A Magyar Nemzeti Galériában kezdtünk, ahová egy kicsit késve, 10.00-ra érkeztünk meg, mert a sofőrünk megkerülte fél Budát. A Szeretlek Magyarország program miatt különösen sok látogatót vártak a Galériába, már hosszú sor állt, mire megérkeztünk. Sajnos, hiába voltunk előre bejelentetett csoport és hiába volt lebeszélve a vezetés, ugyanúgy sorba kellett állnom, mint az egyéni látogatóknak. Szerencsére azért az egyik csoport elindulhatott úgy, hogy én még sorba álltam a jegyekért, és a második csoporttal induló vezetésnél mutattam be a jegyeket. A Monet, Gauguin, Szinyei, Rippl-Rónai című kiállítást néztük meg, veztéssel. A tártak a Magyra Nemzeti Galéria, a budapesti Szépművészeti Múzeum és a jeruzsálemi Izreal Múzeum anyagából állt össze. Szépen bemutatta egyrészt azt folyamatot, ami az impresszionizmust közvetlenül megelőző időktől indult és posztimpresszionistákkal, szimbolistákkal zárult, másrészt párhuzamba állította a magyar és a francia festészetet. Voltak számomra is új képek, de leginkább a rendezés volt érdekes.
Sajnos, a Chagall kiállításra nem volt alkalom benézni, de tervezek egy novemberi kirándulást, amikor majd a Chagall és Ámos Imre kiállítást és a szépművészetis Caravaggio kiállítást nézzünk majd meg.
Délután a Szépművészeti Múzeum Egon Schiele és kora című tárlatát néztük meg, amelynek anyaga zömében a bécsi Leopold Múzeumból érkezett. Túl sok újdonság ezen a tárlaton nem volt számomra, hiszen Bécsben láttam már a legtöbb képet, de a diákoknak érdekes volt. A tárlatvezetőnk igazán kitett magáért, érthetően és hangosan beszélt. Kicsit nehezen viselem, mikor én egy diákcsoportnak vezetést kérek és fizetek és a csoportomhoz egyre több idegen csatlakozik, méghozzá nemcsak úgy a háttérből hallgatják és nézik a vezetést, hanem a diákok elé állnak. Most is ez történt, de történt egy olyan is, amire eddig nem volt még példa! A látogatók egy kis csoportja rászólt a tárlatvezetőnkre, hogy nem beszéljen már olyan hangosan, mert zavarja őket! Döbbenet, ilyet eddig még sehol sem tapasztaltam!
A múzeum után egy kicsit sétáltunk a Városligetben, aztán Márk biciklire ült és eltekert a kollégiumba, mi pedig hazajöttünk a busszal.
A zömében kandós művészetis diákom mellett ott volt egy régi bolyais szakkörösöm is és két kadás leányzó is, nekik is nagyon örültem. Összességében ez is egy tartalmas, szép nap volt. A meteorológia már esőt ígért, de szerencsénkre az eső késett egy kicsit és szép napos időnk volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése