Napközben belekezdtem két újabb rézkarc készítésébe, de ezekről majd a következő bejegyzésben írok. Este színházba mentünk. Általában Ildi szokott gondoskodni az irodalmi, a mozi és a színházi élményeinkről. Tegnap a Boldogtalanok című Füst Milán darabot néztük a kecskeméti Katona József Színház Kamaraszínházában Szász János rendezésében. Ildi odáig van Kőszegi Ákos színészi teljesítményéért, amit én rendszerint túlzó
nak tartok, legalábbis így kamaraszínházban, ahol csak pér lépésre áll tőlem. Nekem inkább a minimalista díszlet és a harmonika muzsika tetszett, amit egy volt bolyai fiú, Puskás Gyula prezentált, meg az a dal, amit Kőszegi énekelt, és amit Csík Janika előadásában ismerek. Ez az Én vagyok az, aki nem jó kezdetű dal. (Ma van éppen Janika születésnapja, régebben ilyenkor volt mindig éppen itt a Kamaraszínházban a Csík Zenekar óévbúcsúztató estje.) Maga a darab elég lehangoló volt, de Ildi úgy gondolta, ha megnézünk egy ilyen naturalista darabot, jobban fogjuk értékelni a saját életünket. Szerencsére aztán egy-két ital mellett kibeszélgettük magunkat. Talán többször kellene egy-egy ilyen estét beiktatnunk, nyár végén ültünk így együtt utoljára a Valetinoban, bár akkor kint a teraszon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése