Karácsonyi Vásár - Kecskeméti Ifjúsági Otthon

Az elmúlt héten péntektől vasárnapig délelőtt 10-től este 7-ig az Ifjúsági Otthon Tükörtermében árusítottuk a munkáinkat. Az elmúlt években nem volt az Ifjúsági Otthonban ilyen vásár, míg régebben kéthetes vásárokat is rendeztek itt. Idén bennünket is meghívtak, még sohasem voltunk karácsonyi vásáron, így nem tudtuk, hogy mit várjunk a dologtól, de azért készültünk néhány karácsonyi témájú rézkarcot.
Csütörtökön bepakoltunk, pénteken Petra kezdett, mert nekem a Kandóban voltak óráim. Valamivel 1 óra után érkeztem, és addig csak egy vásárló volt. Délután se volt sokkal több, összesen 5.400 Ft-ot árultunk aznap, egy eredeti rézkarcot adtunk el kerettel, és 10 db könyvjelzőt. Az könyvjelző az én ötletem volt, Petra pedig szépen megszerkesztette és digitálisan kinyomtattuk. Petra viszont a kecskeméti és magyaros témájú falinaptár ötletét hozta. Minden hónaphoz egy-egy saját grafikánk digitális nyomatát illesztettük be. El is adtunk belőle szombaton és vasárnap is egyet-egyet.
A pénteki kandós szalagavatót kihagytam, ez 5-kor kezdődött, akkor még nagyban tartott a vásár. Pétert viszont sikerült megnyernek arra, hogy nézzünk át zárás után a Dán Kulturális Intézetbe az ottani karácsonyi estre. Meglepődtem, hogy komoly vacsorával készültek, inkább csak egy pohár italra és beszélgetésre készültem. Leoval (Leskovszki Alberttal) már régen találkoztunk, így most vele beszélgettünk egy keveset, de mivel azért elég fáradtak voltunk, nem maradtunk sokáig.
Szombaton többen voltak, sikerül egy keretezett Bozsó Kecskemétje című grafikát eladni, és 2 Angyal grafikát. Sokan nem is mertek bejönni, talán jó lett volna, ha az utcára is kihallatszott volna a karácsonyi zene. Akik pedig bejöttek és szétnéztek, többen azt hitték, most már Karácsonyig tart majd a vásár. Próbáltam mindenkinek mondani, hogy ez csak egy háromnapos vásár!
Vasárnap délután 2-ig csak kétezer forintot árultunk, nagy pangás volt, de aztán 3 után beindult a dolog. Egy Kecskeméti látképet is eladtunk (volt bolyais tanítványom, Felhősi Ági vette meg), de összességében azt állapítottam meg, hogy kevés eredeti munka ment el(akvarellt nem is tudunk eladni, pedig Petra festett újakat is!), a bérleti díjat inkább a digitálisan nyomtatott könyvjelzők és naptárak termelték ki.
Sok ismerős nézett be, bár korántsem annyi, mint nyáron a főtéren. De közelebb voltak egymáshoz a standok, így jókat ismerkedtünk, beszélgettünk egymással. A nyáron is kint voltak a főtéren a ruhás, táskás lányok, de akkor nem nagyon tudtam velük beszélgetni. Kiderült, hogy egyikük az egyik tanítványom anyukája, N. Tóth Tímea, és szép ruhákat készít, illetve árusít. A jobboldali szomszédom egy biotermékes volt, és róla is kiderült, hogy ismerős, Rátkai Erzsi (mikor még díszlet és jelmeztervező szakra készültem, hozzá jártam fel néha) nővére és egyben Bezerédi Zsófi (egykori szabadiskolás, aki most Nizzában élő grafikus) anyukája. Eggyel odébb pedig Takács Pisti fazekas tárgyait árulták, aki általános iskolában osztálytársam volt, és Márk járt hozzá a kerámia szakkörbe. Két csányis tanítványom is árulta a munkáit, Julcsi ékszereket, Gábor grafikákat (neki felajánlottam egy cserét).
Márk hazajött a hétvégére, és hogy egy kicsit beszélgetni is tudjunk bejött hozzám a vásárra. Petrának vasárnapra felmentést adtam, mert nem volt olyan nagy a foglalom, hogy egyedül ne bírtam volna.