Reggel egy rövid búcsúzkodás után elindultunk hazafelé, persze úgy, hogy még aznapra beterveztünk egy pár látnivalót. Ide már nem jöttek velünk Gadiék.
Gubbio volt ez első állomás. Ismét (és egyben az utolsó) egy umbriai hegyi városka, szép kilátással, finom borokkal. A Palazzo dei Consoli előtti teraszról messzire ellátni, aztán fel a dómhoz és a Palazzo Ducaléhoz, majd vissza a meredek utcákon. Itt betértünk egy boltocskába, hogy a hazaiaknak szánt ajándékokat (borokat, édességeket) megvegyük, majd Marche tartomány felé vettük az irányt, Urbino volt az utolsó művtöris helyszín a programunkban.
Itt a parkolóóra elnyelte az pénzünket, azért egy kicsit aggódtam amiatt, hogy megbüntetnek-e bennünket, míg mi várost nézünk. Először felcaplatva a városba a dómmal kezdtünk, ez nem hiba volt, mert ha a Palazzo Ducaléban lévő múzeummal kezdtünk volna, akkor még bejutottunk volna, de hétfőn a rövidített nyitvatartás miatt erről 1/4 órával lecsúsztunk. Így nem láttuk eredetiben Piero della Francesca Krisztus megkorbácsolása című festményét és az Ideális várost sem. egy kicsit azért szét lehetett nézni a kőtárban, és elsétáltunk még Raffaello házáig, de az is zárva volt, így egy fagyival búcsút mondtunk Urbinonak is. . 
Át a hegyeken a tengerpart felé vezetett az utunk, és amikor egészen közel értünk a parthoz, sikerült Pétert rábeszélnem, hogy álljunk meg egy kicsit pihenni, fürödni. Ő ugyan mondta, hogy nem olyan ez mint régen volt, mikor régen (1989-ben) mentünk a part mellet és egyszer csak kedvünk támadt fürödni, akkor megálltunk, de nem volt nagyon a tervem ellen. Egy Cattolica nevezetű helyen álltunk meg, letettük az autót és lesétáltunk a partra, ahol egymást érték a szállodák, és előttünk a töméntelen napernyős plázsok. Odamentem egy egyik ilyen hely alkalmazottjához és mondtam, hogy szeretnénk kb. 2 órát itt maradni. Potom 20 euróért odavezett bennünket az egyik placcra (144.), ahol volt 3 napozóágy, napernyővel. Mi Márkkal kétszer is megmártóztunk az igen hullámzó és koszos tengerben, Péter meg szundikált egyet
Strandolás után egy pizzériában megvacsoráztunk és nekiindultunk a hosszú útnak. Jó ideig szembesütött a lemenő nap és a kitáblázok sem voltak tökéletesek, ezért tettünk néhány plusz kilométert egyrészt még Ravenna előtt, aztán Triestben nem találtuk a Szlovénia felé vezető irányt. Maribor előtt egy parkolóban leálltunk, hogy aludjunk, és így egy kis alvás és reggeli után Péter kívánsága is teljesült, mert ő mindenképpen szerette volna látni az Európai Únio idei kulturális fővárosát. Rövid reggel séta a kedd reggel Mariborban, amiről túl sok fotót már nem tudtam készíteni, mert lemerültek az elemeim.
A magyarországi szakaszon már Márk vezetett hazáig. Dél múlt nem sokkal mire hazaértünk. Én nagyon élveztem minden pillanatot ennek az útnak és örülök, hogy az egy évvel ezelőtt felvetődött ötletemet ki tudtam vitelezni, és hogy ilyen jól sikerült. Köszönet mindenkinek, aki ebben a segítségemre volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése