Vízfestők és Aknay kiállítás a Cifrapalotában

A szombat délután jó zsúfoltra sikerült. Két kiállítás-megnyitó félórás különbséggel a Cifrapalotában, aztán pedig egy könyvbemutató.
Először az első emelet Rákóczi utcai termeiben a Magyar Vízfestők Társaságának A tér változatai - A tér síkábrázolása II. című kiállítása nyílt meg, amelyet P. Szabó Ernő nyitott meg. Igazán impozáns a kiállítók névsora, de én én egy kicsit furcsálltam, hogy nem kizárólag akvarell technikával készült munkákat láttam. Különösen tetszettek Kőnig Frigyes, Fehér László munkái.

Viszont nem tetszett, hogy az ablakok tükröződése miatt néhány kép élvezhetetlen volt, legalább is ebben a napos napszakban. Viszont készült egy érdekes fotó...

Pár perccel az első után kezdődött a másik kiállítás megnyitója az Aknay és az ikon című a Pávás teremben. Ezen egy kicsit több volt a protokoll, az Aurin kórus most is nagyon profi volt, de a köszöntésekből talán elég lett volna egy is. dr. Nagy Márta bizantinológus viszont egy igazán alapos, elemző megnyitó szöveget olvasott fel Aknay János ikonokkal rokonságot mutató festményeiről. Ezek méretben elég különbözőek, de így együtt nagyon hatásosak, főleg, hogy néhány eredeti ikon is erősítette az anyagot. Jól mutattak ezek a képek a pár évvel ezelőtti kiállításon is, de ott nyomatokat láttunk, most viszont az eredetieket.











A megnyitót követő kis fogadás után következett a könyvbemutató a Pávás terem előtt átjáró jellegű teremben. Ifj. Gyergyádesz László dicsérte dr. Nagy Márta könyvét, annak tartalmát, formáját, kiemelte, hogy mennyire más ez, mint az Aknay festészetét bemutató eddigi könyvek, és azt mondta nehéz helyzetben van, mert a megnyitón a szerző olyan alapos elemzést adott, hogy ő most is nem is tud mit mondani. Ennek ellenére csak kb. 40 perc után tudott Aknay János és dr. Nagy Márta megszólalni. Már azt hittem, csak csak dísznek ülnek ott az asztalnál. Végül Aknay is elmondhatta, hogy mennyire örül ennek a könyvnek és Nagy Márta is mennyiben volt más számára megírni ezt a könyvet, mint az eddigi könyveit.
Kicsit hosszúra nyúlt a dolog, én már fél 3-kor ott voltam és háromnegyed 6 után léptem ki a Cifrapalota ajtaján. Elfáradtam. Délelőtt 5 óra angol, aztán ebéd Anyukámnál, aztán ez a rendezvény és az iskolai dolgaimba bele se kezdtem akkor még. Mióta tart ez az angol tanfolyam, nagyon hiányoznak a hétvégéimből a szombat délelőttök. Még este elkezdtem a digitális naplóban a hiányzások igazolását megcsinálni, meg amit még lehetett. Más nap házi feladatok ellenőrzése, javítása, jegybeírás, félévi jegyek lezárása és huss, már el is telt a hétvége!

KEREKASZTAL BESZÉLGETÉS A KORTÁRS MAGYAR MŰVÉSZET ÉS A KERESZTÉNY IKONOGRÁFIA VISZONYÁRÓL

Hétfőn délután a Bolyaiban a tavalyi kompetencia mérés eredményeről volt egy értekezlet, amely után az esőben fodrászhoz siettem. Szerencsére mire végeztem, elállt az eső. Viszont egész héten megmaradt a kissé hűvösebb időjárás.

