Ez a mozgalmas és napos hét egy mozgalmas és napos hétfővel indult. A kandós 6 órám után a régi iskolámba, a Bolyai János Gimnáziumba mentem vissza, ahol a a caminós rézkarcaimból nyílt kiállítás a Hispánia Napjai rendezvénysorozat részeként. Tavaly ilyenkor élménybeszámolót tartottam a caminóról, most pedig az az óta elkészült 42 grafikát mutattam be. Nényei Zita spanyolos kolléganőm/barátnőm nyitotta meg, igen személyes hangvételben. Jólesett a kollégát részvétele a megnyitón és örülök, hogy most azok is látják, akik nem tudtak a nyáron ellátogatni a Kápolna Galériába. Ja, és Zitától megkaptam Sándor Anikó Az ajándék - Élet az El Camino után című könyvét. Alig várom, hogy elolvassam. A megnyitó után beültünk egy kis beszélgetésre és italra a spanyol munkaközösség tagjaival egy közeli sörözőbe.
Az nap már nem kapcsoltam be a számítógépe, így csak kedden értesültem róla, hogy Kalmár Pali szervezete nem bírta legyőzni a betegséget, elhunyt. Sajnos, várható volt ez és éppen ezért nagyon-nagyon jó, hogy Virág Ági megrendezte Pali életmű-kiállítását. Ez már november elejéig látható a volt Dán Kulturális Intézet Zimay utcai épületében. Pali temetése jövő pénteken délelőtt lesz.
A kedden Pétert elkísértem a Világjáró Klub idei első előadására, amelyet Szabó Ödön tartott a nyári észak-görögországi túrájukról. Jó volt látni a Meteórákat újra, éppen most a nyáron tettem át rézkarcba az egyik régi meteórás festményemet. Egyébként meg már több, mint 10 éve, hogy arra felé jártam. Két görögországi kirándulást szerveztem, az elsőt 1997-ben, a másodikat 2003-ban, éppen előtte nem sokkal vásároltam az első digitális fényképezőgépemet, így ezt az utat már nemcsak diapozitívok örökítették meg számomra, hanem digitális képek is. Mai mércével nagyon kevés, mindössze 375 fotót készítettem egy hét alatt.
Csütörtökön az osztályommal a népművészet óra keretében a Népi Iparművészeti Gyűjtemény Paraszti viseletek című időszaki kiállításra látogattunk el. Mivel reggel nem tudott bennünket fogadni a gyűjtemény, délután mentünk, ezért nem kellett az első két órára bemennünk, így tudtam reggel edzeni. Még a 8. óra vége előtt kellett a 21-es buszra felszállnunk, hogy 3/4 3-ra odaérjünk. Ezzel a 30-as létszámmal más volt azért a tárlatvezetés, mint az előző alkalommal, mikor a 12-dikesekkel voltam, akik nem voltak akkor 20-an sem. Most négyen is beöltöztek a feladatlap kitöltése, de férfi ruha még mindig nem volt, pedig azt olyan szívesen felöltötte volna pár fiú. A reggelért cserébe, délután viszont később végeztem, 4 óra elmúlt mikor hazaindultam gyalog a Serfőző utcából.
A pénteki nap eseményeiről, a Tanárok Éjszakájáról a következő bejegyzésben írok.
A Szent Jakab Baráti Kör szervezésében április 1-jén a budapesti Párbeszéd Házban Camino Fesztivál lesz. Dukát Csilla meghívott erre a rendezvényre, hogy a rézkarcaimat és egyéb caminós munkáikat ott árusítsam. Erre most kell egy kicsit készülnöm, mert nincs minden rézkarcból nyomatom, így nyomtatnom is kellett. Ezen a pénteken 6 caminós grafikámból nyomtattam egy-egy példányt.
Csütörtökön tanítás nélküli munkanap volt, amit én arra használtam, hogy készítettem 4 újabb kis rézkarcot a caminos sorozatomhoz. Estig sikerült is elkészülnöm a maratásokkal, de a nyomtatás már péntek délutánra maradt.
A múlt hétvégén még sikerült két újabb caminos rézkarcot is elkészítenem, így már 27-re emelkedett a caminos sorozatomból elkészült rézkarcok száma. Már nem is kell olyan sok a 40-hez! Most a 38. (Finisterre) és a 33. nap (Mélide) rézkarca készült el. Ezeken kívül lenyomattam a Kecskemét arcai III. kiállításra beadandó munkámat is. Ennek Kakukktojás a címe és 5 kis rézkarc van egy nagyobb lapra rányomtatva, amelyből 4 a Rudolf laktanyai enyészetet, egy pedig a Cifrapalota egyik díszét ábrázolja. Ma be is adtam a Kulturális és Konferencia Központba, ahol két volt tanítvánnyal is összefutottam, egyikük szintén munkát adott be, másikuk a művház részéről volt ott, ő fogadta az alkotásikat hozó művészeket. Majd a Tavaszi Fesztivál idején fog nyílni ez a kiállítás.
.jpg&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*)
.jpg)
Igyekszem minden hónapban egy-két napot az alkotásra, rézkarcozásra szánni. A múlt hétvégén nekikezdtem a februári menetnek. Az elhanyagolt, lepusztult Rudolf laktanyáról készítettem és négy darabos sorozatot. Még tavaly áprilisban az Élet a régi Kecskeméten nevű facebookos csoport szervezésében voltam ott és készítettem egy csomó fotót. Ezekből válogattam most a Kecskemét arcai III. kiállításra készülve. Még a kiállításra szánt nyomatot le kell nyomtatnom, mert egy lapra szeretném rányomtatni ezt a négy rézkarcot egy régebbi rézkarcommal együtt.
Most elkészültek ezek a napok:
Ahol kérdőjel van, ott még nem találtam címet a grafikának. Senki ne gondolja, hogy a tipikus látnivalókat örökítettem meg. Engem inkább a kevésbé ismert részletek ragadnak meg, egy elhagyott ház, romos templomtorony, éles fény-árnyék a kerengőben, az albergue lépcsőháza stb.
Még nem mindegyikkel vagyok teljesen elégedett, még lehet, hogy pici változtatás lesz rajtuk.
Ja, és holnap tartom a beszámolómat a Kereskedelmi és Iparkamarában, tehát aki kíváncsi, az jöhet! Ingyenes!
.jpg){kind=link}