A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Németh Marcell. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Németh Marcell. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 12., szerda

Utolsó idei művtöri órák a 11. E-vel




Miután a múlt héten megírták a 19-20. század fordulójából a témazárót, a mai tripla órára kiállítás-látogatást terveztem. Virág Ágival egyeztettem egy hete, hogy ma a kandós 11-dikesekkel elmegyünk és megnézzük a Dobó Bianka és Németh Marcell kiálítást az egykori Aranypókban. Mikor az osztály megérkezett (kicsit késve), megjelent egy fiatal lány és egy fiatal fiú, akikről akkor nem tudtam még, hogy kicsodák. Azt hittem, egyszerű tárlatlátogatók. Aztán kiderült, hogy Ági igazi meglepetést rendezett nekünk, meghívta az alkotókat, hogy jöjjenek el és beszéljenek ők maguk a diákoknak a műveikről és egy stencil technikára épülő foglalkozást is összehozott nekünk! Én nagyon örültem, több okból is. Egyrészt mivel nem voltam ott a megnyitón, örültem, hogy személyesen is megismertem Biankát és Marcellt, másrészt mindig nagyon fontosnak tartom és szeretem, mikor közvetlenül az alkotó beszél a művekről. Bianka bemutatta a budapesti átnevezett terek, a pusztuló neonreklámok, a kivándorlás és a közmunkaprogram álatal ihletett sorozatait. Sokan a diákok közül azért nem voltak teljesen képben ezekről a társadalmi témákról, kicsit beszélni kellett nekik erről. Talán 3-4 ember, aki tudta, mit jelentenek ezek. De én is tanultam, most tudtam meg, hogy a varrások milyen céllal kerültek a vászonra: a zajokra utalnak. Marcell is bemutatta a domborműveit, hogy miért éppen ezt az anyagot választotta, hogy milyen módon munkálja meg az acélt. Ezek után felmentünk az emeletre és ott dolgozhattak a diákok a most megtanult stencil technikával, a rajzlapból kivágott sablonokat átfröcskölhették tusba mártott fogkefével. Született néhány egész jó alkotás is, bár egy kicsit nehezen értették meg, mit is kellene csinálni, de aztán beindultak.



















Sajnos, muszáj volt egy kicsit sürgetnem őket, mert még szerettem volna, ha átmegyünk a Cifrapalotába is, ahol most az Alaptörvényhez 2 éve készített festmények vannak kiállítva. (Megjegyzem, mindig szoktam meghívót kapni a kiállítás-megnyitókra, de erre nem kaptam. Valószínűleg azért, mert ez inkább politikai, mint művészeti esemény volt.)  Tegnap bevittem az órára 3 cikket, amelyek ezekkel a festményekkel kapcsolatosak voltak, kivetítettem a képeket, szerettem volna, hogy több oldalról is halljanak erről az elég szokatlan akcióról, és ezek után, na meg megnézve az eredeti képeket, alkossak majd véleményt. Én láttam már tavaly januárban a Magyar Nemzeti Galériában a festményeket, de itt a kisebb térben, jobb volt az összhatás. Ráadásul nem csak sejtelmesen voltak megvilágítva a képek.

Sajnálom, hogy pár diák annak ellenére, hogy kértem, legalább egy pár percre jöjjenek át és nézzék meg, ők inkább leléptek.










2013. május 27., hétfő

Dobó Bianka és Németh Marcell kiállítása az egykori Aranypókban

Ismét kissé késve, de ...
A múlt héten kedden írták meg a végzősök a művészettörténet érettségit, amelyet szerdán haza is hoztam, de csak péntek délután kezdtem el kicsomagolni és javítani. Na, de ez egy követlező bejegyzés lesz majd!
Kedd délután volt még a Csiperós, azaz Európa Jövője Alapítvány közgyűlése. Most van itt az ideje a közgyűléseknek, sorban következik egy pár az én programomban is.
Szerdán délelőtt esett, így a betervezett egészségpénztáras ügyintézésem elhalasztottam egy héttel. Csak szerda délelőtt érek rá ügyfélfogadási időben, és csak mióta a végzősök elballagtak.
Tanítás után a Városházára kellett bemennem, mert szerencsére ismét vásároltak egy grafikát egy delegáció számára.
Mikor hazafelé jöttem, útba ejtettem az egykori Aranypók üzlethelyiséget, amely az utóbbi időben kirakatgalériaként működött, de most kinyitott és a belső térben egy tárlat látható. Az előző hét péntek délutánján nyílt, mikor Szegeden voltam, így a megnyitót kihagytam, de látogatásomkor ott volt Virág Ágnes, aki a kiállítás rendezője, és aki beszélt egy kicsit a művekről és az alkotókról.
Németh Marcell fémmunkái nagyon megragadtak már a Műcsarnokban, jó lett volna többet is látni belőlük! Sajnos csak három munkája szerepel itt. Érdekes hangsúlyt ad az acél szürkéjében néhány helyen a vörös ráfestés ezeknek az ipari tájaknak.  A földre letett rozsdás patinájú dombormű kissé elütött a többitől, hallottam, hogy a megnyitón megtörtént  a "felavatása" is.









Dobó Bianka dolgait eddig nem ismertem, de jó választás volt őket összehozni, mert abszolút mai tereket, témákat jelenítenek meg, mai módon. Bianka Budapest átkeresztelt és átváltozó tereit választotta témának, pl. az egykori Moszkva teret vagy a már nem működő neonreklámok tartóvázait. Képeinek alapja egy-egy olyan vászon, amelyet függőlegesen egy varróprogrammal átvarrt, majd erre sablon módszerrel épületrészleteket, figurákat és utcai kellékeket fest.










A kiállításlátogatás után még  Péterrel bevásároni voltunk, a caminos utamhoz vásároltam néhány dolgot még, övtáskát, hálózsákot, kalapot, sálat, összecsukható étkészletet. Este pedig elvitték az Estem díj 10 darab rézkarcát. Május 31-én lesz az Estem díjak átadása a Katona József Színházban.