Kedden délután a Cifraplatában a VI. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennáléhoz kapcsolódva egy kerekasztal beszélgetés volt a kortárs magyar művészet és a keresztény ikonográfia viszonyáról. Egyébként több program is kapcsolódott a biennéléhoz, különböző előadások, amelyek közül sajnos, többre sem tudtam elmenni, de legalább ezt a programzáró eseményt nem hagytam ki. A meghívott beszélgető partnerek Aknay János és Olescher Tamás festőművészek, Balanyi Károly grafikus- és zománcművész és ifj. Gyergyádesz László művészettörténész voltak, de a közönségből is többen hozzászóltak a témához. Először a művészek arról beszéltek, hogy milyen az ő kapcsolatuk a szakrális témákhoz. Szóba került az is, hogy a teológiai képzésben valami egészen minimális művészettörténet szerepel, így nem is lehet azon csodálkozni, hogy a templomainkba igényes kortárs művek a legritkább esetben kapnak helyet. Én is megemlítettem, hogy külföldön sokszor találkoztam azzal, hogy a templomok kortárs kiállításoknak adnak helyet és nemcsak szakrális témájúaknak. Ehelyett nálunk néha szörnyű új giccseket lehet látni a régi kvalitásos munkák mellett.
A beszélgetés végén Aknay János minden résztvevőt megajándékozott egy Aknay-féle angyallal, egy festményről készült digitális, de számozott szignált nyomattal. Nagyon örültem neki!

Jelentkezés a MAOE-ba

Két év után újra megpróbálom a MAOE-s (a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe a) felvételt. Mivel a jelentkezési lap és önéletrajz mellett két ajánlást is mellékelni kell, ki kellett választanom két olyan művészt, akinek a neve jól cseng és ismeri a munkáimat. Két éve Molnár Péter írt egy nagyon kedves, szinte lírai ajánlást, Benes József egy szikárabbat, de akkor azt mondta Nemes Pista (ő volt akkor a Bács-Kiskun megyei megbízott), hogy a szavazásnál mégis magára maradt. Való igaz, hogy nekem a megyén kívül nincsenek kapcsolataim, nem nagyon állítok ki máshol, nem járok alkotótáborokba, így nem is ismerhetnek túl sokan. Én naivan azt hittem, a munkáim és az ajánlások elegendők lesznek a sikeres felvételhez. Tévedtem. Az elmúlt évben mindenféle botrányok miatt új vezetősége lett a MAOE-nak, Aknay János lett az elnök (nagyon-nagyon régről ismerem őt, mikor Zebegénybe jártam nyaranta, pl. annak ide3jén ő mutatta meg nekem a nagybörzsönyi Árpád kori templomot, amiről készült akkor egy fotó is!) , és Ambrus Lajos lett a megyei képviselő. Most úgy gondoltam, ha már Balanyi Karcsi annyi megnyitót mondott nekem, akkor legyen ő az egyik ajánlóm (egy időben ő is volt megyei képviselő). Karcsi a vasárnapi megnyitóra volt olyan kedves és hozta is az ajánlás, majd az ő javaslatára Probstner Jánost kértem meg a második ajánlómnak. Hétfőn bementem a Nemzetközi Kerámia Stúdióba és személyesen megkértem, rendes volt, igent mondott, bár felhívta a figyelmem, hogy az ő személye is elég megosztó, így kérdéses, hogy mennyire lesz sikeres. Kedden bevittem a beadandó munkáimat, csütörtökön beszéltem vele, de elfoglaltságra hivatkozva csak hétfőre ígérte az ajánlást. Ezt én megértettem, csak egy kicsit izgultam, mert a MAOE-től nem kaptam pontos dátumot (érdeklődésem ellenére), hogy pontosan meddig kellene beérkezni a jelentkezéseknek, így úgy gondoltam, hogy október közepén mindenképpen fel kell adnom postán, hogy két héttel a felvételi előtt beérkezzen. Aztán este felhívott János és mondta, hogy miután látta, hogy fontos lenne feladnom még a héten, megírja, mehetek érte holnap. Tegnap suli után beugrottam a stúdióba, hogy elhozzam az ajánlást és feladhassam. (A stúdióban összefutottam Veszelszki Danival - a Kandóban volt a tanítványom, sokszor kirándult velem, most, a soproni AMI-ban tanul - aki Kormos Emesével éppen a Zepter pályázatára készítette össze a pályázati anyagát.) A képekként feltettem a két ajánlást, és a beadandó munkákból néhányat. A Liszt-sorozat mellett a Vad lépcső és Nyáridő sorozatom szándékozom beadni, de ezenből még nyomtatnom kell egy egységes sorozatot és paszpartuzni is kell még.