2012. szeptember 22., szombat

Nyitott Műterem - Neuberger Gizella

Szerdán a szokásos (tavaly óta) Hunyadi szobros rézkarcomat és az arról készült digitális nyomatokat szállítottam le a Hunyadivárosba, ahol tegnap, azaz pénteken adták őket. Pászti András képviselő engem is meghívott, és fél hatkor még úgy is gondoltam, hogy elmegyek, de annyira le vagyok maradva a dolgaimmal, hogy végül itthon maradtam.




A csütörtök nagy esővel indult, és a szél az első saroknál kifordította az esernyőmet, amely el is tört. Végül Péter vitt el kocsival a Bolyaiba reggel. A szakkörön még mindig a Bolyai iskolaépülettel kapcsolatos pályázaton dolgoztunk, úgy látszik az építészet más számára nem olyan inspiráló, mint nekem! Délután már nem esett, de azért vettem egy új esernyők a kínaiban és így felfegyverkezve indultam a Kulturális és Konferencia Központba. Korán érkezem, a büfében megvacsoráztam és megnéztem Varga Nándor Lajos (1895-1978) képeit a A hónap művésze sorozatban. Aztán keresetem, hogy hol lesz a Nyitott Műtermes beszélgetés. Nem olvastam el rendesen a meghívót, elkerülte a figyelmem, hogy most nem itt, hanem kint a rajzfilmstúdióban lesz. De nemcsak én, hanem Damó Pista is eltévesztette a helyszínt! Gyors problémamegoldás: irány taxival a Hunyadiváros! Épp időben érkeztünk, szinte már kezdődött is a beszélgetés.







Először Mikulás Ferenc beszélt arról, hogyan került 40 éve a stúdióba Gizi. Aztán Balanyi Károllyal folytatta a mesélést Neuberger Gizi, egy kis gyerekkorral, de sokkal többet nem tudtunk meg róla, mármint a magánéletéről. Inkább a filmek beszéltek róla, amelyek közül én csak az utolsó kettőt, az M.S. mester Vizitációját feldolgozót és Zöldségleves címűt ismertem eddig. Első alkotói filmjét 1992-ben készítette Arcra arc címmel, amelyben sok-sok kedves ismerős arca jelent meg. A Mandala című filmje pedig új ötletet adott a tanításhoz, majd kipróbálom!
Gizit akkor ismertem meg egy kicsit jobban, mikor 2001-ben a Kerámia Stúdióban dolgoztam és arról volt szó, hogy a Stúdióról is készít majd egy filmet. Onnantól sokszor összefutottunk különböző megnyitókon, eljött velem bécsi kirándulásra, fia Dani pedig a Isztambulban és Provence-ban volt velem. De eddig a két filmjén kívül nem ismertem Gizi alkotásait! Itt most láthattunk a háttérfestéseken kívül néhány "állóképet" is Gizitől, és én mondtam is, hogy jó lenne ezekből látni a KKK kiállításain is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése