A németes kollégák már hagyományos adventi bécsi kirándulására azért szeretek elmenni, mert ilyenkor nincsen rajtam semmi felelősség, ilyenkor csak egy egyszerű utas vagyok én is. Idén is három buszra való diákkal és kollégákkal indultunk és az egyik busz Ildi barátnőm szervezte. Tavaly csak Péterrel kettesben voltam, most Márk is jött velünk. Nem tartottunk a csoporttal, mert ők a Hofburgba mentek, a Sissy Múzeumba, ahol én már jártak, és volt Bécsben egy olyan időszaki kiállítás, amelyet sokkal jobban szerettem volna látni, Magritte kiállítás volt az Albertinában. Túl sok újat nem vártam a kiállítástól, mert már láttam egy Margitte kiállítást Bécsben a Kunstforumban pár éve, és Brüsszelben is a Magritte Museumot. Ezek ellenére, várakozásomon felüli volt a kiállítás. Egyrészt volt egy csomó számára is ismeretlen kép és vázlat, másrészt híres képet hoztam el Japánból, az USA-ból, amelyeket ismertem ugyan, de nem láttam még eredetiben őket. Így, bár eredetileg nem állt szándékomban, megvettem a katalógust.
A Margitte kiállítás után még megnéztünk a Monettől Picassoig című immár sokadik válogatást a Batliner gyűjteményből. Mikor nyitásra odamentünk még nem volt tömeg, de mire végeztünk hatalmas tömeg lett az Albertinában. Közben már el is múlt dél, így igyekeznünk kellett, hogy fél egyre a Stephansdom elé érjünk, mert Ildivel ezt beszéltük meg. Ők már éppen kijöttek a d
ómból, ah
ol óriási hangzavar és zsúfoltság volt, így mi ezt most kihagytuk, de Márkkal azért körbesétáltattam a dómot, és mondtam csináljon fotókat magának a kőfaragásokról. Ezután a Freyungon beszéltünk meg találkozót, de egy ideig hiába vártunk Ildiékre, mert ők egy térrel előtt nézelődtek és ettek valamit, mert már nagyon éhesek voltak. Igaz mi is éhesek voltunk, de mi azért nem ettünk addig, mert őket vártuk. Miután végre megérkeztek olyan óriás krumpliba töltött tonhalat ettünk hagymával és fokhagymás mártással, mint amilyet Isztambulban is árultak, ott kumpirnak hívták. Aztán forralt bor következett. Miután megvásároltuk az vásárfiákat (mázazott alma), kerestünk egy kevésbé frekventált helyen lévő kávézót, mert a törzshelyünk egyrészt messzebb volt, másrészt biztos nem lett volna hely 7 fő számára. Szerencsére találtunk is egy jó kis helyet, volt császármorzsa is, puncs is, sacher torta is, különféle kávék is, bár itt nagyon fiatalok voltak a felszolgálók, de ők is profik voltak. Julcsinak muszáj volt megkóstolni a császármorzsát, de itt sokkal kisebb adagot adtak, mint a másik helyen. Péter Fiaker nevű kávékülönlegességet ivott, amiben cseresznyepálinka is volt. Arankával sacher tortáztunk, Ildi egy másik tortát próbált ki, Éva és Péter almás pitézett, Márk viszont mér csak egy forrócsokit tudott inni, mert a Freyungon kipróbált egy édes perecet. Hasunkat megtöltve, lábunkat egy kicsit pihentet
ve indultunk vissza a Maria Terézia tér felé. Útközben elhaladtunk a Városháza előtti vásár mellett is, mert nagyon sokan voltak. Volt egy díszítés, melyet mi pillangónak néztünk, és csak órákkal később derült ki, hogy az angyal. Egy kicsit szétnéztünk a két múzeum közötti vásárban is, ahol voltak rézkarcok is, de az egyedi kötésű határidőnaplókkal nem találkoztam. Szeptemberben megmutattam Ildiéknek azt a Kunsthistorisches Museum mögötti boltot, ahol másolatokat is árulnak, de akkor kevés idő maradt rá, ezért most visszamentünk oda és alaposan szemrevételeztük az árukészletet. Még elsétáltunk a Múzeum Negyed felé (nyilvános WC, könyvesbolt), és már el is érkezett a visszaindulás ideje. Szerencsére senki nem hiányzott, időben el tudtunk indulni, de egy hosszúra sikerült már magyarországi megálló miatt csak 10 óra után értünk haza. Nagyon szenvedtem már a buszon, nem nagyon tudtam a lábaimmal mit kezdeni, de azért jó volt a tegnapi bécsi 
nap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése