Budapesti múzeumosdi - 2016. október közepe

A szabad péntekemen reggel Budapestre mentem. Az első utam a Józsefváros Galériába vezetett, ahol Rékassy Csaba rézkarcaiból volt egy szép anyag kiállítva.Régóta szeretem a munkáit, van egy itthon a falon is, de még soha nem láttam tőle önálló kiállítást. Jó volt látni ennyi Rékassy rézkarcot együtt!

Innen az Bajcsy-Zsilinszky utcai Sch-Galériába mentem, Csáky Lajos Üde zöld című kiállítását megnézni. Tényleg üdék és zöldek voltak az sorozatának festményei.

Csak ezek után buszoztam ki a Németvölgyi Általános Iskolába, ahol leadtam a súlyos mappámat a kiállításos anyagommal, amit egészen eddig cipeltem. (Két hét múlva nyílik itt kiállításom.)
Innentől már egy kicsit könnyebben közlekedtem. A Várkert Bazár Szalay - Sokol - Picasso című kiállítására mentem, ahol egyetlen Picasso sem volt, viszont tényleg szépen párhuzamba állították a szlovák Sokol és a magyar Szalay munkásságát. Fotózni nem volt szabad.



Mielőtt még az ART Marketre mentem volna, még a Jurányi Galériában Imre Mariann beton hímzéseit néztem meg, de ez 5 perc alatt megnézhető volt és semmi újat nem adott, az amit eddig láttam tőle sokkal jobbak voltak.

Kata barátnőmmel az ART Marketnél találkoztunk, és igyekeztünk ott mindent végignézni.

Ezek után még kimentem a Százados úti művésztelepre, ahol Márk dolgozott.
Másnap a Deák 17 Galériában rendkívüli MROE közgyűlés volt és a szokásos VIMM-es meeting, ahol a bécsi InSea kongresszusról számoltak be a magyar résztvevők.

"Beszélgetés" Csáky Lajossal - Művész Kávézó

Hétfőn este sokan összegyűltünk a Művész Kávézóban. Az ott futó beszélgetős sorozat címe "Beszélgessünk mi is...". Komáromi Attila vezeti ezeket a beszélgetéseket, de a bejegyzés címében azért tettem zárójelbe a beszélgetés szót, mert most ez nem egy beszélgetés volt. Hétfőn este Komáromi Attila üdvözölte a jelenlévőket, feltett egy kérdést Csáky Lajosnak a mesterek fontosságáról, aztán Lajos magához ragadta a mikrofont és felállva szinte egy előadást tartott arról, hogy az 1970-es években itt Kecskeméten kik és milyen intézmények hatottak rá. Jó volt hallgatni Lajost, ahogy vehemensen beszélt, bár én szívesen hallgattam volna az "szokványos" beszélgetést is vele.
Mesélt a Tudomány és Technika Házában lévő Michelangelo szobormásolatokról is, amely nekem is az egyik szívügyem és amelyet alig ismernek, becsülnek itt Kecskeméten. A Kecskeméti Piéta című rézkarcomat pontosan arról a látványról készítettem, amiről Lajos is beszélt, hogy itt egészen közelről, sőt felülről is lehet a Piétát  látni, míg az eredetit, az eredeti helyszínen, a Szt. Péter bazilikában csak messziről, kicsit alulról és üvegfalon keresztül lehet csak látni! Persze, még sok-sok név elhangzott, Probstner János, Nagy Kristóf, Mikulás Ferenc, Kerényi József, Gajdócsi István stb.
A végén megemlítette Lajos Walter Gabit, illetve a ő értelmetlen korai halálát. Megkönnyeztem, amit mondott.
Én ennyit nem hallottam még Lajost beszélni, eddig mindig olyan hallgatag volt, amikor találkoztam vele és láttam. Szívesen hallgatnám máskor is, akár egy kisebb társaságban...

Öveges László és Király László fotókiállítása a Kulturális és Konferencia Központban

Csütörtökön Csáky Lajos festőművész nyitotta meg Öveges László - építész - aPart és Király László - közgazdász - Mondrian az asztalosüzemben című kiállítását a Kulturális és Konferencia Központban. Szerencsére előbb érkeztem, mert így még meg tudtam nézni normálisan a képeket, fotókat készíteni és egy pár szót Lajossal is beszélni, mert aztán akkora tömeg lett, hogy én inkább kifelé igyekeztem. A két kiállító 5 évvel ezelőtt jelentkezett először közös fotókiállítással ugyanitt. Érdekes látószögek, ráközelítések jellemzik munkáikat. A mostani kiállításon Öveges munkái inkább lírai hangvételűek, Csáky Lajos a megnyitó beszédében Caspar David Friedrichhez hasonlította, míg Király László fotói, a címbeli utalásnak megfelelően, konstruktív szelleműek. A megnyitón a Penge Benge Jazz Band teremtett remek hangulatot. Volt egy vetítés is, amiből én - sokad magammal - nem láttam semmi.
Egy pohár pezsgő mellett aztán Pankotai Gyulával beszélgettem egy keveset az általam szervezett kirándulásokról (Réka lánya, aki bolyais volt, és volt velem néhányszor), a gyerekeinkről, illetve arról milyen nehéz ma munkát találni.