Kecskeméti Promenád 5.

Ma volt az 5. előadása a Kecskeméti Promenádnak, azaz annak a zenés viselettörténeti képeskönyvnek, amely Wieber Marianne ruhakölteményeinek segítségével mutatja be a különböző történelmi korokat. Most A "Boldog békeidőktől" az 1930-as évekig című rész következett. A helyszín ismét változott, most a városháza előtt állítottak fel egy színpadot, de ez most nem volt jó ötlet, mert a Garabó vásár is tartott, hatalmas tömeg volt, és egyszerűen semmit nem lehetett látni. Többször megkérték a nézőket húzódjanak hátrébb, de ott meg már az árusok voltak! És megint a nézők elé álltak be a már felvonult jelmezesek. Ezt ki találta ki? Addig ott szorongtam míg a messziről kiszúrt kandós diákok fel nem vonultak, de aztán elmentem. Már nem éreztem azt, hogy lemaradok valamiről, ha nem várom meg a végét. Hosszúak voltak az összekötőszövegek. Csináltam néhány képet az Adyt és Csinszkát megjelenítő diákokról, meg a többi, aztán tettem egy kört és megnéztem a Mihály-napi vásárt, meg a veterán autókat.

A Garabó szervezője megkeresett pár napja, hogy van-e kedvünk részt venne a vásárban, de pénteken egyáltalán nem értem volna rá, holnap Budapestre viszek diákokat és ez az egy nap azért kell nekem is a hétvégéből, hogy utolérjem magam az iskolai és otthoni dolgaimmal. Talán majd legközelebb. Meg azért egy vásárra alaposabban fel kellene készülnünk. Mondjuk a nézelődők számával nem lett volna gond és az időjárás is jó volt.
A jövőhéten lesz az utolsó előadás, de az már zárt helyen, azaz a volt Táncsics Művelődési Házban a Rákóczi úton. Hátha ott majd le lehet ülni és látni is jobban lehet majd!

Ja, még valami érdekes! Amikor tettem egy kört a szökőkút felé és elmentem a Fodor Cukrászda előtt,  megrökönyödve láttam egy rakás lócitromot a bejárat előtt. Már van az országnak tortája, ez meg lenne Kecskemét fagylaltja?

Kecskeméti Promenád 4.

   A Kecskeméti Promenád, azaz a viselet-történeti képeskönyv negyedik része új helyszínen, az Újkollégium előtt, közvetlenül az Amerigo Tot szobor előtt zajlott. Persze most is volt más program is, az Autómentes nap keretében lehetett volna kerékpározni és aztán a magasba emelni a biciklit, de ismét a kultúrát választottam a sport helyett. (Kerékpározom én minden nap, a promenádra is azzal mentem!) Viszont ez a program legalább nem zavarta a promenád műsorát.

 A rutinosak már kis székkel jöttek, de többség most is végig állta a másfél órás programot. A ruhákat bemutató önkéntesek között most is volt ismerős, kolléga és tanítványok. A mostani előadás címe: "Jelszavaink valának: Haza és haladás" - Reformkor és szabadságharc, azaz a 19. század viselete, története és alakjai tűntek fel. Talán most a ruháknál, Wieber Marianne jelmezeinél érdekesebb volt a hatalmas hanggal járó harci jelenet. A zenét ezúttal a Hegedűs együttes szolgáltatta és most is színesítette a műsort két táncos betét is. Jó volt!

 

Nyitott Műterem - Neuberger Gizella

Szerdán a szokásos (tavaly óta) Hunyadi szobros rézkarcomat és az arról készült digitális nyomatokat szállítottam le a Hunyadivárosba, ahol tegnap, azaz pénteken adták őket. Pászti András képviselő engem is meghívott, és fél hatkor még úgy is gondoltam, hogy elmegyek, de annyira le vagyok maradva a dolgaimmal, hogy végül itthon maradtam.

