Város- és Faluvédők Szövetsége XXXI. Országos Találkozója és Konferenciája 1. - Kecskemét

A Kecskeméti Városszépítő Egyesület rendezte a Város- és Faluvédők Szövetsége XXXI. Országos Találkozója és Konferenciáját a kecskeméti Városházán. Ugyan csak csütörtökön kezdődött a konferencia, de már a szerdai napon is erről a rendezvényről, illetve annak előkészületeiről szólt.

Szerda reggel még be kellett mennem  a Bolyaiba néhány dolgot elintézni, onnan menetem a Városházára, hogy Balanyi Zsolt vezetésével, plusz Márkkal és két bolyais szakkörösömmel feltegyük azokat a kiállításokat, amelyek a másnapi konferencia kísérő rendezvényei. A Városháza udvarán, a tűző napon délelőtt sikerült feltenni a Budapest szecessziós épülteit bemutató Rádai Mihály által készített fotókat, a kecskeméti levéltárban őrzött kecskeméti szecessziós épületek tervrajzainak másolatait. Megérkeztek a Zsolnay épületkerámiák is, amelyeket a gyár alkalmazottai pakoltak a fiúk segítségével, de hiába vártuk a Kaposvárról érkező fotós anyagot az ottani szecessziós épületekről. Én már délután nem tudtam maradni,. mert a másnapi regisztrációval kapcsolatban volt egy megbeszélés, illetve annak előkészítése.
Egy váratlan esemény is bekerült még erre a napra, reggel felhívott Csúzdi Szabó Erika, hogy hallotta, nekem van présem, és a most elkészült linómetszetét nincs hol lenyomtatni, megengedném-e neki, hogy nálam nyomtassa le. Természetesen igent mondtam, csak az időpont volt kérdéses, de szerdára még éppen befért. Délután 4-re jött, és 6-ra végzett is, hozott magával mindent, festéket, hengereket, kis üveglapokat, és persze nagyon hálás volt a lehetőségét. Aznapra megvolt a jó cselekedetem, nyugodtam fekhettem le.







 Csütörtökön fél 8-ra mentünk a Városházára, bár a regisztráció csak 9.30-tól kezdődött, de kipakoltunk, előkészítettünk mindent szépen a többi egyesületi taggal, Anett irányításával. Az önkéntes diákokat 9.15-re hívtam. Féltünk a rohamtól, hiszen 180 embert vártunk, de szerencsére nem egyszerre jöttek, csak apránként érkeztek, így utólag úgy tűnt túlbiztosítottuk magunkat a 9 önkéntessel, akiknek az volt a feladata, hogy üdvözöljék a résztvevőket és a regisztráció felé terelgessék őket kedvesen, aranyosan. A regisztrációnál és segédkeztem a bejárat egyik oldalán, a másikon pedig felállítottuk az ART Brigád standját, ahol Petra árusította a kecskeméti témájú grafikáinkat, képeslapjainkat és könyvjelzőinket, az egyik volt szabadiskolás önkéntes, Bianka segítségével. Valamint megbíztak bennünket, hogy különböző könyveket is árusítsunk.

Az önkénteseim közül Bence a dokumentálással volt megbízva, hiszen és nem tudtam elmenni sem a délelőtti előadásra, amely a Rákóczi út revitalizációjáról szólt, sem délutáni városnézésre. A kiállítások megnyitója után a Podmaniczky-díjak átadására került sor, majd újra az udvaron a polgármester fogadása zárta ezt a napot. A kecskemétiek közül Polyák Péter bácsi, Farkas P. József kapott díjat, illetve egy egykori kecskeméti is, Kriston Vizi József.

És számomra még mindig nem ért véget a csütörtöki nap, mert a fogadás után még találkoztam Gadival, Dominikával, hogy néhány részletet megbeszélünk a jövőheti közös utazásunkkal kapcsolatban.
Iszonyú éjszakám volt, kb. 2 órát éjjel ébren töltöttem, egyrészt a meleg, másrészt a délutáni kávé miatt, nem kapcsolt ki az agyam, kavarogtak a gondolatok benne, így igen fáradtan ébredtem péntek reggel. Fél 8 után nem sokkal ott voltam a Városházán, de időbe telt, amíg biztonságba helyeztem a kerékpárom, mert a biciklizáram otthon maradt.

 Pénteken felköltözött a standunk a díszterem bejárata elé az 1. emeletre. Így a könyvek jobban fogytak, mint előző nap, viszont arra jöttem rá, hogy a mi munkáinkból nem annyira a konferencia résztvevői vásároltak, hanem a városházára betévedt turisták, valamint a városházán dolgozók. Többektől hallottunk, hogy milyen jó, hogy itt vagyunk, kellene, hogy máskor is legyen ilyen. Sajnos az előadásokra nem nagyon tudtam beülni, mert valami mindig történt, ami miatt inkább kint kellett lennem. A készülő vihar (amiből persze nem lett semmi) 5 óra körül összepakoltunk és hazaköltöztettük a "boltot". Egy kis szusszanás, zuhanyzás után én még elmenetem a Népi Iparművészeti Múzeumba, ahol az esti program volt (a múzeum megtekintése és vacsora), de nem maradtam sokáig, mert biciklivel mentem és nem volt világításom.
Végre egy jót aludtam, és így szombaton aránylag pihenten indulhattam a konferencia záróeseményére de erről a következő bejegyzésben.