Csütörtökön az idei utolsó Nyitott Műterem sorozat keretében Majoros Gyulával beszélgetett Balanyi Károly. Mivel kicsit késve érkeztem (iskolai elfoglaltságom miatt), nem tudtam megnézni a rögtönzött kiállítást, csak gyorsan lepuffantam az egyik székre. Nem voltak sokan, szinte csak a
törzsközönség, amit sajnálok, mert tényleg nagyon érdekesek ezek a beszélgetések. Gyuláról is tudtam meg újat, a kecskeméti lehorgonyzás előtt Pakson, Dunaújvárosban és Szentendrén is élt hosszabb rövidebb ideig. Próbáltam visszagondolni, hogy mikortól is ismerem én is őt, arra emlékszem, hogy talán 1986 tavasza lehetett, mikor Csík Janikával voltam és egy 1 napja nős, alacsony, fura fickót mutatott be, Pinty néven. Gyula zenével és vetítéssel is készült, ezekkel színesítve a beszélgetéseket. Mesélt a szabó nagypapáról, hogy mennyire anyás volt, hogy spirál füzeteket rajzolt tele gyerekként, aztán láttuk a bábokat, 
amelyeket ő készített, a rituális tisztálkodás témára épülő szobrait, a Cirókás évekről és az Acélszobrászati Szimpóziumokról.A beszélgetés végén, mikor éppen a fotóztam a kiállított munkáit, Damó Pista megszólalt, hogy mennyire nem ismerjük egymást... Valóban, annak ellenére, hogy találkozgatunk, beszélgetünk, évek, évtizedek óta "ismerjük" egymást, sokszor csak felszínes ismereteink vannak a másik művészkollégáról. Szikora Imi és Szoboszlay Eszter megkérdezte, hogy velem mikor találkozhatn
ak a majd a Nyitott Műteremben, mire én kissé "elkeserítettem" őket, mert arról már lemaradtak, hiszen 2008. áprilisában volt. Egy képet erről is mellékelek itt a végén. Szóval, jó lenne, ha tovább folytatódna ez a rendezvénysorozat, úgy is, hogy már vége annak a pályázatnak, amelynek köszönhetően besűrűsödtek és rendszeressé váltak ezek a beszélgetések!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése