20 éves a Kecskeméti Szabadiskola

Az 1993 óta működő Kecskeméti Képzőművészeti

Szabadiskola évente rendszeresen kiállítja diákjai munkáit. Az idei tárlat, amely szombat délután nyílt meg, más egy kicsit, mert most nem csak az idei szabadiskolások alkotásait láthatjuk a Katona József Könyvtárban, hanem azoknak az egykori szabadiskolásoknak is a mostani munkáit, akik a vizuális kultúra valamelyik területén dolgoznak. Ramháb Mária könyvtárigazgató köszöntője után Kriskó János nyitotta meg a kiállítást. Valószínű, hogy a sok jelenlevő mindegyike, valamilyen kapcsolatban áll a Szabadiskolával, vagy egykori, esetleg mostani szabadiskolás, vagy egy szabadiskolás szülője, hozzátartozója. Én is az vagyok, egyrészt mindkét gyermekem hosszú-hosszú évekig volt szabadiskolás (most Márkkal mentem a megnyitóra), másrészt tanítványaim is járnak a Szabadiskolába, sokszor pont az én javaslatomra. Hiszen itt kis csoportokban sokkal koncentráltabban tudnak fejlődni vagy felkészülni a felvételire, mint egy iskolai szakkörben. Több bolyais is járt Bruncsák András festő osztályába, vagy Vass-Eysen Ervin építészet osztályába, de hébe-hóba Patkós László grafika osztályában vagy Gyenes Péter alakrajz osztályban is előfordultak.








Most Bene Bence, volt bolyais tanítványom hívott meg először, de aztán persze jött a meghívás e-mailben Patkós Lacitól, aztán személyes találkozásunkkor szóban Bruncsák Andrástól. Bencének több munkája is szerepelt a tárlaton: akvarell, plasztika, makett, tanulmányrajz.
A régi diákok közül öröm volt összefutni Teklics Judittal, aki belsőépítészettel foglalkozik és akit még az ÉZI-ben tanítottam valamikor az 1980-as évek vége felé, vagy Gaál Krisztiánnal, aki a MOMÉ-n végzett építőművészként és a Kandóban volt a tanítványom. Persze volt, akinek csak a munkái voltak most jelen, személyesen nem tudott itt lenni. Az idén, hogy a megnöveljék a kiállítási felületet, egy rácsos fából készült szerkezetet építettek fel. A Szabadiskola facebook oldalán, illetve a youtube-on nyomon követhető ez a 8 órai munka 3 percben. Megéri megnézni: http://www.youtube.com/watch?v=zGoC8ZRDZyw
Mindig nagy érdeklődéssel szemlélem a rézkarcos falat, de ma már Horváth Sándoron kívül nem ismerek onnan senkit, pedig most is voltak igazán színvonalas munkák.

Szabadiskolás kiállítás a Katona József Könyvtárban

Tegnap iszonyú idő volt reggel, szakadatlan esett. Aztán mire 11 órakor kezdődött Báron Laci bácsi temetése már elállt. A kecskeméti Köztemetőben abba a parcellába temették görög katolikus szertartás szerint, ahol a város nagyjai vannak. Büszke lehet rá a város és hálás is.
Lehet, hogy éppen a délelőtti események miatt, de nem figyeltem eléggé arra, hogy hol nyílik a szabadiskolás kiállítás. Évekig a Kodály Iskolában volt, így megszokásból most is oda mentünk, ez az utolsó olyan Szabadiskolás kiállítás, amelyen még szerepelnek a gyerekeink (Petra és Márk) munkái. Kicsit gyanús volt, amikor odaértünk és üres volt a parkoló, aztán gyors telefon Patkós Lacinak, és irány a Katona József Könyvtár. A kezdeti kiállítások valóban itt voltak, és most visszatértek ide, ami abból a szempontból jó, hogy többen láthatják a városközpontban, de a tér kisebb. Ramháb Mária a könyvtár igazgatója üdvözölte a megjelenteket és emlékeztetett arra, hogy 1996-ban itt volt az első kiállítása a Kecskeméti Szabadiskolának. Akkor még nem volt annyi osztálya az iskolának, mint most, mikor már 4 osztály működik, a festő (Bruncsák András), a grafikus (Patkós László), az építész (Vass-Eysen Ervin - nemrég kapott megyei Prímadíjat) és az alakrajz (Gyenes Péter). Idén a modelleket kérték fel a megnyitásra, azaz akik egyébként szótlanul, mozdulatlanul és ruhátlanul szolgálják a művészetet, most megszólaltak és elmondták gondolataikat.
Évről évre igényes, komoly és játékos munkákat láthatunk ezeken a kiállításokon. A saját gyerekeim mellett sok az ismerős a növendékek között, jó pár bolyais, kandós és csányis tanítványom is jár a Szabadiskolába, hiszen az iskolai lehetőségeket időnként muszáj kiegészíteni és az csak jót tesz egy diáknak, ha több embertől tanulhat.
Mivel ezen a héten többször nosztalgiáztam, most is az aktuális fotók mellett itt vannak a régiek, az első és talán a második szabadiskolás kiállításról!

Nyári termés - "művészszeánsz" Király József kertjében

Már több éves hagyománnyal rendelkezik ez a program, amikor Király József (övé a Művész Kávézó) házának kertjében összehívja a környék művészeit, de én idáig nem voltam hivatalos rá. Gyenes Peti még a múlt héten szólt, hogy idén én is a meghívott művészek között vagyok, azaz szombat reggelre vigyek 1-2 képet (ha kisebbek, akkor többet is vihetek) és ezekből ők rendeznek egy kiállítást, és majd mindenki beszél a saját munkáiról egy kicsit. Peti mellett Bruncsák András és Harsányi Zsuzsa a "szervezőbizottság".

Én dél körül érkeztem, akkor már többen ott voltak és éppen a finom előételnél tartottak. Kriskó Jánosék asztalához ültem le, ott volt még Szappanos Pista bácsi és Zsolczay Balázs is, akivel mindig nagyon jókat beszélgetek. Egyre többen jöttek, majd a bográcsban készült babgulyás következett és a fánk. Miután mindenki tökéletesen jóllakott, elkezdődött a munkák bemutatása, bár voltak olyanok, akiket ez nem annyira érdekelt. Én érdeklődéssel hallgattam a kollégákat, mert mindig fontosnak tartottam azt, amikor az alkotó beszél a munkáiról, és így az első és a leghitelesebb forrásból kaphatunk információkat, bár nem mindenki szeret beszélni a munkáiról (pl. Benes József). Bruncsák Andris időnként kiegészítette az elhangzottakat. Én a provence-i képeimet vittem: Provence-i táj, Provence-i ablakok és Cézanne hegye. A képek bemutatása után Kőrös Sáráékkal beszélgettem. Öt óra után hazaindultam, és Király Jóska még a kezembe nyomott egy tálkát, hogy vigyek haza egy keveset a maradék levesből.

Igazán kellemes nap volt, jó volt találkozni, beszélgetni a kollégákkal, finom volt az ebéd és gyönyörű a környezet.