Dobó Bianka és Németh Marcell kiállítása az egykori Aranypókban

Ismét kissé késve, de ...
A múlt héten kedden írták meg a végzősök a művészettörténet érettségit, amelyet szerdán haza is hoztam, de csak péntek délután kezdtem el kicsomagolni és javítani. Na, de ez egy követlező bejegyzés lesz majd!
Kedd délután volt még a Csiperós, azaz Európa Jövője Alapítvány közgyűlése. Most van itt az ideje a közgyűléseknek, sorban következik egy pár az én programomban is.
Szerdán délelőtt esett, így a betervezett egészségpénztáras ügyintézésem elhalasztottam egy héttel. Csak szerda délelőtt érek rá ügyfélfogadási időben, és csak mióta a végzősök elballagtak.
Tanítás után a Városházára kellett bemennem, mert szerencsére ismét vásároltak egy grafikát egy delegáció számára.
Mikor hazafelé jöttem, útba ejtettem az egykori Aranypók üzlethelyiséget, amely az utóbbi időben kirakatgalériaként működött, de most kinyitott és a belső térben egy tárlat látható. Az előző hét péntek délutánján nyílt, mikor Szegeden voltam, így a megnyitót kihagytam, de látogatásomkor ott volt Virág Ágnes, aki a kiállítás rendezője, és aki beszélt egy kicsit a művekről és az alkotókról.
Németh Marcell fémmunkái nagyon megragadtak már a Műcsarnokban, jó lett volna többet is látni belőlük! Sajnos csak három munkája szerepel itt. Érdekes hangsúlyt ad az acél szürkéjében néhány helyen a vörös ráfestés ezeknek az ipari tájaknak.  A földre letett rozsdás patinájú dombormű kissé elütött a többitől, hallottam, hogy a megnyitón megtörtént  a "felavatása" is.

Dobó Bianka dolgait eddig nem ismertem, de jó választás volt őket összehozni, mert abszolút mai tereket, témákat jelenítenek meg, mai módon. Bianka Budapest átkeresztelt és átváltozó tereit választotta témának, pl. az egykori Moszkva teret vagy a már nem működő neonreklámok tartóvázait. Képeinek alapja egy-egy olyan vászon, amelyet függőlegesen egy varróprogrammal átvarrt, majd erre sablon módszerrel épületrészleteket, figurákat és utcai kellékeket fest.

A kiállításlátogatás után még  Péterrel bevásároni voltunk, a caminos utamhoz vásároltam néhány dolgot még, övtáskát, hálózsákot, kalapot, sálat, összecsukható étkészletet. Este pedig elvitték az Estem díj 10 darab rézkarcát. Május 31-én lesz az Estem díjak átadása a Katona József Színházban.

Fordulatos péntek 1. - Magyar és indiai diákok lakás- és várostervei, Cifrapalota

A héten már jóval kevesebb órám volt a végzősök óráinak hiányában. Így szerda délelőtt kitakarítottam, mert az elmúlt hétvégéken ez elmaradt, máskor meg nem volt rá idő. Eredetileg úgy volt, hogy Márk a hétvégén néhány egyetemi társával jön majd haza, mert elmennének a TEKA hétvégi koncertjeire, a Belga és Paddy And The Rats koncertre. Rendes anyukaként kedden megvettem elővételben a jegyeket nekik, aztán jött a telefon, hogy mégse jönnek, mert közeledik a műhely munkák bemutatásának ideje és úgy érzik, nem fognak végezni, tehgát dolgozni fognak a hétvégén is. Elkezdtem facebookon árulni a jegyeket és szerencsére elég hamar sikerül is túladni rajtuk. A Belgára megmaradt két jegy, de így legalább Péter és Márk el tudtak menni rá. 
Visszatéve az én programjaimra, szerdán csak 3 órám volt, délután angolra mentem, de nem tudtam már megint annyit készülni, amennyit szükségesenek tartanék.
Csütörtökön semmi különös nem történt, csak a szokásos délelőtti tanítás (3 lyukas órával) és a délutáni szakkör a Bolyaiban.

Viszont a péntek elég fordulatosra sikerült. Délelőtt az eddigi 7 helyett csak 4 órám volt, amelynek 11.05-kor vége, de már 11-kor kezdődött egy kiállításmegnyitó a Cifrapalotában, amelyre az egész bolyai szakköri csapatom hivatalos volt, mert egyben a Városfalak című egész tanéven keresztül húzódó projekt zárása is ez volt. Ennek a projektnek a keretetében festettük ki a Cifrapalota egyik falát még novemberben. Virág Ágnes elkért minden a diákokat az iskolaigazgatóktól, így valóban sokan voltak jelen, sőt be se fért mindenki a Cifrapalota 3-as termébe. Igazából a TÉRFORMÁLÓK - Magyar és indiai diákok lakás- és várostervei című kiállítás nyílt, erre érkezett Kecskemétre az indiai nagykövet és indiai táncosok is. Én egy kicsit késve érkeztem, így a megnyitós beszédekről lemaradtam, de a táncra odaértem. Érdekes volt a két férfi harcát bemutató táncjáték. Maga a kiállítás egy pár makettből egy nagyméretű festményből és sok-sok fotóból állt, amelyek Ágnes indiai utazása során a projektet készítőkről készültek munka közben. (Nagyon szeretnék eljutni Indiába én is, majd a Camino után elkezdek ezen a terven dolgozni!)

Körülbelül délre vége lett a programnak itt a Cifrapalotában, és folytatódott a SZIGMÁ-ban, ahová átszállingóztak a meghívottak, de oda én már nem mentem át, mert közben ránéztem a telefonomra és láttam, hogy volt egy nem fogadott hívásom Patkós Lacitól, aki az ÉZI asztfalrajzversenyét szervezi. Ugyanis eredetileg péntek délutánra hírdette meg az idei versenyt, de az időjárás előrejelzés miatt lefújta a délutáni programot. Hatalmas viharokat jósoltak. Hirtelen átszervezetem a délutáni programom, és úgy döntöttem, hogy leutazom Szegedre a Nyári Tárlat megnyitójára. Erről majd a következő bejegyzésben...
Még délután is nyílt egy tárlat az egykori Aranypókban, Dobó Bianka és Németh Marcell munkáiból. Erre egyébként sem tudtam volna elmenni, de mindenképpen bepótolom majd, mert Németh Marcell fémmunkáira már felfigyeltem a Műcsarnok Derkovits-díjasok kiállításán is, és aztán Szegeden is szerepelt az egyik műve.