Budapesti kirándulás az osztályommal

A történelem érettségi napján, azaz még a múlt hét szerdán Budapestre utaztunk tanulmányi kirándulásra. Végül 22 fő jött az osztályomból, a 9. E-ből és csatlakozott hozzánk 3 fő a 11. E-ből és egy leányzó a 10. E-ből. Fél 8-kor helyett 8-kor indultunk, és volt amikor lépésben vánszorogtunk csak az autópályán, de szerencsére azért 10-re, nyitásra ott voltunk Aquincumban.

Először a romkertben, a múzeumban, illetve egy rekonstruált római stílusú házban néztünk szét, majd kipróbálhatták a diákok, hogyan festettek a rómaiak. Mindeki kapott egy kb. A/5-ös méretű lealapotott farostlemezt, ami olyan volt, mint egy vakolt fal. Erre festettek rá római falfestményről vett motívumokat. Született egy-két igazán szép munka!




















Aquincumban végre személyesen is megláttam azt a vizi orgonát, amelyet Fekete Tamás barátom  készített még az 1980-as években. Sajnos, már nem él Tamás, pedig annak idején sokat jelentett nekem, sokat beszélgettem, tanultam tőle. Még Pétert és Márkot is elvittem hozzá. A kép 2006-ban készült, a következő évben hunyt el Tamás, amelyről csak jóval később értesültem, mikor a Magyar Nemzeti Galériában volt egy minikiállítása a Brunelleschi kisplasztikáiból.

Innen a Hősök terére mentünk, ahol adtam egy kis szabad időt a diákoknak. Én Márkkal találkoztam a szabad időben, emgittunk egy italt a Műcsarnok oszlopai alatt. Kettőre volt megbeszélve László Zsófival a Szépművésztei Múzeumban a múzeumpedagógiai foglalkozás, amelynek témája az emberábrázolás volt. Szétnéztek a gyerekek az Antik gyűjteményben és a Régi Képtárban is, és a reneszánsz udvarban rajzoltak és drótból hajtítgattak figurákat. Amíg ők nézelődtek én az időszaki kiállítást, Helmut Newton fotóit néztem meg és az újrarendezett modern gyűjteményt. Régebben láttam már egy Helmut Newton kiállítást, még akkor, mikor a Ludwig Múzeum fent volt a várban, ezért nem is voltam annyira kíváncsi erre a mostani kiállításra, de egész más volt ez a tárlat, mint a régebbi.

Mikor délután 4-kor végeztünk a múzeumban, még egy félórányi sétálásra, fagyizásra kaptak időt a diákjaim. Én is elsétáltam a városligeti tó felé, akkor már nagyon szép napos idő volt, pedig reggel még egy kicsit el is áztunk Aquincumban.
Szorgalmi ötöst ígértem azoknak, akik leírják az élményeiket a kirándulásról. Már várom, hogy olvashassam őket. Remélem, sokat leírják! És azt is remélem, hogy azok számára, akik most nem jöttek, kedvet csinálnak majd!