Somogyfajsz - Művésztelep

Ezen a héten végig Somogyfajszon voltam, egy alkotótáborban, ahová Ambrus Lajos jóvoltából hívtak meg. Hálás vagyok a főnökömnek, hogy elengedett, illetve hogy lehetővé tette, hogy egy nap előre és utólagos letanításával, és 3 nap szabadsággal eljöhettem. Remek alkalom a kikapcsolódásra, az új kapcsolatokra ez a tábor. A részvevő művészek között volt két osztrák alkotó is. Érdekes volt számomra a hely és a többiek (akiket láttam) alkotói módszere.
Az részvevő művészek: Buda István, Ridovich Péter, Nemes István, Futó Tamás, Rádóczy Gyarmathy Gábor, Mártonfi Benke Márta, Ambrus Lajos, Csengery Béla, Köhler Péter, Norbert Mayerhofer, Robert Petschinka és Mészáros Marianna
Az első két nap csak nézelődtem, fotóztam: a természetvédelmi területet, a szürkemarhákat, madarakat, fákat, virágokat, a templomot (Róth Miska üvegablakaival), a Kak pusztai temető szobrait, sírköveit, a vaskori kohó maradványait. a házigazda vizsláját.

Aztán kedden elkezdtem kis tusrajzokat készíteni.

Csütörtökön meg belekezdtem a három akrilképbe és be is fejeztem.

Pénteken és szombaton monotípiákat készítettem az otthonról hozott préselt virágokkal és a a nyáron látott, fotózott szentendrei kapukkal.

Az egy heti terméssel elégedett vagyok, és tele vagyok tervekkel, hogy majd itthon az őszi szünetben mi minden szeretnék majd csinálni!
Az egyik fagyos reggelen deres virágokat fotóztam még, például egy pitypangot, ami még nem tudta, hogy ő megfagyott.

Szentendrei múzeumosdi

A második barátnős múzeumosdi napunkra azt terveztük, hogy kimegyünk Szentendrére, ahol Chiharu Shiota japán művésznő Emlékeső című kiállítása látható, de mielőtt kinyitottak volna a múzeumok sétáltunk és fotóztam. A Kovács Margit Múzeum melletti ittam egy Molyírtót (először azt hittem rosszul olvastam). Itt az ivás mellett könyveket lehet lapozgatni, sőt haza is lehet vinni egyet, ha fogyasztunk valamit.

Nagyon megörültem, amikor arról olvastam, hogy a tavalyi Velencei Biennálén az egyik legérdekesebb installáció itt is látható lesz, illetve nem teljesen ugyanaz, hiszen itt Magyarországon összegyűjtött kulcsok függnek a vörös fonalakon, amelyek behálózzák az egész teret. Ezekhez a kulcsokhoz sorsok, történetek kötődnek.
A Kmetty Múzeumban Chiharu Shiota néhány rajza látható, amelyeken a rajz és festés mellett, varrás is található. A második kis teremben egy rövid dokumentumfilmet nézhettünk meg, amely közelebb hozta hozzánk a művésznő gondolatait és bepillanthattunk az alkotómódszerébe is.

Innen átmentünk a tér egy másik épületébe (Szentendrei Képtár), ahol három terem volt beszőve a vörös fonallal és a kulcsokkal. Lebilincselő vizuális élmény! Nem tudja a fotó visszaadni! A fényképezőgépek nem szeretik a vörös színt.

Ezek után a Ferenczy Múzeum tárlatait is megnéztük. (A fotósjegy elég borsos áru, 1.000 Ft volt!)Először az Egy aranykor modern mesterei - A Ferenczy család művészete című igazán átfogó anyagot láthattunk. Ferenczy Károlyról a festőművész apáról, Valérról a szintén festő fiáról és az ikergyerekeiről, Béniről, aki szobrász lett és Noémiról, aki pedig textiles.

Ezt az Alapító nyolcak - A szentendrei művésztelep születése című követte. Közülük (Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos és Rozgonyi László) csak egyet, Paizs Goebel Jenőt ismertem.









Az alagsorban még két kiállítás volt, egy kortárs és egy középkori. A Megalázott embervilág című Lois Viktor kiállítással kezdtünk itt. a nyomógombok csak kis mozgást eredményeztek, pedig először azt hittük, a mosógépdobok körbe-körbe fognak forogni. Ennek ellenére ez is egy ütős kiállítás volt.

Az utolsó mai kiállítás címe Pilisi gótika volt, amelyen az pilisi monostor környékén feltárt régészeti anyagot állították ki.

A HÉV-vel visszautaztunk Budapestre, és még a tegnap, az eső miatt elmaradt Várkert Bazáros látogatásunkat bepótoltuk, mielőtt hazaindultunk volna, de itt már nem volt kedvünk több kiállítást megnézni, csak a kertben sétáltunk végig.