Péntek - Születésnap és Farkas Antal Jama emlékkiállítás a Fotográfiai Múzeumban

Csütörtökön "csak" egy szülői értekezletem volt még a délutáni szakkör után, és még az eső is elkezdett esni hazafelé.
A péntekem ismét hosszú és zsúfolt volt. A Kandóban 7 óra zsinórban, rohanás haza, vacsora készítés, hajmosás, mert estére jöttek Anyukámék, meg persze a gyerekek is haza, köszönteni a születésnap alkalmából, de erre a napra esett Farkas Antal Jama emlékkiállításának megnyitója is a Magyar Fotográfiai Múzeumban, amelyet nem akartam kihagyni.
Mikor megérkeztem még csak ketten lézengtünk, de mire elkezdődött a megnyitó igen sokan lettünk. Jama és a képei megtöltötték azt a kiállítótermet, ahol legtöbbször alig néhányan szoktunk lenni a megnyitókon. Jó volt újra látni Jama fotóit, főleg így együtt. Bár emlékszem először is itt láttam őket, és azóta a rajongója voltam, főleg a parafrázisainak, amelyeket igyekszem a diákjaimnak is megmutatni.
Mikulás Ferenc nyitotta meg a tárlatot, aki egy facebookos bejegyzést idézett, valaki a kiállítás meghívójához szólt hozzá. Igen, lehetetlen Jamára úgy gondolni, hogy nincs. Itt van, itt vannak a képei és élnek. Ő is.

A megnyitó elhangzása után siettem haza. Anyukám hozta a szokásos puncstortát. Márk gyalog jött hatalmas csomagokkal haza az állomásról, mert hozta az egyik ajándékomat, 7 darab keretezett képet kaptam Pétertől, Gácsi Mihály rézkarcainak nyomdai változatát. Márk a héten készült fotogramjaiból is meglepett kettővel. A többiek rám bízták, hogy mivel lepem meg magam. Először egy új biciklire gondoltam, mert a régi már nagyon zörög-csattog-nyikorog, de a másnap délelőtti szemvizsgálat felülírta ezt. Progresszív lencsés szemüveg lesz a születésnapi ajándékom. Azért remélem, ahogy haladok a korral, nem mindig valamilyen gyógyászati segédeszköz lesz a szülinapi ajándékom!
Ja! Majd elfelejtettem, Petra már egy héttel megajándékozott egy kismacskával, ő lett Dönci (Dénes).