajutás) miatt, eddig egyetlen egyszer sem jutottam el ezekre a tárlatokra.



Most két érdekes kiállítás volt egy időben, az Alkony című, a figuratív festészetet bemutató, a másik a Kondor Béla munkásságát bemutató Forradalmár, próféta, melós című. Mivel a kandós művészeti tagozat Kondor Béla nevét vette fel, gondoltam, diákokkal együtt is elmehetnénk egyfajta jurtalomutazásként megnézni ezt a tárlatot, de hiába említettem meg a művésztanár kollégáknak, annyira nem kaptak az alkalmon, pedig szívesen megszerveztem volna. Eredetileg ezen a hétvégén a Szépművészeti Múzeumba vittem volna a Cézanne és Daumier kiállításokra diákokat, de mivel mindössze 20 fő jelentkezett, le kellett mondanom ezt a fakultatív kirándulást, így viszont felszabadult ez a hétvégém. Márk vetette fel, hogy esetleg menjünk el és nézzük meg ezeket a debreceni kiállításokat. Meg is néztük, hogy mennyibe kerülne vonattal. Csak kettőnknek (mindketten féláron utazunk) 8.000 Ft lett volna, így Péter felajánlotta, hogy menjünk el mindannyian kocsival, így négyen 10.000 Ft-ből jártuk meg a Kecskemét - Debrecen - Kecskemét távolságot. A vonat négyünknek (Petrának és Péternek nincs 50 %-os kedvezménye) 24.000 Ft lett volna. Igazán ösztönző ez az ár a tömegközlekedés használatára! Persze az útiköltség mellett még ott van a belépők ára is, amely Márknak (MKE diákigazolvánnyal) ingyenes, nekem (pedagógus kedvezmény) 1.400 Ft, de Petra és Péter teljes összegért nézhették csak meg, így ez 5.800 Ft. Szóval nem olcsó egy ilyen összcsaládi (4 fős) múzeumosdi, nem is fogunk túl sűrűn ilyet csinálni, néha kell ez, jó ez. Az anyagiak után nézzük milyen is volt ez a két tárlat!
Először az Alkony című tárlatot néztük meg, amelyből sok ismerős kép volt már a KorTárs című tévéműsorból. Érdekes válogatás, de számomra furcsán hatottak egy teremben a hatalmas több négyzetméteres vásznak az igen csak aprócskákkal együtt. Egy ekkora térben nyilván a nagyméretűek erőteljesebben hatnak. Az kis külön terem, ahol Mircea Suciu szénnel készült munkáit mutatták be, nekem túl kicsinek bizonyult a ütős és nagyméretű rajzokhoz. Örültem annak a néhány Daniel Richter képnek, amelyet láthattunk. Az ő édesapja a mai legkeresettebb és legdrágább kortárs festő, 2009. áprilisában a bécsi Albertinában láttuk retrospektív kiállítását, és a Travel Channel Úticél a Kortárs művészet című sorozatában a Berlint bemutató részben láttam először az ő Daniel fiát, illetve a festményeit. A női alkotók munkái tetszettek. Az audioguide nem sok alkotóról, képről beszélt külön-külön, inkább a koncepciót részletezte.










A Kondor kiállítás elsötétített termeiben szépen világítottak a nagyméretű festmények vörös és arany színei, és jól mutattak messziről azok a falak, ahol a kisméretű rézkarcok voltak kirakva, viszont élvezhetetlenek  voltak a túl magasra vagy éppen túl alacsonyra tett grafikák. Ehhez a kiállításhoz nem volt audioguide, csak néhány idézet a falon. Én nem tudtam felmérni, hogy ha valaki nem ismeri Kondor munkásságát, vajon ezekből, mennyire áll össze számára a kép. Talán a 2006-os Kogart Galériabeli  tárlat sokoldalúbban mutatta be Kondor Béla munkásságát. Ebben a kiállításban az volt új, hogy néhány kortárs (Csernus Tibor, Barcsay Jenő) és nagy előd (Dürer, Rembrandt) munkái is kiegészítették, és egy kicsit nagyobb hangsúlyt kaptak a gyári, munkás témák.

Délután 5-re haza is értünk, és a zord időjárás ellenére egy igazán kellemes napunk volt!
Vasárnap aztán jöhet megint a dolgozatjavítás meg a többi minden!

Ex Libris kiállítás a debreceni Benedek Elek Könyvtárban

Még hétfőn nyílt, de a nagy távolság miatt nem tudtam elmenni Debrecenbe, hogy megnézzem azt az Ex Libris kiállítást, amelyet a Benedek Elek Könyvtár által meghirdetett pályázatra beérkezett művekből rendeztek. A könyvtár honlapjáról vettem kölcsön a megnyitó képeit. Még 2010-ben megrendelésre készítettem két Ex Librist, aztán a felhívásra egyet saját részre, ezzel a három foltmaratásos (aquatinta) rézkarc technikával készült munkával vettem részt a pályázaton. Az anyag a facebookon is elérhető, látható.

