Kecskemét a jövőben

A Bolyaiban két osztály (10. C és 10. D) részt vesz egy tehetséggondozós programban, amelynek keretében egy "művészeti alkotást" is kellett készíteni. Ezt az alkotást a múlt héten csütörtökön készítették el a gyerekek (Bene Bence és Hévizi Farkas) és most csütörtökön kellett bemutatni a többi résztvevő előtt a Mátyás király körúti iskolában. A feladat az volt, hogy Kecskemét a jövőben. A két fiatalember mikor el kezdtünk beszélgetni arról, hogy ki milyennek képzelik Kecskemétet a jövőben, még elég eltérően képzelte el ezt, Farkas például egész borongós hangulatban. Én beszéltem nekik arról, hogy milyen építészeti trendek vannak manapság, és kértem őket készítsenek fotókat Kecskemét azon épületeiről, vagy akár kisebb részletekről, amelyet mindenképpen szívesen látnának 10 vagy akár 100 év múlva is, illetve gyűjtsenek fotókat olyan mai, posztmodern épületekről, amelyeket akár egészben, akár egyes részleteiben szívesen látnának itt. Aztán telt, múlt az idő, és már csak az utolsó szakköri délutánunk maradt, tehát nem lehetett tovább gondolkozni és anyagot gyűjteni, muszáj volt elkészíteni a munkát. A két fiú megrajzolta az épületeket a gyűjtött fotók alapján, aztán egy pár szakkörös lánykám segített a kifestésben, és így estére (fél 7-re) befejezték. Ezt lett belőle (100×70 cm-es)! Szerintem a színei elég hangulatosak, bár én személy szerint nem ezt szeretném látni, ha 100 év múlva még láthatnám Kecskemétet.
Szakköröskéim mostanában annyira jól érzik magukat, hogy nem akarnak 4 órakor haza menni, arra kérnek, hadd maradjanak tovább. Én bezárok mindent (szertárt, szekrényt) kivéve a termet, és ők még maradnak, rajzolnak, festenek. Én általában 4 óra után valahogy (negyed vagy fél 5 körül) elindulok, mert legtöbbször 5-kor, ilyenkor csütörtökönként van egy kiállítás-megnyitó valahol, haza már nem tudok menni előtte, egyenesen oda szoktam menni a suliból. Így történt ez a múlt héten is, amikor még biciklivel voltam és negyed 5-kor hagytam ott őket. Igazgatóhelyettesem viszont kérdőre vont, hogy meddig tart a szakkör, mert ő 3-kor keresett és sehol sem talált. Kicsit rosszul is esett a dolog, mert teljesen úgy tűnt, hogy azt hiszi ellógtam a szakkört, és ez egyáltalán nem jellemző rám! Elő szokott az fordulni, hogy valamiért még leszaladok a tanáriba (szakköri napló, könyvtár, nyomtatás) vagy akár a mosdóba, de szerintem ez belefér, hiszen pár perc, és ott vagyok újra. Kérdeztem a gyerekeket, emlékeznek-e, hogy keresett engem 3 óra körül az igazgatóhelyettes, de ők egyáltalán nem emlékeztek erre. Nem tudom hol keresett, de én ott voltam a rajzteremben, vagy a szertárban, vagy a suliban valahol!