Szabadiskolás kiállítás a Katona József Könyvtárban

Tegnap iszonyú idő volt reggel, szakadatlan esett. Aztán mire 11 órakor kezdődött Báron Laci bácsi temetése már elállt. A kecskeméti Köztemetőben abba a parcellába temették görög katolikus szertartás szerint, ahol a város nagyjai vannak. Büszke lehet rá a város és hálás is.
Lehet, hogy éppen a délelőtti események miatt, de nem figyeltem eléggé arra, hogy hol nyílik a szabadiskolás kiállítás. Évekig a Kodály Iskolában volt, így megszokásból most is oda mentünk, ez az utolsó olyan Szabadiskolás kiállítás, amelyen még szerepelnek a gyerekeink (Petra és Márk) munkái. Kicsit gyanús volt, amikor odaértünk és üres volt a parkoló, aztán gyors telefon Patkós Lacinak, és irány a Katona József Könyvtár. A kezdeti kiállítások valóban itt voltak, és most visszatértek ide, ami abból a szempontból jó, hogy többen láthatják a városközpontban, de a tér kisebb. Ramháb Mária a könyvtár igazgatója üdvözölte a megjelenteket és emlékeztetett arra, hogy 1996-ban itt volt az első kiállítása a Kecskeméti Szabadiskolának. Akkor még nem volt annyi osztálya az iskolának, mint most, mikor már 4 osztály működik, a festő (Bruncsák András), a grafikus (Patkós László), az építész (Vass-Eysen Ervin - nemrég kapott megyei Prímadíjat) és az alakrajz (Gyenes Péter). Idén a modelleket kérték fel a megnyitásra, azaz akik egyébként szótlanul, mozdulatlanul és ruhátlanul szolgálják a művészetet, most megszólaltak és elmondták gondolataikat.
Évről évre igényes, komoly és játékos munkákat láthatunk ezeken a kiállításokon. A saját gyerekeim mellett sok az ismerős a növendékek között, jó pár bolyais, kandós és csányis tanítványom is jár a Szabadiskolába, hiszen az iskolai lehetőségeket időnként muszáj kiegészíteni és az csak jót tesz egy diáknak, ha több embertől tanulhat.
Mivel ezen a héten többször nosztalgiáztam, most is az aktuális fotók mellett itt vannak a régiek, az első és talán a második szabadiskolás kiállításról!