Téli szüneti termés

Ez a téli szünet különösen rövid volt, két A/4-es mértű rézkarcot készítettem a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennélára. Már az őszi szünetben szerettem volna ezeket elkészíteni, a terv megvolt, de csak most került rá sor.

Amikor elkezdtem karcolni, kifedni, már nem volt olyan nagy kedvem csinálni, de mindig a nyomtatáskor derül ki, hogy mi lesz az eredrmény, érdemes volt-e dolgozni. Nyomtatás után csak egy pillanatra látom a grafikát, aztán lefelé fordítva felfeszítem, így nem tudom még eldönteni, hogy mennyire sikeres ez a munkám, de reméltem, beadtató lesz. Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, ezért elhatároztam, hogy januárban egy hétvégén még dolgozom rajta a beadási határidő előtt.
Ezen kívül még festettem 3 képet. Márknak (ő restaurálta) ígértem, hogy a Nepomuki szobrot meg fogom festeni, ezzel elég jól haladtam, szinte egy nap alatt kész is lett. Másnap belekezdtem két újabb festménybe, egy Mária-szoborba és a városháza egyik puttós fejecskéjébe, amelyet majd a Tavaszi Fesztivál egyik kiállítására szándékozom beadni.
Nem volt időm felmenni Budapestre kiállítást nézni, de legalább ezek a művek elkészültek.

Kecskeméti ökofüzet a Hírös Hétre

2009 óta egy kivételével minden Kézműves vásáron kint voltunk a főtéren a Hírös Hét idején. Minden évben készültünk valami újjal és ennek köszönhetően mára már igen sokféle munkát kínálunk. A rézkarcaink és akvarelljeink felhasználásával készítettünk képeslapokat, könyvjelzőket, naptárt, hűtőmágnest, pólót. Tavaly színező füzetet jelentettünk meg. Az idei nagy durranás egy ökofüzet, amelynek borítóján az én tusrajzom szerepel a Városházáról. Ma megjöttek a füzetek a nyomdából. Tetszik? Mit írnátok bele?

Június harmadik hete

Ez az utolsó tanítási hét, két osztályt, akikkel még volt órám, elvittem a Cifrapalota, még márciusban nyílt, Kincses Kecskemét című kiállítására. Nagyon jó, hogy ilyen rugalmasan a hivatalos nyitvatartáson kívül is fogadtak bennünket. Bencsik Orsi tartotta a múzeumpedagógia foglalkozást, amiben egy darabjaira tört cserepet kellett "restaurálniuk" a diákoknak. Szerintem érdekes volt, bár egy páran már el is határozták, hogy restaurátorok bizosan nem lesznek, mert túl "pepecselős" munka.

Kedd délután a Városháza dísztemébe hívtak, ahol az ebben a tanévben sikeres eredményeket elért diákoknak tartottak egy fogadást. Az egyik diákunk az előszőr megrendezésre került országos ágazati vársenyen 3. helyezést ért el, ezért hívtak engem és a gyakorlati tárgyat tanító kollégát is erre az eseményre. A diákok komoly elismerést kaptak a várostól, oklevelet és pénzjutalmat is. A feltanároknak csak a névét olvsaták fel. A kollégámmal végignéztük a fogadóterem falán lévő festményeket, amelyek között több Bozsó János kép is volt.
Szerdán egy másik kiállításra is elvittem egy kisebb csoportot, mégpedig a szobrászos csoporttal a Szigmás kiállításra látogattunk el, azaz az I. (J)összművészeti Együttlét című kiállításra. Ez végre tetszett nekik. Én megnéztem a Titok szobát, ami olyan titkosra sikerült, hogy a múlt heti megnyitón meg se találtam, pedig itt voltak Pongrácz Márti és Kun-Sebők Kata munkái. Felfigyeltem A. Fehér Vera füzetére is, ami a múltkor nem tűnt fel. Már régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy blogolás helyett, inkább egy rajzos naplót kellene vezetnem, de még nem szántam rá magam.

Újabb kecskeméti rézkarcok

A 2009-es Hírös Hét tapasztalatai alapján 2010-ben tovább bővítettük a választékot. Petra lányom készített egy-egy rézkarcot a legnevezetesebb kecskeméti épületről, a Városházáról és a Cifrapalotáról, amelyek ugyanolyan méretűek voltak, mint az előző évi templomos sorozat.



Én pedig négy 10×10 cm-es rézkarcban dolgoztam fel egy-egy kis kecskeméti részletet: címert, a Barátok temploma előtti Kálváriát, a Cifrapalota egyik ablakát és a Városháza oromzatát.

Az egyik kecskeméti látványosságom is elkészítettem rézkarcban, bár ezt szinte senki sem szokta felismerni, csak amikor mesélek róla. A Tudomány és Technika Házában a Michelangelo szobormásolatok egyik leghíresebb darabja a fiatalkori Piéta, amit itt egészen közelről is meg lehet szemlélni, sőt felülről is, amelyre az eredeti helyén (Szt. Péter-bazilika, Róma) semmi esély.

