A hosszú út után egy "pihenős" napot terveztünk, amely az autó számára tényleg az volt, de mi rendesen lejártuk a lábunkat. Perugiában maradtunk, szépen végig néztük a fontos látnivalókat délelőtt 9-től este 7-ig. Robertoék lakásához a legközelebbi nevezetesség a San Pietro-templom volt, amely botanikus kert mellett áll. A templomban volt egy pár Perugino, egy Raffaello kép és egy olyan 16. századi freskó volt a falon, amelyen az egyházi emberek tömegéből a sétán tekintete rajzolódott ki. Itt a fekete pap bevezetett bennünket a sekrestyébe (látta, hogy milyen érdeklődőek vagyunk), ahol egy Caravaggio is volt.
A következő állomás a Régészeti Múzeum melletti San Domenico-templom volt. Ez egy hatalmas épület, és itt avatták szentté Árpád-házi Szt. Erzsébetet. A Régészeti Múzeum a régi kolostorban kapott elhelyezést, de mi csak a kerengőben lévő etruszk szarkofágokat néztük meg. Innen többször meg-megállva, felfrissülve egy-egy kútnál a Piazza Giacomo Matteotti-ra értünk ki, ahonnan egy piacként is használt kilátóteraszra mentünk. Tényleg fantasztikus volt a látvány onnan.
Innen a főtér felé vettük az irányt, először a városháza tanácstermét néztük meg, ahol az új, kényelmes olasz dizájnos fotelek erős kontrasztban álltak a középkori festett teremmel. Az Umbria Jazz Fesztivál miatt a főtéren is állt egy színpad és a Fonte Maggiore is körbe volt kerítve. A dómot San Lorenzonak szentelték fel, és persze megint nem lehetett fotózni. Innen egy hosszú séta az Etruszk kapu, az egyetem nyelvi fakultása felé, majd az egykori vízvezetéken keresztül egészen az Egyetem térig, majd vissza a főtérre, ahol egy fagyizás után megnéztük az Umbriai Nemzeti Múzeum gyűjteményét (volt egy csomó Perugino képük). Ezek után én még körbefotóztam késő délutáni fényekben is a főtéri kutat és a dóm homlokzatát. Úgy tervezem, ezekből a képekből készítek majd grafikákat. Rendesen elfáradtunk, mire hazaértünk, jólesett az esti pihenés és a vacsora. A lakásból is fantasztikus volt a kilátás kelet felé. Hajnalban a felkelő nap látványára ébredtem, bár utána még gyorsan visszaalaludtam. Én képtelen voltam 11 után fennmaradni, de Péter és Roberto még éjfél utánig "beszélgettek" (Gadi segítségével) különböző zenékről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése