Utolsó teljes hét a téli szünet előtt Bolyai Nappal és szalagavatóval

Hétfő: a múlt heti értekezlet ugyan elmaradt, de most cserébe volt egy olyan, ami nem szerepelt a havi programban. (Nem értem, miért nem lehet előre tudni, hogy mikor lesz valami megbeszélni való és mikor nem, illetve, hogy miért csak aznap derül ki, ha még sincs.) Ezen a napon volt a Kandó művészeti tagozatában a névadó, Kondor Béla domborművének felavatás, amire persze nem tudtam kimenni, mivel a hétfő bolyais napom.
Kedd: (majdnem szokásos Jolly Joker nap - mindhárom iskolában egy kicsit) a Bolyaiban a Zengő Aula koncert miatt átvariált csengetési rend, Csányiban egy rövid dolgozat íratása és szecesszió tárgyalása, délután népművészet óra a Kandóban, 1/2 4-kor végeztem.
Szerda: egy aránylag laza nap a Kandóban, csak 5 óra, abból is most moziztunk a 11-edikesekkel, a Goya kísértetei című filmet néztük és beszéltük meg. Negyed 3-ra értem haza, gyorsan megebédeltem és 3-ra a Városháza dísztermébe kellett volna visszamennem egy török művésztörténész előadására, aki a török szultánok ékszereiről tartott előadást. Érdekelt volna az előadás, de olyan fáradság fogott el, és az idő is nagyon nyomott volt, így bevackoltam magam az ágyamba és nekiálltam dolgozatokat javítani.
Csütörtök: a Bolyai Napi ünnepség miatt 1/2 8-ra kellett menni, pedig ez lenne az a nap, amikor csak a 4. órával kezdek. Az ünnepség része volt a végzősök a "műsora", azaz azok a filmek, amelyeket ők készítettek. Régebben ezek a szalagavató bál programját alkották, de 4-5 éve már nem. Mikor 1/2 10-kor vége lett a műsornak, rohantam és még pont elkaptam egy buszt (hétköznap délelőtt 20 percenként jár a 14-es!), hogy 10-re a Cifrapalotába érjek. Már jó pár éve a 11. évfolyamosok számára megszervezem ezt a kiállításlátogatást. Ifj. Gyergyádesz Lacival úgy osztottuk meg a feladatot, hogy pergőn, fél órás különbségekkel érkezhessenek az osztályok, hogy a földszinten (Kortárs Költészet - Kortárs Grafika Biennálé) és az 1. emeleten (Múzeum születik - állandó kiállítás, és a Pávás Terem) én vezettem végi őket, míg a 2. emeleten (a Képtár állandó kiállításán) Laci. Így 10-től fél egyig végeztünk is a 4 osztállyal, és most először még a tesis osztály sem maradt le a kiállításlátogatásról. A program után irány haza, gyorsan ebédkészítés, Márk hazaérkezett, de nekem 4-re vissza kellett mennem a Bolyaiba az Arany Dániel matekversenyre felügyelni (másik szakom matematika - hoppá!), és minderről kedd este kaptam egy emailt az igazgató helyettesemtől, mondván, hogy a sok hiányzó miatt be kell ugrani. Novembertől 3 alkalommal voltam versenyfelügyeletre beosztva részmunkaidősként! Szerencsére az 5 órás váltótársam 10 perccel előbb érkezett, így elértem a buszt és éppen a beszélgetés megkezdésére beértem a Kulturális és Konferencia Központba, ahol aznap Majoros Gyula volt a vendég a Nyitott Műterem sorozatban. (Majd külön bejegyzésben írok erről is!)
Péntek: Kandó 7 óra, Márk bekísért a suliba, hogy volt osztályfőnökével találkozhasson, a jövő héten majd a műteremben látogatja meg a művésztanárokat. A 7. óra végén ügyelet, hazafelé egy-két elintéznivaló, így 1/2 3-ra haza is értem, ebéd, hajmosás, 1/2 6-ra vissza a Bolyaiba szalagavatóra.
Egyre nehezebben szánom rá magam ara, hogy elmenjek ezekre a szalagavatókra. Nekem addig volt ez kedves és várt program, amíg a végzősök tényleg adtak műsort, valami iskolai élettel kapcsolatos, humoros műsort, de mióta ez megszűnt és ebből az egykori iskolai ünnepből hatalmas családi, szinte kis lakodalommal felérő népünnepély lett és rongyrázás, ahol csak az a fontos, hogy menyasszonyi ruhában táncolhassanak a lányok és készüljön sok fotó, amit aztán feltesznek a facebookra, azóta számomra semmi élvezetet nem nyújt és unalmas is ez az egész. Nem is maradtam a "nyitótáncra", úgyis láthatom majd folyamatosan a feltett képeket a közösségi oldalon. A mai este kedves percei azok voltak, mikor találkoztam két lánnyal (Szandrával és Ágival) a volt osztályomból, akiknek most végzősök a húgaik.
Szóval, minden bizonnyal a megváltozott társadalmi elvárásoknak megfelelően változott a szalagavatók rendje is, de ez nekem nem tetszik! Már azt is nehezen emésztettem meg, hogy a fél rokonságot meghívják erre az eseményre a diákok, és ezért hatalmas a tömeg a suliban, hiszen az én szalagavatóm a katonában anno olyan volt, amin csak a végzősök és a tanárok voltak jelen, sem az alsóbb évesek, sem a szülők, rokonok. Én nem is táncoltam nyitótáncot, de ennek ellenére emlékezetes maradt az az este, és a további fejlődésemben sem okozott ez semmiféle zavart a "fehér ruhás tánc" elmaradása. Eredetileg készültem fényképezőgépet vinni, de itthon maradt, így régebbi fotókkal nosztalgiázom, a saját osztályom 2005-ös szalagavatóján készült képekkel. Ha megtalálnám a saját szalagavatóm fényképeit is, amelyet Vajda Rudi fotózott, akkor azt is feltenném ide!
....
Pár órával később megtaláltam! Íme: Katona József Gimnázium 1981. február? - IV. D - osztályfőnök: Klinger Ádámné - balról jobbra: Varga Ilona, Németh Erzsébet, én, Fenyvesi Mária, Csekei Csilla, Vajda Kornél, Vajda Rudolf, Sebestény László.