Az első szuvenír jellegű rézkarcaink

Az előző bejegyzésben leírtam, hogy mi inspirált én és a lányomat, most nézzük az első szuvenír jellegű rézkarcokat, amivel azon a bizonyos Hírös Héten a Kézműves vásáron kiálltunk.
Tehát Kosik Petra Genovéva kecskeméti templom sorozata:  az Evangélikus templom, a Görög templom, a Piarista templom, a Zsinagóga és a Nagytemplom. Készült egy olyan nyomat, ahol egy papírra nyomtattuk rá az öt grafikát. A Nagytemplom nagyobb, az 20×15 cm-es, a többi 15×10 cm-es.
























Ezekhez társult nekem egy 2007-ben készült aquatintás rézkarcom Kecskemét látképéről és egy, abban az évben, azaz 2009. tavaszán készült montázs jellegű. Érdekes, hogy a vásárlók a hosszúkás, látképes munkát szeretik, ahol ott sorakoznak a kecskeméti tornyok és tetők az alföldi horizont előtt. Jobbról balra: Nagytemplom, Városháza, Barátok temploma, Református templom, Evangélikus templom, Újkollégium, Zsinagóga. - Mészáros Marianna: Kecskeméti látkép


 (Ez a munkám eredetileg egy másik rézkarccal közösen volt lenyomtatva, mikor Nagybányán állítottak ki a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének tagjai. Akkor, Réti István egyik Nagybányai látképes festményét felhasználva egymásra nyomtattam az alföldi és a dimbes-dombos nagybányai tájat, aminek a Találkozások címet adtam.)

A 2009-es montázson pedig háttérben a Nagytemplom, az Aranyhomok Szálló és a Városháza homlokzata látható, elöl pedig a Barátok templomának hátsó része a Kéttemplom köz felől, a Kodály Intézet épülete, valamint a Psalmus Hungaricus szobor, azaz a Kodály emlékmű és a főtéri Kossuth-szobor jellegzetes vonalai ismerhetők fel. - Mészáros Marianna: Kecskeméti anzix

Probstner János - Európai Polgári Díj

Péntek délután, iskola után a Városháza dísztermébe igyekeztem, mert itt és most adták át Probstner Jánosnak az Európai Unió által alapított Európai Polgári Díjat. Szép számmal összegyűltünk az ünnepélyese eseményre.
Először Lővei Andrea az Európai Parlament Tájékoztatási Irodájának vezetője beszélt magáról a díjról, majd Szeberényi Gyula Tamás a alpolgármester köszöntötte Jánost és a résztvevőket. Őt
Király József kecskeméti önkormányzati képviselője követte, aki felolvasta a felterjesztés szövegét, ugyanis ő volt az, aki megtette ezt. A javaslatát aztán Szanyi Tibornak továbbította, aki az Európai Parlamentben a megfelelő bizottságnak nyújtotta be ezt a felterjesztést. A 2008-ban alapított díjat azoknak ítélik oda, "akik hozzájárultak a közös megértés, a polgárok és a tagállamok közötti szorosabb integráció előmozdításához vagy az Európai Unió értékeinek képviseletére hivatott programokat alakítanak ki".  Az előző évben is kapott egy kecskeméti polgár ilyen díjat, akkor Farkas Gábor az Európa Jövője Egyesület elnöke, azaz a Csiperó Találkozó kitalálója, főszervezője és ő is Király József javaslatára lett felterjesztve.
Probstner János legnagyobb érdeme, hogy megálmodta, létrehozta és a kezdetektől 2011-ig vezette a Nemzetközi Kerámia Stúdiót, ahol jóval az Európai Unió gondolata előtt megvalósult az európaiság gyakorlata.
Csenkey Éva művészettörténész méltatta a szakma részéről János munkásságát és ő is kitért arra, hogy János már az 1970-es évektől képviselte és gyakorolta az európai értéketek és ehhez másokat is hozzásegített a stúdió révén.
A kecskeméti pályatársak, művésztársak részéről Farkas Gábor építész beszélt, aki 40 éve ismeri Jánost és barátjának is tekinti, több közös munkájuk is volt.
Ezután következett Szanyi Tibor, aki várakozásomon felül teljesített, egész jó beszédet mondott. Először nagyon közvetlen módon beszámolt arról, hogy János milyen módon fogadta, azaz milyen arcot vágott a méltatása közben. Aztán kitért az idén 70 éve lezárult II. világháborúra, és arra, hogy Európa békepárti, hogy milyen értékeket képvisel. Mindezek után került sor magára a díj átadására, amelyet János röviden és meghatódva köszönt meg, és hangsúlyozta, hogy a díj mindazoknak is szól, akik segítették őt, munkatársai voltak a stúdióban.
Pázmándi Antal a kerámiaszakma képviselőjeként szintén nagyon közvetlen, baráti stílusban. Hangsúlyozta, hogy az ő életműve létre se jött volna, ha nincs a stúdió, mert neki nem volt magashőfokú kemencéje. Arról is beszélt, hogy Jánosnak annak idején hogyan sikerült nagyon neves kerámikusokat meghívni Kecskemétre, hogy idejöjjenek dolgozni és hogy tőlük is bekerüljenek művek a kortárs kerámiagyűjteménybe.
Az ünnepség zárásaként Kobzos Kiss Tamás három éneket adott elő, majd gratulációkkal és pezsgős koccintással ért véget a ceremónia. Természetesen én is gratuláltam.
János munkásságáról az alábbi linkeken lehet olvasni:
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/probstner-janos-972, http://www.bacstudastar.hu/probstner-janos