Válogatás a XXI. Debreceni Tavaszi Tárlat anyagából - Kulturális és Konferencia Központ

Kecskemét és Debrecen város együttműködésének egy újabb állomása ez a kiállítás, azaz a Válogatás a XXI. Debreceni Tavaszi Tárlat anyagából a Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központban. Februárban a Kecskeméti Képzőművészek Közössége állított ki egy válogatást a tagság munkáiból Debrecenben a Kölcsei Központban, amelynek ez a kiállítás a viszonzása. Kicsit más azért a két kiállítás, hiszen még mi egy város művészei vagyunk, úgy ez a kiállítás egy Hajdú-Bihar megyei válogatás. Ráadásul nálunk nemcsak MAOE tagok állíthatnak ki, a debreceniek pedig kikötik a MAOE tagságot (és még abból is zsűriznek!).

Először úgy volt, hogy nem tudok elmenni a megnyitóra a bolyais programom miatt (meg dühített az is, hogy munkanap délelőtt 11-re rakták a megnyitót). Ez ezért is bántott, mert egy megnyitón elhangzanak információk az alkotókról, esetleg egy ilyen válogatásban kiemelnek egyes alkotókat, azaz megtudhatunk valami pluszt. Most úgy érzem, hiába tudtam elmenni a megnyitóra, nem lettem okosabb annál, mintha csak úgy beestem volna később erre a tárlatra. Ugyan Sulyok Géza festőművész kedves gondolatokat mondott, de azok túl általánosak voltak, semmivel sem tudok most többet a Hajdú-Bihar megyei alkotókról és alkotásokról. Első benyomásom az volt, hogy egy igen komoly válogatás ez, már csak a mennyiséget tekintve is (állítólag a mienk is hasonló volt, mondta is Balanyi Karcsi, hogy jó lett volna azt a válogatást itthon is bemutatni), meg a grafikai anyagot nézve. Szerencsére a látogatók kézhez vehettek egy-egy kiadványt a Debreceni Tavaszi és a Nyári Tárlatról. Talán nem meglepő, ha nekem Durucskó Zsolt vegyes technikával készült grafikái és Szilágyi Imre rézkarcai tetszettek legjobban. Szikora Imivel és Szoboszlay Eszterrel egy kicsit filóztunk azon, hogy hogyan is készülhettek Durucskó munkái, a füzetben mélynyomást írtak, amit kizártunk, szerintük digitális print.

Látlelet II. - Kecskeméti Képzőművészek Közösségének kiállítása Debrecenben

Látlelet II. címmel február 1-jén fog nyílni a debreceni Kölcsei Központ Bényi Árpád termében a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének kiállítása a Kecskemét és Debrecen közötti megállapodásnak köszönhetően. Tavaly nyáron Balatonfüreden volt ilyen bemutatkozási lehetőségünk, annak a megnyitójára el tudtam menni, most hétközben egy tanár hogy is tudna kimozdulni! Sajnálom, mert olyan sűrűn nem járok Debrecenben (utoljára 2007-ben voltam), és szívesen megnéztem volna a megnyitót is. A protokolos köszöntések után ifj. Gyergyádesz László nyitja majd meg a tárlatot. Remélem, majd azért látok róla néhány fotót. Én a teljes Liszt-sorozatommal fogok ott szerepelni.
Igazán sajnálom, hogy hasonló okok miatt maradtam le annak idején a KKK kispesti (2009. október), nagybányai (2007. augusztus és 2010. június), sepsiszentgyörgyi (2008. december) kiállításáról. Ha csak egy-két órám lenne talán el tudnám cserélni, de 5 órát nem nagyon sikerül.
A kispesti kiállításmegnyitóról találtam olyan képeket a neten, ahol a háttérben az én festményem (Krumlovi sárgaláz) is rajta van, de a többiről nem. Az első nagybányai kiállításra külön készítettem egy grafikát (Találkozások - Nagybánya és Kecskemét) és azt a kiállítást egy pár nappal később én is láttam, mikor barátnős kirándulásunk egyik állomása volt Nagybánya. A második nagybányai kiállításon a Kedvenceim-sorozatból a Nemes Lampérth Józsefes képen szerepelt, de a megnyitóról nem találtam olyan fotót, ahol látszana az én képem is. A sepsiszentgyörgyire meg azt se tudom pontosan, mit adtam be. Talán a Hajnali fagy című rézkarcot és mintha az látszana a háttérben a mellékelt fotón, amelyet a neten találtam erről a kiállításról.