Fordulatos péntek 2. - XXXVII. Szegedi Nyári Tárlat, Reök Palota

Eredetileg péntek délután a Kodály Iskolában lettem volna a szokásos aszfaltrajzversenyen, amelynek időpontját mindig olyan ügyesen választotta ki Patkós Laci, hogy eddig nem áztunk meg. Most viszont olyan viharokat jósoltak, hogy 2 héttel elhasztotta a versenyt, és én így egy gyors elhatározással vonatra ültem és leutaztam Szegedre a megnyitóra. A vonaton elbeszélgettem egy fiatal bolyais kollégával, aki Szegedről jár át tanítani. Kényelmesen odaértem három órára a megnyitóra, amely most is a Reök Palotában volt. Most negyed órával előbb felengedtek bennünket. Gyorsan körbefutottam, majd kerestem egy jó helyet. Két éve hatalmas tömeg volt és hosszú megnyitó. Most kevesebben voltak és a megnyitó, a díjak kiosztásával is max. 15 perc volt. Roskó Gábor, aki nemrég óta a tanárképző tanszékvezetője egy rövid és groteksz írást olvasott fel. Nem volt egy szokványos megnyitós szöveg. A díjazottak között volt Varga Patrícia Minerva és László Dániel is. Sajnos, minden díjazott nevét nem tudtam megjegyezni, és a katalógus majd talán egy hónap múlva lesz csak kész!

A gyors megnyitó után alaposabban is szétnéztem. Most is két emeletet töltöttek meg a munkák, és most is elég széles skálán mozogtak témában, technikában. Állítólag közel 730 beadott munkából, kb. 150-et állítottak ki. Az én Hungarian patchwork sorozatom most is ugyanabban a kis teremben volt kirakva, mint két éve a Liszt sorozat két képe. Egy terembe kerültünk Ugray Zsuzsával, aki egy digitálisan kinyomtatott tusrajzot adott be. Kecskemétről még Zsuzsán és rajtam kívül Kalmárné Horóczi Margit, Gerle Margit, Balanyi Károly, Kalmár Pál munkái szerepeltek. Zsuzsa, Karcsi és Pali ott voltak a megnyitón is, és mivel Karcsiék kocsival jöttek, megkértem őket, hogy hazafelé vigyenek el.

Igazán nagy nevek is szerepeltek a tárlaton, pl. az én kedveceim közül Aknay János, Nádler István, Vojnich Erzsébet. Király Gábor több kisebb festményből állított össze egy nagy képet. A földszinten épp a bejárttal szemben állították ki Németh Marcell munkáját, akinek már a Műcsarnokban is nagyon tetszettek az ipari tájat megjelenítő fémmunkái. Mostanában engem is ezek izgatnak, de én rézkarcokat készítek. Szinte pontosan ugyanebben az időben nyílt neki, mármint Németh Marcellnek és Dobó Biankának kiállítása Kecskeméten a volt Aranypók helyén. Ezt feltétlen meg kell nézzem!
A nézelődés és egy kis beszélgetés után 1/4 5 körül indultunk haza és épp akkor kezdődött a vihar is. Alig lehetett kilátni az autóból. Ez kb. fél óráig tartott, aztán még Kecskemét előtt egyszer belefutottunk egy másik viharos részbe, de odahaza semmi sem volt a viharból, csak este 10 után lett erős szél és eső. Szóval nem áztunk volna el az aszfalrajzversenyen sem, de most már mindegy! Két hét múlva nem tudok ot lenni, nem tudok zsűrizni, mert akkor lesz az OKTV díjkiosztó Budapesten.