A fogadáson még tudtam néhány szót váltani olyan régi stúdiós ismerősökkel, mint például Kun Éva kerámiaművész, aki még mindig úgy beszélt rólam, hogy "itt a kislány". Azt hiszem, nem írtam még a Nemzetközi Kerámia Stúdió, illetve Probstner János és az én kapcsolatomról. Most megpróbálom összefoglalni. Szóval, 1982. szeptemberében kezdtem el dolgozni a stúdióban, mikor 19 évesen kijöttem levelezőre, mert az akkori férjemet baleset érte és muszáj volt dolgozni. Igazából a férjem dolgozott teljes státuszban és csak félben, de mivel nekem több pénzt tudott János fizetni, papíron ez fordítva volt. Akkor 4 hónapot voltam ott, azaz az év végéig, de ez a kicsi idő is nagyon sok élményt adott és ezek befolyásolták a  későbbi életemet is. Akkor albérletben laktunk, de alig jártunk haza, mert imádtuk a stúdió hangulatát, napközben is és esténként is, mikor közösen főztünk, vacsoráztunk az éppen ott alkotó művészekkel. Még mosni is a stúdióban mostam. A feladatom az akkori múzeumban afféle mindenes volt, azaz a tárlatvezetéstől kezdve a takarításig minden. Sajnos, az év végével megszűnt a státuszom, mert megkezdődtek az átépítések, akkor bővült a stúdió az akkori múzeumépület mögötti résszel. Sokáig visszajártam még a stúdióba, majd 1985-ben a szakdolgozatomat a stúdió addigi történetéről írtam. Ez a dolgozat a Katona József Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében megtalálható és olvasható. Akkor alapműnek számított, mert addig még senki sem írta le a történetét, akkor még aránylag könnyen vissza tudtak emlékezni az alapítók és közreműködők, akikkel interjúkat készítettem. Sajnos, saját példányom nincs belőle, mert akkoriban írógépen és indigópapírral készültek a szakdolgozatok, és csak 3 példány készült belőle: egy a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola számára, egy a stúdió számára és egy könyvtárnak, mivel helytörténeti vonatkozása volt, akkor ingyen kötötték be, cserébe ott kellett egy példány hagynom. (Sajnos, erről a korszakról nincsenek fotóim!)
Aztán eltelt 15 év és 2000. decemberében János megkeresett, hogy odahívjon dolgozni, azt mondta, keresi az utódját és szüksége van egy önállóan dolgozni képes ügyvezető titkárra. 2001. február elsején kezdtem újra a stúdióban dolgozni, de az már egészen más volt, mint az első. Kétgyermekes, 38 éves családanya voltam, aki a tanári pályáról került oda, ahol megszokott egy bizonyos fajta kötöttséget, de ez együtt járt egy bizonyos fajta kiszámíthatósággal. Igaz, hogy délelőtt soha nem értem rá, de akár 3 hétre előre is meg tudtam beszélni valamivel egy délutáni találkozót. Na, a stúdióban délután 3-kor még nem tudtam, hogy aznap mikor tudok hazamenni. Nagyon hamar, már március végére tudtam, hogy ez nekem nem megy hosszú távon. Persze volt még számos dolog, ami miatt abban erősített meg, hogy nekem tanítani kell, nem pedig egy irodában ülni, még ha az a Nemzetközi Kerámia Stúdió irodája is. Így 2001. augusztus 16-i dátummal visszamentem a Bolyai János Gimnáziumba tanítani. (A Kandó művészeti tagozatán a stúdiós munkám mellett is folyamatosan tanítottam óraadóként, akkor csak heti 6 órám volt ott.)

Ugyan voltak összezördüléseink Jánossal, de jóban maradtunk, továbbra is sokszor ott voltam a megnyitókon és különféle programokon, sokszor vittem diákokat a stúdióba. János köszönhetem, hogy eljutottam 2007. nyarán Cesky-Krumlovba a Schiele Art Centerbe és ott alkothattam.

Majd 2008. novemberben a stúdió kiállítótermében kiállíthattam. Ezekért hálás vagyok neki, valamint azért is, mert ő volt az egyik ajánlóm a MAOE-ba. Egyébkén először Cesky-Kromlov nevével az ő grafikái révén találkoztam, és nagyon erősen hatottak rám.















Mióta 2011 végén visszavonult, csak nagyon ritkán találkoztunk. Tudom, hogy nagyon nehezen viselte az akkor történteket, de talán mára megnyugodott és a gazdálkodás új értelmet ad az életének. Kedves János! Egészséges és termékeny éveket kívánok még neked!