Szerdán a Forrás Galériában egy szokatlan kiállítás nyílt. Ebben a Kéttemplom közi főleg népművészeti és népi iparművészeti munkákat forgalmazó boltban, inkább látványelvű alkotók szoktak kiállítani. Gilly Tamás szobrász nem ezt a vonalat képviseli, ő inkább egyszerű geometrikus elemekből építkezik. Most zömében rajzok szerepeltek a tárlaton és csak pár kisplasztika. Először, mikor beléptem a boltba és felnéztem a galérián lévő kiállítótérre, azt hittem, nyomatokat látok a falakon, de közelebbről kiderült, hogy ezek ceruza- vagy krétarajzok. Igen sokat kellett velük dolgozni ezért az egységes felületért, főleg a nagyobb méretűeknél.
Lakatos Pál Sándor nyitotta meg a kiállítást, aki Tamás tanára volt itt a Kandóban a művészeti szakközépben. Beszélt Pali a kettőjük tanár-tanítvány viszonyáról, a többi tanítványról, akiket szobrász (és szobrász-restaurátor) szakra felvettek és a végén arról, hogy milyen jó lenne ezeknek a fiatal szobrászoknak munkát, megrendelést is adni. Igen, milyen jó lenne a körfogalmakban egy-egy monumentális szobrot látni a kerti pancsolóra emlékeztető szökőkutak helyett. A pályaudvarokon, buszállomásokon vagy bármilyen köztéren kortárs alkotásokkal találkozni, ahogy az külföldön látható. Amellett, hogy megélhetési lehetőség lenne ez a művészek (nemcsak szobrászok!) számára, arra is lenne esély, hogy a kortárs művészetet megszokják, megszeressék az emberek.
Szerdán a Forrás Galériában egy szokatlan kiállítás nyílt. Ebben a Kéttemplom közi főleg népművészeti és népi iparművészeti munkákat forgalmazó boltban, inkább látványelvű alkotók szoktak kiállítani. Gilly Tamás szobrász nem ezt a vonalat képviseli, ő inkább egyszerű geometrikus elemekből építkezik. Most zömében rajzok szerepeltek a tárlaton és csak pár kisplasztika. Először, mikor beléptem a boltba és felnéztem a galérián lévő kiállítótérre, azt hittem, nyomatokat látok a falakon, de közelebbről kiderült, hogy ezek ceruza- vagy krétarajzok. Igen sokat kellett velük dolgozni ezért az egységes felületért, főleg a nagyobb méretűeknél.
Lakatos Pál Sándor nyitotta meg a kiállítást, aki Tamás tanára volt itt a Kandóban a művészeti szakközépben. Beszélt Pali a kettőjük tanár-tanítvány viszonyáról, a többi tanítványról, akiket szobrász (és szobrász-restaurátor) szakra felvettek és a végén arról, hogy milyen jó lenne ezeknek a fiatal szobrászoknak munkát, megrendelést is adni. Igen, milyen jó lenne a körfogalmakban egy-egy monumentális szobrot látni a kerti pancsolóra emlékeztető szökőkutak helyett. A pályaudvarokon, buszállomásokon vagy bármilyen köztéren kortárs alkotásokkal találkozni, ahogy az külföldön látható. Amellett, hogy megélhetési lehetőség lenne ez a művészek (nemcsak szobrászok!) számára, arra is lenne esély, hogy a kortárs művészetet megszokják, megszeressék az emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése