Már június van, de én csak most írom a május utolsó hetének történéseiről szóló bejegyzést. Minden napra jutott nem is egy program. Igazából nem is értem, hogy most, hogy mát 9 órával kevesebb órám van a suliban és tavaly ilyenkor már rég rézkarcoztam, most semmire nem érek rá.
Kedden reggel elvittem azt az osztályt az Orosz István kiállításra a Kápolna Galériába, akikkel hétfőn lenne órám, de az most a pünkösd miatt elmaradt. Megbeszéltem Bosznay Ágival, hogy fél 8-ra jöjjön és engedjen be bennünket a kiállításra és elkértem az osztály a kémia óráról. Nekem csak a 3. órától lett volna órám a suliban. Ági viszont félreértett, azt hitte este fél 8-ra mondtam az "embertelen időpontot", így 10 perc késéssel tudtunk kezdeni, de azért belefértünk az időbe. A 3-4. órám a saját osztályommal volt, a 19-20. század fordulójának magyar festészetét vettük. Az 5. órában ismét kiállításra mentem, most a 11. C-vel. Őket már nem kísértem vissza az iskolába, siettem haza, mert aznap délután kellett a Természet Házában felpakolni a caminós rézkarcaimat és vetítéses élménybeszámolót is tartottam.
Péterrel fél 5 körül mentünk ki a Hunyadivárosba és kb. 3/4 6-ra sikerült is feltenni a képeket. Végül is csak a 3 apácarácsot kell rögzíteni és arra aztán a 42 grafikát feltenni. Megnyitó nem volt külön, én mondtam néhány használati utasítást a kiállításhoz, de utaltam rá, hogy a beszámoló után érthetőbbek lesznek a címek. Sokan eljöttek, Bella Rózsa, Veszelszki Dani egykor kandós tanítványom, sőt egy mostani diákom is ott volt. Viszont nem volt ott egy kandós kolléga, aki folyton azért "rítt" hogy mikor lehet engem meghallgatni a caminóról és látni a képeket, de eddig egyetlen előadásra sem tudott eljönni, pedig ez volt a negyedik nyilvános előadás. Mindig attól félek, hogy túl hosszú leszek és unalmas. Láttam néhány bealudt arcot a vetítés közben és ez elkeserített, de aztán a végén annyi kérdést kaptam, hogy érzékelhettem, sokan figyeltek. Rózsa azt mondta sokat jelentett neki az előadás, jó volt és nem volt sok a művtöri (Péter azt mondta sok volt!).
Szerdán délután 5-től a Városszépítő Egyesület éves rendes közgyűlése volt, ami nem volt hosszú, de azért éppen ketté vágta az estémet.
Csütörtökön négy órára éppen odaértem a Cifrapalotába, ahol egy török kiállítás nyílt, ahol az ebru technikával készült munkákat láthattunk. A meghívón az szerepelt, hogy a nagykövet fogja megnyitni, helyette a Török Kulturális Intézet vezetője nyitotta meg. Már régóta teszik ez a technika, szívesen kipróbálnám, de arra most sem volt lehetőség. Azt ígérték, hogy ez a kiállítás csak a kezdete egy féléves török rendezvénysorozatnak és majd szeptemberben jön egy fickó Pécsről, aki tart majd bemutatót, workshopot.
A Cifrapalotából a Művházba siettem át, ahol a Nyitott Műterem sorozatban most Bazán Vladimir mutatkozott be, de előtt még megnéztem a Hónap művésze sorozat tárlatát is, ahol most Vincze Izabella állított ki. Vladi Kecskemétre érkezése előtti életéről eddig semmit sem tudtam, érdekes volt hallani ezekről, na meg a munkamódszeréről. Jó volt a képeit is látni, Petri Ildivel választottunk is magunknak képletesen közülük.
Pénteken suli után még hazajöttem ebédelni, de aztán az ÉZI-be kellett mennem, mert az előző héten elmaradt aszfaltrajzverseny aznapra lett elhalasztva. Igazán jó idő lett délutánra. Most a Vidámpark volt a téma, kicsit kevesebb csoport vett részt, mint eddig, mert nem mindenkinek volt jó az új időpont. Szoboszlay Eszter és Dubi Árpi volt most is a zsűritársam. Tavaly már átadtam Eszternek az "eredményhirdetés jogát", hadd jöjjenek a fiatalok! Szinte teljesen megegyezett az ítéletünk, nem volt vita köztük. A verseny után hazatekertem, majd Péterrel kocsival indultunk ki Patkós Lacihoz, az ilyenkor szokásos vacsorára, baráti beszélgetésre.
Ja, és megnéztem az iskolának ajándékozott grafikai sorozatomat az új helyén. Az egyik udvari kapu melletti falon helyezték el.
