Kandós tanári kirándulás a Velencei-tónál

Most úgy alakult, hogy két iskolám is szervezett tanári kirándulást, ahová családtagokat is lehetett vinni. A csányisról már beszámoltam, a kandós meg szombaton volt, abban az iszonyú hőségben, amikor hőségriasztás volt, és azt mondták, csak az menjen ki a szabadba, akinek nagyon muszáj. Muszáj volt, mert ez már le volt szervezve. Péter névnapjára ezt a kirándulást kapta tőlem.
Reggel 7-kor indultunk, de már Solt és Dunaföldvár között meg is álltunk, így a tervezett 9 óra helyett csak fél 10-re értünk dinnyésre, ahol egy madárösvényen kalauzoltak bennünket végig. Nagyon lelkes volt a vezetőnk, de árnyék alig volt, így kitikkadtunk a másfél óra alatt.

Innen Gárdonyba mentünk, ahol Gárdonyi Géza szülőházát tekintettük meg, majd egy kis hajókázás következett a Szúnyog-szigetre, innen fel a Pákozdi emlékműhöz, ahol kicsit hosszadalmas volt számomra a Katonai Emlékpark és Múzeum végignézése.
Úgy 4 óra körül indultunk el a túrára, amelynek hosszát már jócskán lealkudta a csoport, így csak a Pákozdi ingókövekhez mentünk fel és nem mentünk el Sukoróig. Ez is 3 órahosszába telt. Volt több olyan szakasz, ahol én csak fenéken mertem leereszkedni, és ezt a nadrágom hátulja nem bírta, kiszakadt, de inkább a nadrágom, mint a térdem (többszörösen műtött térdemet féltem egy kicsit).

Ezután következett a vacsora, és a vacsora után még többen meg akartak mártózni a Velencei-tóban, bár fürdőruhát ők sem hoztak, és már a nap is lemenőben volt, így hazaindulni csak 3/4 10 körül tudtunk, hazaérzeni meg 3/4 12 körül. Én eléggé le voltam amortizálva, reggel 5-kor keltem, nem szoktam eddig fent lenni, de ittam volna egy kávét napközben, ha ezt előre tudom.
Ez a kirándulás nem az a tipikus művtöris kirándulás volt, nem is annyira ez én kedvemre való, a program inkább Péternek való volt (ezért is választottam), de néha ilyen is kell.
Az ingókövek látványa és megmászása azért igazi élmény volt.