A múlt héten vasárnap azzal kezdődött az
X csoport programja egy használaton kívüli
Rákóczi úti üzlethelyiségben, hogy ki kellett a közönségnek csomagolni a bejáratot. Ezek után a csoport tagjai egyénként elmondták, hogy mit terveznek az elkövetkezendő hétre. Érezve azt a szakadékot, amely a közönséget, a befogadókat elválasztja a művészektől, azt határozták el, hogy egy hétig nyitott műtermet tartanak, azaz 16-19 óra között bárki benézhet hozzájuk, és megnézheti hogyan készülnek, alakulnak a művek, amelyből aztán pont mára, azaz március 31-re összeáll majd egy kiállítás.
Az
X csoport két éve jelentkezett először így együtt a
Kecskeméti Tavaszi Fesztiválon, akkor
30X címmel, majd tavaly a
"RE"-X címet választották. Ez a két kiállítás a
Szigma régi üzlethelyiségében volt. Idén új helyen jelentkeztek. Az eredeti csoportból többen nem tudtak az idei programba bekapcsolódni
Tóth-Pócs Judit és
Tóth-Pócs Roland családi, míg
Menyhei Szabolcs munkahelyi elfoglaltság miatt). Eddig is meghívtak külsősöket a kiállításaikra az
X csoport tagjai, így történt ez az idén is:
Balogh József,
A. Varga Imre és
Kun László az idei vendégművészek.
A vasárnapi vetítéssel egybekötött ismertetőn összefoglalta
Sebők Kata, hogy mi minden lehet
XXL a képzőművészetben, pl. lehet magának a műalkotásnak a mérete nagy, de lehet a téma eredetileg hétköznapi, ám azáltal, hogy egy műalkotás motívuma lesz, felmagasztosul, és készülhet extra hosszú ideig is.
Én a héten kétszer néztem be a nyitott műterembe, így két fázisát láthattam
Istfánffy Ilona halászlé festményének,
Pongrácz Márta macskás képének,
Sebők Kata máló vakolatokról készülő művének,
Szikora Imre mélynyomással készülő művészkönyvének,
Szoboszlay Eszter Budapesti mesék című animációs filmjének egyes képkockához készülő színezésnek,
Balogh József vidéki, tanyasi témájú festményeinek,
A .Varga Imre tornyának kibontott részeinek,
Kun László óriás képregényének, és
Zsolczay Balázs dunai hajójának totális átváltozásának.
Kicsit el vagyok maradva a bejegyzésekkel, egyrészt nagyon sűrű volt a hét, sok bejegyzést kellett volna írnom, és amiért sok eseményre kellett elmennem, nem értem rá írni.
Szóval még a múlt hét szombaton, közvetlenül a Duna projekt után egy beszélgetéssel zárta az X csoport azt az egy hetet, amelyet nyitott műteremnek hirdetett meg. Szombaton délután 4 órára felkerültek az egy hét alatt készült munkák a falakra, amelyek között a beszélgetést Kriskó János vezette. Egyenként elmesélték, hogy mit sikerült a tervezettekből megvalósítaniuk. Azt mondták, nagyon tanulságos volt az elmúlt hét, de nem biztos, hogy többet vállalkoznának ilyenre. Legtöbben többet tervezetek, de aztán a kíváncsi közönség miatt mégse haladt úgy a munka. Én biztos sokkal szigorúbban vettem volna a megadott 16-19 óráig terjedő "nyitvatartási időt", de ez nem az én programom volt.
Nagyon szeretem Istvánffy Ilona ételes, konyhás munkáid, de ez a halászlé még nem az igazi - ezt ő is mondta. Valószínű még fogja folytatni, ha újra itthon lesz. Szikora Imre és Sebők Kata munkái viszont befejezettek, hozzám kettőjük munkái álltak legközelebb. Szoboszlay Eszter jól haladt a filmjével, bár ez így kiállítva nem volt olyan mutatós. Kun László az utolsó pillanata lett kész térbeli "képregény dobozával". Zsolczay Balázs elvetette a dunai hajós motívumok és helyette egy tornyot festett. Pongrácz Márta befejezte a kutyájáról és a macskájáról festett képeket. Balogh József és A. Varga Imre a tőlük megszokott munkákkal zárta a hetet.
Több bolyais diákom is eljött, a kötelező Tavaszi Fesztiválos feladatnak köszönhetően. Kíváncsian várom, miket írnak majd a beszámolójukban!