A csütörtök nagy esővel indult, és a szél az első saroknál kifordította az esernyőmet, amely el is tört. Végül Péter vitt el kocsival a Bolyaiba reggel. A szakkörön még mindig a Bolyai iskolaépülettel kapcsolatos pályázaton dolgoztunk, úgy látszik az építészet más számára nem olyan inspiráló, mint nekem! Délután már nem esett, de azért vettem egy új esernyők a kínaiban és így felfegyverkezve indultam a Kulturális és Konferencia Központba. Korán érkezem, a büfében megvacsoráztam és megnéztem Varga Nándor Lajos (1895-1978) képeit a A hónap művésze sorozatban. Aztán keresetem, hogy hol lesz a Nyitott Műtermes beszélgetés. Nem olvastam el rendesen a meghívót, elkerülte a figyelmem, hogy most nem itt, hanem kint a rajzfilmstúdióban lesz. De nemcsak én, hanem Damó Pista is eltévesztette a helyszínt! Gyors problémamegoldás: irány taxival a Hunyadiváros! Épp időben érkeztünk, szinte már kezdődött is a beszélgetés.

Először Mikulás Ferenc beszélt arról, hogyan került 40 éve a stúdióba Gizi. Aztán Balanyi Károllyal folytatta a mesélést Neuberger Gizi, egy kis gyerekkorral, de sokkal többet nem tudtunk meg róla, mármint a magánéletéről. Inkább a filmek beszéltek róla, amelyek közül én csak az utolsó kettőt, az M.S. mester Vizitációját feldolgozót és Zöldségleves címűt ismertem eddig. Első alkotói filmjét 1992-ben készítette Arcra arc címmel, amelyben sok-sok kedves ismerős arca jelent meg. A Mandala című filmje pedig új ötletet adott a tanításhoz, majd kipróbálom!
Gizit akkor ismertem meg egy kicsit jobban, mikor 2001-ben a Kerámia Stúdióban dolgoztam és arról volt szó, hogy a Stúdióról is készít majd egy filmet. Onnantól sokszor összefutottunk különböző megnyitókon, eljött velem bécsi kirándulásra, fia Dani pedig a Isztambulban és Provence-ban volt velem. De eddig a két filmjén kívül nem ismertem Gizi alkotásait! Itt most láthattunk a háttérfestéseken kívül néhány "állóképet" is Gizitől, és én mondtam is, hogy jó lenne ezekből látni a KKK kiállításain is!

Mette Maya Gregersen kiállítása a Dán Kulturális Intézetben

Hétfőn délután egy megbeszélésem volt a tanítás után a 25 éves jubileumi évkönyvvel kapcsolatban, akkor is 4 után értem haza. Ilyenkor olyan gyorsan eljön a fél 7, amikor bevonulok, szinte semmire sincs időm, de  erőm és kedvem se, ám legalább edzettem egy kicsit. Muszáj hétköznap esténként, mert így, hogy minden nap van első órám csak a hétvégén tudok edzeni, és az kevés.
Kedden fodrászhoz siettem a 8. órám után, majd onnan a Dán Kulturális Intézetbe, ahol Mette Maya Gregersen dán kerámiaművész kiállítása nyílt. A Kerámia Stúdióban töltött egy pár hetet, zömében ott készültek a kiállított munkák, de érdekes volt, hogy a kecskeméti tartózkodás egy életszakászának és művészi periódusának is egyfajta lezárása lett. Addig főleg könnyed hullám alakú kerámiákat készített, majd itt elkezdett kissé robosztusabb tárgyakat alkotni, olyanokat, amelyek állati formákra is emlékeztetnek, sőt ez egyikbe bele is lehet nézni egy kis meglepetés élményért. Sajnos, a fényképezőgépem nem bírt ráélesíteni erre a látványra.

Ismét Almási Krisztián volt az egyik zenész közreműködő, akinek említettem a Bolyai 25 éves ünnepségeit, és felajánlotta, hogy szívesen vállal zenei fellépést vagy előadást is Izlandról. Majd továbbítom a kollégák felé.

Kecskeméti Promenád 3.

