2016. június 26., vasárnap

Múzeumok Éjszakája

Már 10 éve járjuk, járom a kecskeméti éjszakát ezen a leghosszabb júniusi szombaton. Én nem szeretem a tömeget, így olyan helyre nem megyek, ahol arra lehet számítani, illetve én egyébként is járom a múzeumokat és kiállításokat, ezért kifejezetten az újdonságokra hajtok ilyenkor. Fél 5-re a Bozsó Gyűjteménybe mentem, hogy még a tömeg előtt körbejárhassam Tóth-Pócs Judit nemezes kiállítását.









Tudtam egy pár szót vele is és Rumi Lacival is váltani, aki megnyitotta a kiállítást. Sok ismerős munka is volt, a kb. 10 éve készült kalapok egy részét a Bolyaiban én is kiállítottam, mikor Juditnak rendeztem ott kiállítást, de az első teremben vadonatúj alkotások szerepeltek, amelyek nagyon izgalmasak voltak. Mintha szabályosan felszaggatták volna a nemezeket, és a felnyíló rész alatt fényes, színes flitterek (vagy ahhoz hasonló) tömegei sorakoztak.











A Bozsó után elsétáltunk a Hírös Agórába, ahol Sebestyén János festményei és Prácser Edit kerámia plasztikái voltak kiállítva. Mindkét alkotó munkái elég népszerűek lehetnek a nagy közönség számára. A festmények harmonikus színekkel, elvont formákkal nagyon dekoratívok voltak. A kerámiák Toulouse-Lautrec világát idézték.











Váltottam egy pár szót ismerősökkel és megnéztük még az aulában a karikatúra kiállítást is, amely zenészekről, írókról, művészekről készültek.










Ezek után a volt Szigma felé sétáltunk vissza, ahol A. Varga Imre kiállítása volt az "Itt vagyunk, támogatunk" Alapítvány szervezésében.





Ahogy a Kerámia Stúdió felé mentünk, megláttuk, hogy nyitva van a Görögkeleti templom, ahová eddig még soha nem jutottam be, sőt fotózni is lehetett. Nem hagytam ki.










A Kápolna Galériában egy fiatal és sikeres magyar természetfotósnak volt kiállítása, Máté Bencének. Ezen a helyen ritkán lehet látni fotókiállítást, főleg természetfotókat, de a Múzeumok éjszakája is egy kivételes alkalom. A Forrás legfrissebb számában is megtalálhatók a kiállítás képei.










Itt is leültünk és beszélgettünk, majd az utolsó helyszínre sétáltunk át. Idén a kandósok nem a piacon, hanem az iskolaépületben tartották a "múzéji" programokat. Elég későn értünk ide, már nem nagyon volt sok érdeklődő, csak a részt vevő tanárok és néhány diák, de mondták, hogy kb. 10 óráig elég sokan megfordultak erre.









Innen a barátnőim balra és meg jobbra fordulva hazasétáltunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése