2012. június 6., szerda

Vasárnap: Pedagógusnapi tüntetés és Ferenczy kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában


Lassan már hagyomány lesz, hogy pedagógusnapon tüntetünk Budapesten, tavaly is tüntettünk és most is. Bár sok remény nincs arra, hogy ez meghatná az Oktatási Államtitkárságot. A tavalyihoz képest kevesebben voltunk, gondolom, a többi kolléga elhiszi Hoffmann Rózsának, hogy nincs miért tiltakozni. Jó volt látni, tudni, hogy most más szakszervezetek is mellénk álltak, pedig inkább azt lehet érezni, hogy már megint mit akarnak ezek a pedagógusok, ott van neki az egész nyár. Egyszer már írtam itt, hogy január óta, már csak a magam bizonyossága miatt is, írom, hogy mennyi időt töltök bent az iskolában (azt, hogy itthon vagy máshol mennyit töltök iskolai dolgokkal még nem számoltam össze!), és az derült ki, hogy az egyik iskolámban bőven megvan a munkaidő 80 %-a, mégis keveslik, míg a másikban nem, viszont ennek az iskolának a dolgaival többet foglalkozom itthon. Nem tudom elképzelni, hogy a két iskolai elfoglaltságom, hogyan oldható meg, ha bevezetik ezt a 80 %-ot bent kell tölteni az iskolában dolgot. A Kandóban asztalom sincs a tanáriban, és nem tudok ott készülni, javítani! Most két öltönyös fiatalember vette át a petíciót, államtitkár asszony megint nem ért rá.
A petíció átadása után Márkkal, kihasználva, hogy a Magyar Nemzeti Galériában meghosszabbították két héttel a Ferenczy kiállítás nyitvatartását, felmentünk a várba, hogy megnézzük azt. Ugyan mióta megnyílt, már kétszer voltam a Galériában, de diákokkal voltam és nem volt idő, hogy ezt is megnézzem. Nem annyira szeretem, mikor az "A" épületben rendeznek ilyen jellegű kiállítást, a "C" épület alsó szintjén jobban áttekinthető egy életmű-kiállítás. A Libamáj fesztivál miatt elég nagy volt a tömeg, és csak a "C" épület felől lehetett megközelíteni a kiállítást, így átengedtek bennünket a Hősök, királyok, szentek kiállításon, és meg tudtam Márknak mutatni a Munkácsy-féle Honfoglalást, amelyet nem sűrűn lehet egyébként látni, hiszen az Országházban van. Ferenczy munkáit kedvelem és tanítom, főleg persze a nagybányai képeit, de bőven akadt meglepetés azért ezen a kiállításon áttekintve az egész életművet. Sajnos, a katalógust már meg se merem kérdezni, hogy mennyibe kerül. Régebben mindig megvettem, mert a művészettörténet OKTV-n gyakran ezekből a kiállítási katalógusokból adták meg az ajánlott irodalmat, és még a megyei könyvtárban sincsenek meg ezek a könyvek, de manapság egyszerűen nem futja ilyen "hóbortokra" a keresetemből.
A kiállítási enteriőrös  fotókat a netről mellékelem (a tüntetésesek sajátok), az egyik épp az egyik olyan képet mutatja, amely a nemrégen került elő.



Vonattal jöttünk vissza, és még időben megérkeztünk, hogy az este edzésem ne maradjon el. Az elmúlt heti kilengés miatt keményen kell dolgoznom, most a május eleji szintemnél járok.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése