Utolsó hét a szabadság előtt

Az utolsó "dolgozós" hét egy háromnapos érettségiztetéssel indult a Kandóban, a 12. E diákjai nagyjából azt nyújtották, mint amire számítani lehetett, bár még mindig megrökönyödöm azon, hogy 4 éves művészettörténet tanulás (inkább tanítás) után is néhány emberke fejében mekkora zűrzavar van az egyes művészettörténeti korok és stílusok időrendiségében. Szerencsére ez a ritkább, de ennek ellenére is elgondolkodtató, hogy mit kellene másként csinálnom, hogy ilyen ne forduljon elő.

A csütörtöki napom aktív pihenéssel telt, reggel edzés (persze a hét többi napján is), aztán egy gyors látogatás a szüleimnél, közbeiktatva a egy kis fotózással a mostani Baumax környékén (azaz a régi ZIM) lepusztult gyárépületeket és a Szentháromság temető kriptáit, sírjait fotózgattam motívum gyűjtésként a nyárra tervezett rézkarcaimhoz. Végre én is láttam és lefotóztam azt a kriptát, ahol Raffaello Sixtusi Madonna című képén szereplő angyalok 3D-s, azaz szoborváltozatait. Folytatni akarom a temetős sorozatom, és az ipari terekről készült grafikáimat is.


 
Ugyanakkor a szüleim háznak lépcsőházában (azaz ahol felnőttem, az egykor Leninvárosban) is készítettem jó kis geometrikus kompozíciókat, amelyekből jó lenne majd összehozni egy sorozatot.

 Éppen a fotózás közben kaptam egy telefont a Kandóból, hogy a leendő 9. E-nek, azaz a művészetis osztálynak nem találnak osztályfőnököt, így rám gondoltak. Meglepődtem, ráadásul aránylag gyorsan kellett dönteni, másnap 9-ig kellet visszaszólnom, ám addig még a jelenlegi "fő"munkahelyemen is egyeztetni kellett, mert ez a tennivalókon kívül azzal is jár, hogy így már a Kandóban több órám (18) lesz, mint a Bolyaiban (11+2). Biztos nem lesz könnyű, már csak a "kétlakiságom" miatt sem, de azt azért már többször elgondoltam, hogy a bolyais egyetlenke osztályom mellett (éppen 10 éve kezdtünk), még egy művészetis osztályfőnökség benne van a pakliban ahhoz, hogy a pályafutásom teljes legyen, bár ez eddig úgy képzeltem, hogy teljes állásban ott leszek a művészetiben.
Délután Petrával találkoztam, egy kis anya-lánya délutánt tartottunk. Este pedig Márk rábeszélt, hogy biciklizzünk ki Petráékhoz, Méntelekre. Így az esti edzés is megvolt, bár Márk biztos nem tudott abban a tempóban haladni, ahogy ő szokott, de nekem így is elegendő volt edzésnek. Amennyi idő alatt gyalog kiértem (2,5 óra), most oda-vissza megtettünk, és még a fél óra pihenés is benne volt, amit ott töltöttünk.
Pénteken a két iskolában egybeesett a tanévzáró nevelési értekezlet, így "csak" az egyikre (Bolyai) tudtam elmenni. Végre Ildi barátnőmmel is tudtam utána az ebédnél egy kicsit beszélni, vasárnap (azaz ma) majd találkozunk is, mert az utóbbi időben nagyon elfoglalt volt.
Tegnap a kandós kollégákkal kirándultunk, de arról majd a következő bejegyzésben!