Még hétfőn a Holokauszt emléknapi rendezvények után volt a Beszélgessünk ... sorozatban Komáromi Attila vendége A. Varga Imre a Művész Kávézóban. Annak idején Imre volt az első vendége a Nyitott Műterem sorozatnak, amely egy hasonlóan beszélgetős rendezvény a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének szervezésében (egy képet erről is mellékelek). Imréről elég sokat tudok, egyrészt ebből a 2006 márciusi beszélgetésből, másrészt mert régóta ismerem. Mikor, 1979 tavaszán, középiskolás koromba elkezdtem a városi rajzszakkörbe járni, akkor ismertem meg, még modellt is ültem neki.
Komáromi Attilának most se jutott túl sok szerep, Imrét nem nagyon kellett kérdezni, szinte magától beszélt. Szó volt arról, mitszeretett és mit nem gyerekkorában, hogy lakatosnak tanult, hogy milyen kapcsolat fűzte ef. Zámbó Istvánhoz, alias Öcsikéhez, hogy miért nem ment el Szentendrére, hogy mit köszönhet az egykori Katona József Múzeumban és Dr. Bánszky Pálnak.
Szóval, számomra most nem hangzott el túl sok újdonság, de ettől függetlenül jó volt Imrét hallgatni és az is jó lenne, ha másik is meghallgatnák és meg is hallanák, amit mond.Nagyon hiányolja, hogy egy ekkora városban nincs olyan múzeum mellett, amely folyamatosan bemutatja a város múltját (néprajzi és régészeti anyag) és mellette egy olyan kiállítótér, ahol állandóan láthatók lennének a Cifrapalota raktárában porosodó hagyatékok és a kortárs kecskeméti alkotók munkái is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése