2012. június 12., kedd

A Kondor Béla művészeti tagozat kiállítása a Kulturális és Konferencia Központban



Tegnap nyílt a Kulturális és Konferencia Központ földszinti kiállítótermében a ( KEMÜ Kandó) Kondor Béla Képző- és Iparművészeti Tagozatának kiállítása. Rendszerint ilyenkor csak a végzősök, a 13. évfolyam vizsgamunkáit szokták kiállítani, de most egyrészt kislétszámú (13 fős) volt a végzős osztály, másrészt festészeten, kerámián és animáción végeztek, amelyek közül a kiállítóteremben az animációsok nem tudnak falakat betölteni, így az alsóbb évfolyamokból (10-12. E) grafikák és szobrok, és néhány régebben grafika szakon végzett diák munkája is bemutatásra került. Sajnos az animációsok vizsgafilmjei sem voltak még tegnap láthatók, hiába hoztak be egy hatalmas képernyőt. A fő falon a festők munkái szerepeltek, Gulyás Cintia fotórealista képe egészen biztos mindenki tekintetét odavonzotta, de nekem Molnár Orsi munkái többet mondtak. Koczó Erzsébet ipari tájképének témája pedig egészen rokon azzal, ami mostanában engem is foglalkoztat. A vitrinekben a kerámikus növendékek térfal elemei, kávéskészlete és lámpái kaptak helyet.

A megnyitó idejére ezúttal engem is odaállítottak a tanár urak mellé, de a nevemet még véletlenül sem sorolta fel most sem Kriskó János. Utána a diákok meg is kérdezték, mit szólok ehhez. Egyrészt már megszoktam, hogy nem említik meg a nevem ilyenkor, másrészt már az is előrelépés, hogy most odahívtak maguk közé. Annak idején szintén Kriskó János nyitotta meg azt a kiállítást, amikor a 10 éves iskolának volt egy kiállítása a végzett és később művészként ténykedő egykori diákok munkáiból. Akkor sem hangzott el a nevem, pedig én aztán minden művészetist tanítottam, de "csak elméletet", művészettörténetet. Akkor Gömöry Dóri azt mondta, olyan vagyok én itt a művészeti szakközépben, mint a műtéteknél az altató orvos, nélkülem meghalna a beteg, de senki nem az ő nevét jegyzik meg. Pedig lehet, hogy a szakmát, az rajzolás-festést nem én tőlem tanulják a diákok, de hiszem, hogy a szemléletüket, a művészhez, munkához való viszonyukat árnyaltam, talán nem is kicsit.
Találkoztam Gadival és Dominikával is, és tervezgettük a júliusi kirándulást. Gadi apukájához készülünk pár napra Perugiába, bár még az útiköltségre való nincs meg, de dolgozunk rajta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése