Mostanában gyakran ütköznek a programok, döntenem kell, hogy melyikre megyek, de olyan is van, hogy nincs döntési lehetőségem. Most is így volt, a csányis vizsgáztatás miatt, amely egész napos elfoglaltságot jelentett (reggel 3/4 8-tól délután 3/4 5-ig), meg kellett szerveznem, hogy a kandós helyettesítés és nem tudtam részt venni a hagyományos ÉZI-s aszfaltrajzversenyen. A Kandós osztályaimmal éppen témazárót írtunk volna, erre kellett vállalkozó kollégát találnom, de csak az egyikre találtam, a másik dolgozatot egy óracserével tudom megoldani, majd kedden.
1999-től zsűrizgetem Patkós Laci felkérésére az aszfaltrajzverseny munkáit, azóta talán ez a második alkalom, hogy le kellett mondanom. Este egy kis baráti vacsorát is rendez Laci, erre azért hívott, de amikor reggel torokfájásra ébredtem, kérdéses volt, hogy lesz-e kedvem elmenni. Aztán úgy döntöttem, hogy egy kis lazítás rám fér a fárasztó nap után.
A tavalyi vizsga és ez év közbeni teljesítmények után nem sok jót vártam a vizsgától, ráadásul tavaly elvonulva az egyik sarokba még rosszabbul éreztem magam. Igazán szerettem volna időnként én is látni a rajz és népművészet portfóliókat, de nekem más volt a dolgom. Most annyiban volt kellemesebb a vizsgáztatás, hogy Sebők Kata (ő a másik évfolyamot tanítja) ott ült velem, ő is kérdezett, általában azonos véleményen voltunk és így nem éreztem olyan kitaszítottnak magam. Volt néhány igazán kellemes felelet, de olyankor mindketten kiakadtunk, amikor egy művészettörténet vizsgán egyetlen konkrét példa, művésznév sem hangzik el, arra hivatkozva, hogy "nem jó a névmemóriám". A másik dolog, amit nem értünk ebben a modul rendszerű vizsgában, a szakképzésre vonatkozó alkalmazási lehetőség nevezetű item. Ezekre nagyon felületes válaszokat kaptunk, pedig sokszor 20-30 pont is jár érte. Talán sokkal szerencsésebb lenne, ha tényleg kellene valami tervet készíteni ott helyben, csak ez megint idő kérdése is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése