Mikor megérkeztünk, leparkoltunk és végig sétáltunk a városon, megkerestük a megnyitó helyszínét a MűvészetMalmot és a kiállítási helyszíneket, ettünk egy-egy tejfölös-sajtos lángost és mivel még hideg volt, forralt bort ittunk. Ezek után megnéztünk a négy helyszín közül az egyiket, a Régi Művésztelep Galériáját. Itt volt az én Elemek zenéje című karcom is kitéve, de itt volt Balanyi Karcsi, Gerle Margit, Benes Jóska és Babucsikné Zeikfalvy Anna munkája is. Volt jó pár olyan alkotás, amelynél nem éreztem, hogy erre a pályázatra készült volna, inkább egy régebbi munkát adtak be. Elég zsúfoltan voltak a képek elhelyezve, de ez nekem nem volt zavaró, inkább szokatlan volt.
Délben kezdődött a megnyitó és a díjkiosztó a MűvészetMalomban, ahol előtte azért megnéztük az ottani kiállítást is. Jó sokan összegyűltünk, hiszen 470 művész egy-egy művéből állt össze ez a négy helyszínen megrendezett kiállítássorozat. És sok díjat is kiosztottak. Fekete György nyitotta meg az egészet és ő azt mondta, hogy a tervezett Nemzeti Szalon előképének tekinti ezt a tárlatot. A beszédek és díjak után nem akartam beállni a hosszú sorba, hogy felvegyen a katalógust, gondoltam, majd visszajövünk érte. Elsétáltunk a Szerb Székesegyház és Múzeum felé, és persze meg is néztük. A Barcsay Gyűjteményben a díjazott műveket állították ki, ezt is végignéztük. Visszasétáltunk a Malomba, de ott már nem volt senki, aki a katalógusokkal foglalkozott volna. Volt még időnk 3-ig, mikor a Vízalatti Tárlat nyílt a V8 Városi Uszodában, elmentünk ebédelni. Finom olasz levest és tésztát ettünk. Kocsival mentünk az uszodához, ahol ez a szokatlan vízalatti tárlat kapott helyet. Érdekes, de nem hiszem, hogy így jobban lehetne élvezni egy-egy festményt vagy grafikát. Szerencsére sikerült megkapnom a katalógust és tovább nem is maradtunk, nem vártuk meg a fogadást, hazaindultunk, így Péter még világosban ki tudott menni a kutyákhoz, mikor hazaértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése