Miklós Áprád a Nyitott Műteremben - Kulturális és Konferencia Központ

Kicsit elmaradtam a bejegyzésekkel, mozgalmas hét van mögöttem, bár még nincs is vége. A hét eleje félig-meddig szokásos: hétfőre beígért értekezlet a jövő hétre halasztva, kedden Cifrapalota látogatás a 11. E-vel a népművészet órán (Bognár Anikó vezetésével), szerdán megbeszélés a könyvelővel. Csütörtökön viszont rendhagyó szakkör (egyben az idén az utolsó), meghívtam ifj. Gyergyádesz Lászlót, aki most sorra járja a kecskeméti iskolákat, hogy jöjjön el hozzánk is, és tartson egy előadást a Karácsony a képzőművészetben címmel. Mivel a Cifrapalotában nincs projektor inkább kimegy az iskolákba, ahová hívják és ott tartja meg azt az aktuális előadást. Jó sok helyen éltek a lehetőséggel többek közt, mert ingyenes volt. Köszönjük Laci!
Utána a 10. B-s lányok nekiálltak a karácsonyi műsor díszletét festeni, amivel persze nem lehet ennyi idő alatt végezni, így majd jönnek és folytatják hétfőn is.
Fél 5-re sietnem kellett az Ifjúsági Otthonba, mert be kellett pakolnunk a másnapi vásárra. Péter és Petra jött és hozták otthonról az összekészített cuccot. Fél óra alatt gyorsan bepakoltunk és ezek után estem be 5 óra után néhány perccel a Kulturális és Konferencia Központba, ahol Miklós Árpáddal volt beszélgetés a Nyitott Műterem sorozatban. Ahogy megérkeztem, már kezdődött is, így a képeket csak a beszélgetés után tudtam körbefotózni.
Már többször írtam, hogy miért is szeretek elmenni a Nyitott Műterem sorozat beszélgetéseire. Mindig tudok meg újabb és újabb dolgokat a hosszú évek óta ismert kollégákról is. Árpit sem hallottam még ennyit beszélni azalatt a kb. 16 év alatt amióta ismerem és még kollégák is vagyunk a Kandóban. Mesélt a kis unitárius városkáról, ahol született és arról a légkörről, aztán a kolozsvári egyetemi évékről, majd a Szatmárnémetiben zajló pincei iszogatásokról, amelyek az akkori és ottani helyzet túlélését "segítették". Ezekről semmit nem tudtam eddig. Innentől már nagyjából ismerős volt az élete, hogy Kecskemétre került, rajzfilmeket készített és ahogy tanítani kezdett a Kandóban. A falakra aránylag friss festményeket pakolt ki, sőt olyat is, ami szerinte nincs befejezve még. Nagyon tanulságos és érdekes beszélgetés volt!