Kecskeméti Promenád 5.

Ma volt az 5. előadása a Kecskeméti Promenádnak, azaz annak a zenés viselettörténeti képeskönyvnek, amely Wieber Marianne ruhakölteményeinek segítségével mutatja be a különböző történelmi korokat. Most A "Boldog békeidőktől" az 1930-as évekig című rész következett. A helyszín ismét változott, most a városháza előtt állítottak fel egy színpadot, de ez most nem volt jó ötlet, mert a Garabó vásár is tartott, hatalmas tömeg volt, és egyszerűen semmit nem lehetett látni. Többször megkérték a nézőket húzódjanak hátrébb, de ott meg már az árusok voltak! És megint a nézők elé álltak be a már felvonult jelmezesek. Ezt ki találta ki? Addig ott szorongtam míg a messziről kiszúrt kandós diákok fel nem vonultak, de aztán elmentem. Már nem éreztem azt, hogy lemaradok valamiről, ha nem várom meg a végét. Hosszúak voltak az összekötőszövegek. Csináltam néhány képet az Adyt és Csinszkát megjelenítő diákokról, meg a többi, aztán tettem egy kört és megnéztem a Mihály-napi vásárt, meg a veterán autókat.

A Garabó szervezője megkeresett pár napja, hogy van-e kedvünk részt venne a vásárban, de pénteken egyáltalán nem értem volna rá, holnap Budapestre viszek diákokat és ez az egy nap azért kell nekem is a hétvégéből, hogy utolérjem magam az iskolai és otthoni dolgaimmal. Talán majd legközelebb. Meg azért egy vásárra alaposabban fel kellene készülnünk. Mondjuk a nézelődők számával nem lett volna gond és az időjárás is jó volt.
A jövőhéten lesz az utolsó előadás, de az már zárt helyen, azaz a volt Táncsics Művelődési Házban a Rákóczi úton. Hátha ott majd le lehet ülni és látni is jobban lehet majd!

Ja, még valami érdekes! Amikor tettem egy kört a szökőkút felé és elmentem a Fodor Cukrászda előtt,  megrökönyödve láttam egy rakás lócitromot a bejárat előtt. Már van az országnak tortája, ez meg lenne Kecskemét fagylaltja?