Április negyedik hete

A héten többen is jelezték, hogy nem elérhető a blogom. Úgy egy hónapja váltottak teljesen privátra a blogom megjelenését. Októberben egy időre meghívásos volt, majd mikor úgy gondoltam, csillapodtak a kedélyek, ismét nyílttá tettem, de már nagyon zavaró volt számomra, hogy állandóan csak arra kelljen figyelnem, hogy meg ne sértsek senki egy-egy bejegyzésben. Először Fűzi Laci jelezte, hogy nem tudja olvasni, pedig szerette, és adott e-mail címet is, hogy esetleg felvegyem a listára. Aztán Sziklahegyi Éva, egy kadás kolléganő jelezte, majd Ugray Zsuzsa, hétfőn A. Varga Imre, tegnap meg Patkós Laci, hogy sajnálják hogy nem tudják olvasni a blogom. Mindegy én írom tovább, de most egyelőre jobb az mindenkinek, hogy privát a blog.
A héten sok-sok képet készítettem a kert tulipánjairól, tök jó, hogy most nem csak pirosak vannak, Majd meglátjuk jövőre megőrzik-e a színüket! És csináltam néhány makrófelvételt is az elszáradt szirmokról.

Hétfőn KKK vezetőségi ülés volt, ahová elhívtuk Jordánt is, és a szófiai kiállítási lehetőségről tárgyaltunk. Közben megittam egy capuccionot, amitől nem tudtam aludni éjjel. Leadtam a pedagógus minősítésre való jelentkezési lapomat is, lehet, hogy ez is felkavarta egy kicsit a nyugodt lelkemet.
A vezetőségi ülés után Ugray Zsuzsa meghívott az Otthon Moziba Az élet sója című film vetítésére. Ez egy nagyon megrázó, felkavaró portréfilm Sebastiano Salgadóról, aki egy brazíliai származású fotósról. A filmet Wim Wenders rendezte.

Szerdán ifj. Gyergyádesz Lacinak volt előadása a VII. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennáléhoz kapcsolódva. Jó előadás volt, sok új dolgot tanultam belőle. Találkoztam Ale Ildikóval, ő Szegeden múzeumpedagógus és gyakran összefutunk különböző rendezvényeken. Az előadás után beültünk a művész Kávézóba és egy kicsit, a vonat indulásáig beszélgettünk. Én most nem adtam be a szegedi nyári tárlatra semmit sem, tehát nem hiszem, hogy a közel jövőben lemennék Szegedre.

Már nagyon zavar, hogy február eleje óta nem tudtam rézkarcozni, pedig készülni kellene a Harmónia című MAOE által meghirdetett pályázatra is, és a Kortárs Költészet - Kortárs Grafikára is. Elkezdtem az összetört Opelról is egy plexi sorozatot, de még csak az első karcolgatásánál járok.
Ma az osztályommal népművészet órán befejeztük a maketteket, egész jók lettek! A végzősökkel pedig a Cifrapalotában Bencsik Orsival ugyanazon a foglakozáson vettünk részt, mint az elmúlt hetekben a nem művészetis osztályaimmal. A gesztus festmények azért sokkal jobbak lettek, mint a nem művészetiseknek, azaz bebizonyosodott, hogy egy non-figuratív, gesztus képet sem tud akárki megfesteni, kell kompozíciós és szín érzék, tapasztalat, gyakorlat ahhoz, hogy jó kép szülessen. Csak azt sajnáltam, hogy a fél osztály hiányzott.

Budapesti kirándulás az osztályommal

A történelem érettségi napján, azaz még a múlt hét szerdán Budapestre utaztunk tanulmányi kirándulásra. Végül 22 fő jött az osztályomból, a 9. E-ből és csatlakozott hozzánk 3 fő a 11. E-ből és egy leányzó a 10. E-ből. Fél 8-kor helyett 8-kor indultunk, és volt amikor lépésben vánszorogtunk csak az autópályán, de szerencsére azért 10-re, nyitásra ott voltunk Aquincumban.

Először a romkertben, a múzeumban, illetve egy rekonstruált római stílusú házban néztünk szét, majd kipróbálhatták a diákok, hogyan festettek a rómaiak. Mindeki kapott egy kb. A/5-ös méretű lealapotott farostlemezt, ami olyan volt, mint egy vakolt fal. Erre festettek rá római falfestményről vett motívumokat. Született egy-két igazán szép munka!




















Aquincumban végre személyesen is megláttam azt a vizi orgonát, amelyet Fekete Tamás barátom  készített még az 1980-as években. Sajnos, már nem él Tamás, pedig annak idején sokat jelentett nekem, sokat beszélgettem, tanultam tőle. Még Pétert és Márkot is elvittem hozzá. A kép 2006-ban készült, a következő évben hunyt el Tamás, amelyről csak jóval később értesültem, mikor a Magyar Nemzeti Galériában volt egy minikiállítása a Brunelleschi kisplasztikáiból.

Innen a Hősök terére mentünk, ahol adtam egy kis szabad időt a diákoknak. Én Márkkal találkoztam a szabad időben, emgittunk egy italt a Műcsarnok oszlopai alatt. Kettőre volt megbeszélve László Zsófival a Szépművésztei Múzeumban a múzeumpedagógiai foglalkozás, amelynek témája az emberábrázolás volt. Szétnéztek a gyerekek az Antik gyűjteményben és a Régi Képtárban is, és a reneszánsz udvarban rajzoltak és drótból hajtítgattak figurákat. Amíg ők nézelődtek én az időszaki kiállítást, Helmut Newton fotóit néztem meg és az újrarendezett modern gyűjteményt. Régebben láttam már egy Helmut Newton kiállítást, még akkor, mikor a Ludwig Múzeum fent volt a várban, ezért nem is voltam annyira kíváncsi erre a mostani kiállításra, de egész más volt ez a tárlat, mint a régebbi.

Mikor délután 4-kor végeztünk a múzeumban, még egy félórányi sétálásra, fagyizásra kaptak időt a diákjaim. Én is elsétáltam a városligeti tó felé, akkor már nagyon szép napos idő volt, pedig reggel még egy kicsit el is áztunk Aquincumban.
Szorgalmi ötöst ígértem azoknak, akik leírják az élményeiket a kirándulásról. Már várom, hogy olvashassam őket. Remélem, sokat leírják! És azt is remélem, hogy azok számára, akik most nem jöttek, kedvet csinálnak majd!