Kedd - Forrás bemutató és Műhelyes kiállítás

Ezen a héten minden napra jutott valami program, sőt volt, amelyikre több is. Hétfőn bent maradtam a suliban délután, hogy az esti szülői értekezletekre bemenjek a rajzfelszerelés ügyében beszélni. Szerencsére a bolyais szülők nagyon kedvesek és megértőek voltak, egyből megértették, hogy neki és a gyerekeknek is könnyebbség, ha nem nekik kell beszerezni és hurcolni a rajzfelszerelést, hanem közösen beszerzett eszközökkel dolgozunk. Ezen a héten még tavalyi maradék anyagokkal dolgoztunk, de már meg is rendeltem az első adagot, hétfőn szállítják.

Eredetileg keddre hirdettem meg újdonsült osztályom szülői értekezletét, de mikor két kiállításra is befutott a meghívő, hogy aznap lesz, áttettem csütörtökre. Aztán még egy esemény is ugyanerre a napra, időre esett, de azt megtudván a Művész Kávézós összejövetelt is áttették szerdára. Eredmény: 4 egy időre eső eseményből maradt 2! Nem egyeztetnek a kiállítóhelyek és a más kulturális programok szervezői, pedig a közönség majdnem ugyanaz mindenhol!
TÁRS/A/DALOM címmel a Katona József Könyvtár adott helyet a Forrás folyóirat összevont július-augusztusi számának bemutatójának, amely az 1969-1989 közötti Kecskemét kulturális életével foglalkozik. Hatalmas volt az érdeklődők tábora, vagy 200 ember zsúfolódott össze a teremben. Igyekeztem a sor vérére ülni, tudván, hogy  előbb el kell mennem, de mire elkezdődött a beszélgetés, a széksor vége messzire került tőlem. Csak a helyszínen vettem a Forrást, így nem tudtam még elolvasni, de nagyon kíváncsi voltam a beszélgetésre, többek közt arra, mit fog Romsics Ignác mondani. Nem okozott csalódást, személyes volt, de ugyanakkor  tárgyias is. Érdekes volt számomra, mert eddig ez nem tudatosodott bennem, hogy az 1971-es szimferopoli repülőgép lezuhanása okozta azt a vezetőcserét, amely során vezetőpozícióba kerültek azok az emberek, pl. Gajdócsi István, akiknek köszönhető ennek az időszaknak a kulturális felvirágzása. Mikor 1984-ben az első szakdolgozatom írtam a Kerámia Stúdió történetéről Gajdócsival és Romány Pállal is készítettem interjút, ezek hanganyaga ma is megvan! Tudtam, hogy azok a ma már nemzetközi hírű művészeti műhelyek (Zománcművészeti Alkotóműhely, Rajzfilm Stúdió, Kerámia Stúdió), amelyek akkor létesültek, mind megyei kezdeményezésre jöttek létre. Állítólag viszont az akkori város vezető, Mező Mihály magának is jelentős szerepet tulajdonít ezekből a sikertörténetekből. Majd elolvasom! Egyenlőre csak a tartalomjegyzéket néztem át és a fotókat, amelyeket Iskander készített, és az egyik oldalon együtt láttam 3 olyan embert, aki számomra is nagyon fontos volt az 1980-as években. Sajnos, 6 óra előtt át kellett mennem a Cifrapalotába, így a hozzászólásokból csak egyet hallottam.

A Cifrapalotában a Műhely Művészeti Egyesület 20 éves jubileumi kiállítása nyílt. Benes József a kezdetektől a Műhely vezetője, én 1998-tól vagyok tagja. Kovács Zita bajai művészettörténész nyitotta meg a tárlatot, aki Wehner Tibor 10 évvel ezelőtti megnyitószövegéből idézett, hiszen azok még mindig aktuálisak. Újdonság volt viszont a kiállításrendezés, a Cifrapalota új művészettörténésze Virág Ágnes válogatta az anyagot, és az 5 teremben egy-egy gondolat köré gyűjtve állította ki azokat. Tetszett, de megjegyzem, hogy mivel az én 2 munkám, amelyet beválogatott, nem abban a teremben volt kirakva, amelyik nyitányának számat, így a megnyitószöveg felsorolásából kimaradtam. Tehát most leírom, hogy Ágnes a KERT terem/téma nyitányának szánta az én két rézkarcsorozatom (Várakozás 1-3. és Sikert sikerre halmozva szenvedjük el kudarcainkat 1-4.), de nem az első teremben, hanem a folyosó legelején vannak kiállítva. Ezt másnap tudtam meg, mikor a 13-dikos diákokkal megtekintettük a kiállítást. G. Szolláth Kati is akkor vitte a faktosait és ő megbeszélte Ágival, hogy tartson egy vezetést, amelyhez mi is csatlakoztunk. Kicsit nehezen akartak a diákok megnyílni, átadni, megfogalmazni a gondolataikat, és nekünk fél 4-kor vége is lett a óránknak, így nem tudtunk teljesen végigmenni.