Harmónia kiállítás - Szentendre, MűvészetMalom

Szombaton délelőtt az iskolai teendőimet próbáltam megcsinálni, mert aztán már a hétvégén egyáltalán nem értem rá ezekre. Délben egy művészkolléga és a felesége jött értem és ők vittek fel Szentendrére, a Harmónia kiállítás megnyitójára. Gyorsan felértünk,

Két órától már beengedtek és nézelődhettünk. Az én képem rögtön a bejárathoz került. A festmények egymás hegyén hátán voltak kiállítva. Nem értem és a MAOÉ-t, miért kell ilyen monstre kiállítást szervezni? Erre kapnak pénzt és akkor ki van pipálva a művészet támogatás? Találkoztam Pepével ismét, most ő is részt vett a tárlaton, sőt díjazott lett. A decemberi időpont miatt nem az udvaron tartották a megnyitót, pedig az is tömve lett volna, hát még egy kisebb kiállítóterem. Szinte a katalógusban jobban áttekinthető az anyag, mint a kiállításon, ha nem zsibbad el az ember keze a 3 kg-s könyvet tartva.
Az én grafikám az Összetört harmónia címet viseli. Nekem, mikor meghallottam, hogy a harmónia lesz az idei kiállítás címe, egyből ez ugrott be, a balesetben összetört OPEL, amelyben ott ült két ember. Három nézőpontból karcoltam plexibe az autót és ezeket egymás alá rendezve nyomtattam le, közé pedig szilánkosan fel nem festékezett plexi darabokat raktam, dombornyomásként.

Labirintus - Szentendre, MűvészetMalom

Idén még a tavalyi Négy elem kiállítást is túlszárnyalta a kiállított művek, illetve a kiállító alkotók számát tekintve a MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) vasárnap nyílt kiállítása. Már tavaly is azt írtam, hogy a 470 mű elég zsúfoltan került bemutatásra, de ez az idei még zsúfoltabb volt. Az jó volt, hogy most nem kellett négy helyszínt felkeresni, minden művet a MűvészetMalomban mutattak be, de most 628 alkotás szerepelt. Azt mondták, a MAOE idei témája, a Labirintus nagyon megmozgatta a tagságot, sokan adtak be munkát. Reménytelen ennyi művet befogadni, elmélyedni bennük. Kicsit megalomán dolognak tartom az ilyen típusú rendezvényeket, de minden bizonnyal a számok fontosak a szervezők, rendezők számára.
Ismét egy kis kirándulással kapcsoltuk össze a látogatásunkat, de most nem a családdal, hanem a barátnőimmel voltam, akiktől ezt az együttlétet kaptam születésnapomra.
Azt olvastam a neten, azt hiszem a MAOE facebookos oldalán, hogy vasárnap 11-kor fog nyitni a kiállítóterem. Ezért azt javasoltam, hogy menjünk korábban, hogy nyugodtan, még a tömeg előtt megnézhessük az anyagot. De hiába voltunk ott dél körül, a MűvészetMalom zárva volt, és nem volt semmi sem kiírva. Így elmentünk ebédelni, finom szerb csorba levest ettem, és egy kétszemélyes szerbtálat osztottunk el három felé.

Ebéd után sétáltunk egyet, majd vissza mentünk a MűvészetMalomhoz, amelyt végre megnyitottak a látogatók előtt. Szisztematikusan végig jártuk a termeket, ahol egyre több művész kereste a saját művét. A 19. századi Párizsi Szalon jutott eszembe, ahol egymás hegyén-hátán lógtak a képek a falakon. Szerencsére az én grafikámat elég szellős módon állították ki. A második emeletnél a lépcsőházban két másik, hasonló grafika társaságában látható a Merre? című rézkarcom.

Nem is mindig olvastam el a művek alatt az alkotó nevét, így nem emlékszem, hogy láttam-e néhány kecskeméti, illetve Bács-Kiskun megyei művész művét. Csak itthon a katalógusban találkoztam velük. Balanyi Karcsi, A. Varga Imre, Damó István és Kántor József alkotását megtaláltam. Találkoztam egy volt tanítványnak, Zakar Józsinak is a plasztikájával. Annak ellenére, hogy nem olvastam el minden feliratot, hiányoltam róluk a mű címét, a technikát és a készülés évét. Talán ez segítség lett volna, mert nem mindig sikerült megfejteni, hogy egy-egy mű hogyan kapcsolódik a megadott témához.

Jó volt találkozni egy-két ritkán látott kollégával, pl. Pepével, akitől annak idején szitanyomás technikáját tanulgattam. Pepe olyan rendes volt, hogy miután megnézte a grafikámat, odajött hozzám, hogy elmondja, mennyire tetszik neki. Ez jólesett! Lehet, hogy cserélni is fogunk alkotást.

Rohamléptekben sikerült végignézni a tárlatot, éppen mire kezdődött a megnyitó ceremónia. Hatalmas tömeg gyűlt össze az udvaron. Emlékezve arra, hogy tavaly milyen tumultus alakult ki, mikor a katalógusokat osztották, most a megnyitó előtt felvettem. A katalógus súlya 2,5 kg!

Dr. Baán László megnyitója előtt még elhangzott  három köszöntés (múzeumigazgató, polgármester, MMA elnök), még jó, hogy a kiállítás védnökének más elfoglaltsága volt. Kiosztottak 30 szakmai elismerést is, Molnár Péter is kapott egyet. Az ünnepség után a Labirintus Házat próbáltam megnézni, még a tömeg előtt. Ez nem nagyon sikerült, tumultus alakult ki, de igazából nem is igazán értettem, miért kellett ez az "építészeti installáció". Ez akkor érdekes, ha az eredeti műveket nem láthatnánk, meg persze a gyerekeknek. Tavaly se értettem, hogy miért kellett az uszoda medencéjébe vinni néhány alkotás reprodukcióját. Ezzel több látogató lesz? Új emberek fogják megszeretni a művészetet?
Gyorsan üdvözöltem és gratuláltam Molnár Péternek és odamentem egy volt bolyais fiúhoz, Szeitz Danihoz, aki most szerkesztő-riporterként volt jelen.

Ezek után el is hagytuk a helyszínt, nem akartunk ott tülekedni a fogadáson egy pohár borért. Meg azért is indultunk, mert be akartunk még menni Budapestre, megnézni az ARC óriásplakát kiállítást.





U.i: Egy hét távlatában eszembe jutott még néhány dolog. Láttam egy-két olyan munkát, amely nagyon hasonlított egy-egy saját művemre. Például a berlini Holokauszt Emlékművet én is feldolgoztam 2006-ban egy négydarabos sorozatban, a kiállításon Dr. Agócs József fotóján jelent meg. A másik szintén egy fotó volt, Juhász Lászlóé, amelyen egy villanyoszlop teteje látszik a kusza vezetékekkel. A Hálózat című rézkarcaim, amelyeket 2013-ban készítettem, ugyan ezt a témát dolgozzák fel.

Négy Elem - Szentendre

Ma Szentendrére kirándultunk. Az apropót az adta, hogy ma volt ott a MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) és a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Non-Profit Kft. által szervezett Négy Elem című kiállítás megnyitója. Reggel otthonról ketten indultunk Péterrel (Balanyi Karcsit is hívtuk, de aztán sürgős munkája akadt) és Pesten felvettük Márkot, így egy családi kirándulás lett ebből a napból.
















Mikor megérkeztünk, leparkoltunk és végig sétáltunk a városon, megkerestük a megnyitó helyszínét a MűvészetMalmot és a kiállítási helyszíneket, ettünk egy-egy tejfölös-sajtos lángost és mivel még hideg volt, forralt bort ittunk. Ezek után megnéztünk a négy helyszín közül az egyiket, a Régi Művésztelep Galériáját. Itt volt az én Elemek zenéje című karcom is kitéve, de itt volt Balanyi Karcsi, Gerle Margit, Benes Jóska és Babucsikné Zeikfalvy Anna munkája is. Volt jó pár olyan alkotás, amelynél nem éreztem, hogy erre a pályázatra készült volna, inkább egy régebbi munkát adtak be. Elég zsúfoltan voltak a képek elhelyezve, de ez nekem nem volt zavaró, inkább szokatlan volt.

Délben kezdődött a megnyitó és a díjkiosztó a MűvészetMalomban, ahol előtte azért megnéztük az ottani kiállítást is. Jó sokan összegyűltünk, hiszen 470 művész egy-egy művéből állt össze ez a négy helyszínen megrendezett kiállítássorozat. És sok díjat is kiosztottak. Fekete György nyitotta meg az egészet és ő azt mondta, hogy a tervezett Nemzeti Szalon előképének tekinti ezt a tárlatot. A beszédek és díjak után nem akartam beállni a hosszú sorba, hogy felvegyen a katalógust, gondoltam, majd visszajövünk érte. Elsétáltunk a Szerb Székesegyház és Múzeum felé, és persze meg is néztük. A Barcsay Gyűjteményben a díjazott műveket állították ki, ezt is végignéztük. Visszasétáltunk a Malomba, de ott már nem volt senki, aki a katalógusokkal foglalkozott volna. Volt még időnk 3-ig, mikor a Vízalatti Tárlat nyílt a V8 Városi Uszodában, elmentünk ebédelni. Finom olasz levest és tésztát ettünk. Kocsival mentünk az uszodához, ahol ez a szokatlan vízalatti tárlat kapott helyet. Érdekes, de nem hiszem, hogy így jobban lehetne élvezni egy-egy festményt vagy grafikát. Szerencsére sikerült megkapnom a katalógust és tovább nem is maradtunk, nem vártuk meg a fogadást, hazaindultunk, így Péter még világosban ki tudott menni a kutyákhoz, mikor hazaértünk.