Csütörtök este nyílt a Dán Kulturális Intézetben egy magyar származású, ám Dániában élő képzőművésznek, Perjési Sándornak és Pauer Gyulának közös kiállítása. Perjésit nem ismertem eddig én sem, de Pauert természetesen igen. Őt gondolom, nem nagyon kell bemutatni, az pszeudo művészt fogalma kapcsolódik a nevéhez, egy műve szerepel is a kötelező műtárgylistában, és a Duna-parti cipők, a budapesti holokauszt emlékmű
is az ő munkája. Ők barátok már nagyon rég óta, az 50-es években Luigi de Battistánál tanultak díszítőszobrászatot, aztán '56-ban Perjési emigrált, Pauer maradt, és a barátság is maradt. Perjési egy fotósorozatot állított ki, arról a budapesti vasöntödéről, ahol a szobraikat kiöntötték, és amely azóta már bezárt. Perjési lánya, Caroline Perjési, aki Londonban él és filmmel foglalkozik, készített egy filmet is erről, amelyet a megnyitó után levetítettek (én ezt már nem vártam meg, így is 7 lett mire hazaértem). Pauer a legújabb pszeudos festményeit állította ki. 2005-ben volt a Műcsarnokban egy gyűjteményes kiállítása, tehát elég sok dolgot ismertem tőle, de ezek a festmények elég újak voltak (mind a 2000-es években készült) és meglepően színesek.A kiállítást Rauschenberg János ajánlotta a figyelmünkbe. Az Aurin leánykar pe
dig néhány kórusmű eléneklésével színesítette az eseményt. Több egykori ÉZI-s kollégám is jelen volt a megnyitón, mert személyesen ismerték Perjési Sándort, akinek zenetanár a felesége. A megnyitó előtt Zsuzsi (a Dán Kulturális Intézet) munkatársa bemutatott Perjési Sándornak és a lányának, és egy kicsit 
beszélgettünk is, míg megérkezett a közönség. Sajnos Pauer csak nem sokkal a megnyitó e
lőtt érkezett, így vele nem volt alkalmam beszélgetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése