Kedd: mozgalmas nap és találkozás a Kultúrdémonnal a Katona József Könyvtárban

Hétfőn délután spanyolt tanultam, mert kedden témazárót írtam. Remélem, nem lesz túl rossz, sajnos nem tudok annyit foglalkozni a dologgal, mint két éve, és ez észrevehető a teljesítményemen.
Szóval a bolyais kezdés után, a egykori csányis órám idejében megint Petrával találkoztam, gyakorlati helyet próbálunk neki szerezni, most pénzügyi és számviteli asszisztensnek tanul, és jó lenne, ha decemberben végez, akkorra már lenne egy kis gyakorlata is, csak nem olyan könnyű találni ilyen helyet.

Még arra is volt időm, hogy otthon ebédeljek, innen mentem a Paletta kiállítás anyagáért a Kulturális és Konferencia Központba, majd a Szórakaténuszba, ahol a népművészet óra keretében beszéltem meg, hogy bemutatják a 11.E-nek az intézményt és hogy ne csak száraz befogadásról szóljon a dolog, még egy kézműves foglalkozást is leszerveztem neki, igaz ez 450 Ft/fő volt, amelynek a befizetéséért nem mindenki lelkesedett, de aztán mindenki nagyon élvezte a foglalkozást.

Aztán megint hazamentem, vacsora (figyelnem, kell hogy a megfelelő időben egyek!), és újra be a városba, ahol egymáshoz nagyon közel, ismét egy időben volt két olyan program, amelyen szívesen részt vettem volna, de csak egy helyen lehetek. Az Ifjúsági Otthon Diákgalériájában a házban működő szakkörök éves kiállítása kezdődött 5 órakor. Megnéztem, lefotóztam, örültem néhány ismerős diák alkotásának, de a megnyitót nem vártam meg, mert érdekesebbnek ígérkezett a Katona József Könyvtárban a Kérdezze a Kultúrdémont című rendezvény, amely egy író-olvasó találkozó volt Karafiát Orsolyával. Az őszi Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálén olyan rézkarc-sorozattal jelentkeztem, amelyet ő ihletett, és annak ellenére, hogy sokszor láttam, hallottam, olvastam nyilatkozatait, kíváncsi voltam rá. Tetszett, ahogy a rendezők előre összegyűjtötték a kérdéseket, amelyekből ő véletlenszerűen húzott és válaszolt. Ugyan fenntartotta magának a jogot, hogy passzoljon, de nem élt vele, őszintén, egyenesen, enyhe öniróniával válaszolt a rázósabb kérdésekre is. Mesélte, hogy a Kultúrdémon nevet maga választotta, és mindenki elfogadta titulusként - valóban elég találó. Többször szóba kerül, hogy rosszul alszik, csak gyógyszerekkel sikerül neki. Én, aki épp az ellenkezője vagyok, akkor is elalszom, ha egyébként szeretnék fent maradni, azt gondolom, hogy ha nem csak szellemileg "fárasztaná le" magát, hanem egy kis izzadásos testedzéssel is, biztos jobban aludna. Mindenesetre feldobott az este, kedvet kaptam, hogy sűrűbben beleolvassak írásaiba, nyomon kövessem a blogját.

IX. Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálé - Cifrapalota

Szerdán a Tóth Menyhért-ösztöndíjasok kiállításának megnyitása után levonultunk székestől a földszintre, ahol megint csak nem a szokásos megnyitó zajlott, hanem ismét egy beszélgetés. Ifj. Gyergyádeszt László beszélgetett Benes Józseffel a Műhely Művészeti Egyesület elnökével, hiszen a Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálé az egyesület rendezvénye, immár a kilencedik. Benes Jóska beszélt a délvidéki gyökerekről, illetve arról, hogy mennyire fontosak a társművészetek. Gyergyádesz Laci firtatta egy kicsit azt, hogy miért csak grafika, miért nem nyit a biennálé pl. a szobrászat, festészet, iparművészet felé. Annak idején egy Műhely Egyesületi közgyűlésen szóba került ez, de én azt mondtam a hozzászólásomban, hogy a grafika olyan kis "mosthagyerek", hogy legalább ilyenkor előtérbe kerül. Eddig mindig készült katalógus is, de most erre sem volt pénz, bár Benes Jóska még nem adta fel a reményt. Szerintem egy netes oldal hatásosabb lenne most már mint egy nyomtatott katalógus.
G. Szolláth Katival és Petri Ildivel ültem együtt, mindkettőjükkel régen találkoztam már. Kati is rézkarcolat készít mostanában, de nincs hol lenyomtatnia, panaszolta.
A megnyitó előtti program miatt nem tudtam igazán alaposan megnézni a kiállítást vissza fogok menni még. Annak viszont örültem, hogy most lent a földszinti termekben rendezték ezt a kiállítást, illetve jó helyen voltak az saját munkáim ("Attól félek, hogy egy lépcsőn fogok meghalni" - Karafiáth Orsolya - rézkarc, aquatinta, 2011.). Így, első ránézésre, Babucsikné Zeikfalvy Anna (kiskőrösi kolléganő) rézkarca és Szikora Imre szitanyomata tetszett.
A. Varga Imrével is tudtam egy keveset beszélgetni, gratulált egyrészt ehhez a bloghoz, másrészt a beadott munkámhoz, azt mondta, olyan erotikus. Ez igaz lehet.