Lassan egy hete volt a Kecskeméti Promenád 3. előadása, de én nagyon le vagyok maradva a bejegyzéseimmel, így csak most írok róla. A múlt szombaton a Három részre szakadt ország: török világ Magyarországon, Habsburgok, Rákóczi szabadságharc című rész került sorra a zenés viselettörténeti képeskönyvsorozatból. Valószínű az esőtől félve rövidebbre fogták a műsort, így számomra élvezhetőbb volt, bár még így is1,5 óra volt, még ez is egy kicsit hosszú. Sajnáltam, hogy a táncosokat nem láttam rendesen, mivel a kifutó egyik oldalán álltam, és a másik oldalán táncoltak, azaz a kifutó kitakarta a lényeget, a táncosok lábát. Ezen kívül nem tetszett, hogy a már bemutatott, felvonult jelmezes önkéntesek a nézők elé álltak be, így még kevesebben láthatták rendesen az előadást.
A főtér egy másik rendezvényének hangja  ismét zavaró volt, csakúgy mint az előző héten. Nem kellene ennyire egymásra szervezni a programokat!











Mégis hangsúlyoznám, hogy magát a sorozatot, annak ötletét nagyon jónak tartom, sőt fontos lenne, hogy ez az anyag megmaradjon, és hozzáférhető legyen azok számára is, akik éppen akkor nem tudtak részt venni az előadásokon. Például a neten is fent lehetnének ezek a viseletek, zenék és az összekötő szövegek is, hiszen a mai diákok számára csak az létezik, ami a neten megtalálható. Tehát lehetne egy Kecskeméti Promenád weboldalt indítani!

Holnap a negyedik rész következik, ezúttal új helyszínen, a "Rákóczi úton a Wesselényi utca felöli terén". Kíváncsi vagyok!

Péntek - Születésnap és Farkas Antal Jama emlékkiállítás a Fotográfiai Múzeumban

Csütörtökön "csak" egy szülői értekezletem volt még a délutáni szakkör után, és még az eső is elkezdett esni hazafelé.
A péntekem ismét hosszú és zsúfolt volt. A Kandóban 7 óra zsinórban, rohanás haza, vacsora készítés, hajmosás, mert estére jöttek Anyukámék, meg persze a gyerekek is haza, köszönteni a születésnap alkalmából, de erre a napra esett Farkas Antal Jama emlékkiállításának megnyitója is a Magyar Fotográfiai Múzeumban, amelyet nem akartam kihagyni.
Mikor megérkeztem még csak ketten lézengtünk, de mire elkezdődött a megnyitó igen sokan lettünk. Jama és a képei megtöltötték azt a kiállítótermet, ahol legtöbbször alig néhányan szoktunk lenni a megnyitókon. Jó volt újra látni Jama fotóit, főleg így együtt. Bár emlékszem először is itt láttam őket, és azóta a rajongója voltam, főleg a parafrázisainak, amelyeket igyekszem a diákjaimnak is megmutatni.
Mikulás Ferenc nyitotta meg a tárlatot, aki egy facebookos bejegyzést idézett, valaki a kiállítás meghívójához szólt hozzá. Igen, lehetetlen Jamára úgy gondolni, hogy nincs. Itt van, itt vannak a képei és élnek. Ő is.

A megnyitó elhangzása után siettem haza. Anyukám hozta a szokásos puncstortát. Márk gyalog jött hatalmas csomagokkal haza az állomásról, mert hozta az egyik ajándékomat, 7 darab keretezett képet kaptam Pétertől, Gácsi Mihály rézkarcainak nyomdai változatát. Márk a héten készült fotogramjaiból is meglepett kettővel. A többiek rám bízták, hogy mivel lepem meg magam. Először egy új biciklire gondoltam, mert a régi már nagyon zörög-csattog-nyikorog, de a másnap délelőtti szemvizsgálat felülírta ezt. Progresszív lencsés szemüveg lesz a születésnapi ajándékom. Azért remélem, ahogy haladok a korral, nem mindig valamilyen gyógyászati segédeszköz lesz a szülinapi ajándékom!
Ja! Majd elfelejtettem, Petra már egy héttel megajándékozott egy kismacskával, ő lett Dönci (Dénes).