Hétvégi termés

Ebben a hónapban még nem foglalkoztam a rézkarcozással, minden hétvégére jutott valami, de most ezt a hétvégét erre szántam. Szombaton délelőtt a Nyáridő sorozatból nyomtattam egy egységes sorozatot, vöröses barnával a MAOE-s felvételire. Délután a Rónai Peti - Bagó Ivett házaspár házában készült fotókból egy pince sorozat született meg, este 1/2 10-re végeztem vele, vasárnapra maradt a nyomtatás. Akarok még készíteni egy kicsit dekoratívabb jellegű rézkarcot is, de az majd csak az őszi szünetben fog megszületni. Vasárnap még paszpartúráznom kellett a mai Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálé beadására. Hiába szerettem volna nagyméretű digitális nyomatot beadni, színben nem lettek jók a digitális nyomatok, így maradt az, hogy a három 10×15 cm-es rézkarcot egy 50×70 cm-es paszpartúba és keretbe raktam. Ez a kiállítás majd november 10-én lesz a Cifrapalotában. Én Karafiáth Orsolya egyik nyilatkozatában olvasott érdekes kijelentésre ("Attól félek, hogy egy lépcsőn fogok meghalni...") készítettem a tükrözéses lépcsős sorozatom még májusban.
Ma kaptam egy levelet a Katona József grafikai pályázattal kapcsolatban a Kulturális és Konferencia Központból. Nem örültem neki! Íme:

Tisztelt Alkotó!

A Katona József Társaság, a Forrás Szerkesztősége és a Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ grafikai pályázatot hirdetett Katona József születésének 220. évfordulója tiszteletére.

A felhívásra 25 alkotó küldött be 46 pályaművet. A kiírók ezért egy megnyitó ünnepség nélküli szűkített kiállítás megrendezését javasolták a Kulturális Központ panoráma társalgóiban Balanyi Károly, Bugyi István József, Damó István, Deák Ferenc, Máté Dániel, Mészáros Marianna, Miklós Árpád, Orosz Andrea, Pál Csaba, Petri Ildikó, Szentgyörgyi Erika, Szepessy Béla, G Szolláth Katalin alkotásaiból.

A tárlat 2011. november 2-30. között tekinthető meg a Kulturális Központ nyitva tartási idejében.

A kiírók a pályázati felhívásban megjelölt díjak odaítélését nem javasolják.

Köszönjük, hogy részvételével támogatta Katona József szellemi örökségének ápolását.

A sírba visztek - A.E. Bizottság a Műcsarnokban; Moholy-Nagy kiállítás a Ludwig Múzeumban

Pénteken 7 órám volt zsinórban, és ráadásul még "ügyintéznem" is kellett. Márknak az egyetemi alap- és szociális támogatási kérelmek beadásához kellett mindkét munkahelyemről keresetigazolást kérni. Útban hazafelé még beugrottam a nyomtatóba, hogy a héten készült grafikámról kisebb printeket készítsünk. Otthon annyi időm volt, hogy éppen meg tudtam ebédelni, és már jött is Ildi értem és indultunk Budapestre! Egy kis kikapcsolódás végre! Egy esti programra mentünk, de ha már felmegyünk, akkor több dolgot is meg kell néznünk, így a Ludwig Múzeumban kezdtünk, ahol még a nyáron nyílt a Moholy-Nagy kiállítás, és mivel a nyáron alig voltam itthon, még nem láttam. Tetszett, szeretem Moholyt, de hiányoltam például a Fénymodulátorát, jó lett volna újra látni. Még Berlinben a Bauhaus Archivban láttam 1995-ben. Nem volt túl sok időnk erre a kiállításra, így a vetítéseket kihagytuk. Siettünk a Műcsarnokba, ahová éppen 18 órára sikerült megérkeznünk, mert a Nemzeti Vágta miatt le volt egy csomó utca zárva.
Nyolcvanas évekbeli nagy kedvencemnek az A.E. Bizottságnak két hete nyílt a Műcsarnokban kiállítása. A kiállításokhoz nagyon klassz kísérőrendezvényeket szerveztek, például irodalmi esteket koncerttel. Egy ilyenre mentünk fel. Este 7-kor kezdődött az irodalmi est, addig megnéztük a kiállítást, ami igazán nagyszabású volt. Aztán Márk is megérkezett (szegénykémnek estig tart minden nap a suli, sőt szombaton is ajánlott bejárniuk!). Lévai Balázs vezette a beszélgetést és a két vendég író, Parti Nagy Lajos és Garaczi László felolvasta, hogy mit írtak a"Mit látsz, Laca?/Egy nagy segget látok./De nem is látom./Lehet hogy csak hallucinálok." Bizottság idézetre. Parti Nagy Lajosé egy kicsi melankolikus sikeredett, de Garaczién jókat lehetett derülni. Az este elején és végén Legát és a Sweet Jane zenélt. Több a médiából ismert arc is jelen volt, maga ef Zámbó Öcsi is. Igazán jó volt egy kicsit nosztalgiázni, hiszen velem a 80-as években nem tudott olyan dolog történni az életben, amelyre én egyből ne tudtam volna egy Bizottság idézetet, nem véletlen, hogy a facebook oldalamon is egy ilyen a mottóm: "Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen!"
A nézők között ott volt Karafiáth Orsolya is, az ő egyik mondatához készítettem a nyár elején egy grafikái sorozatot, amelyet majd a Kortárs Költészet - Kortárs Grafika kiállításra fogok majd beadni.
Hazafél beugrott Márk a kollégiumba a cuccáért és kb.
fél 11-re értünk haza, elég gyorsan bealudtam, mert másnap sok dolgom volt (sütés-főzés), Anyukámék jöttek hozzánk ünnepelni.