Kosik & Kosik kiállítás az Ifjúsági Otthon Diákgalériájában

Még tavaly tavasszal lebeszéltük, akkor még Gömöry Dórival, hogy a két gyereknek, Kosik Petra Genovévának és Kosik Márk Titusznak lesz majd ősszel egy kiállítása az Ifjúsági Otthonban, de aztán már Sebők Katával egyeztetve, ősszel közbejött valami és így csak most májusban valósult meg ez a tárlat. Azóta úgy alakult, hogy egyik gyerek sincs már itthon, így a kiállítás előkészítése, a szervezés nagyjából rám hárult, de megnyitón legalább együtt voltunk. Először úgy terveztük, hogy én fogom megnyitni a kiállítást, aztán rájöttem, hogy nem tudnék elfogódottság nélkül beszélni, ezért megkértem Szikora Imre barátunkat, aki egyébként Petrát tanította is, hogy vegye át tőlem ezt a feladatot. Erről a gyerekek nem tudtak, számukra is meglepetés volt, sőt meglepetés volt az is, hogy Márk keresztapjának lánya, Barna Orsolya fuvolajátékával színesítette az eseményt.
Nem voltunk sokan a megnyitón, de nagyon kellemesre sikeredett, Imi, mint mindig, most is komolyan vette a feladatát és idézetekkel (Karátsony Gábortól, Báron Lászlótól) tarkította a beszédét. Utalt a gyerekek szabadiskolás múltjára, hiszen 4 éves koruktól jártak Bruncsák András osztályába, aztán nyaranta Patkós László grafika táborába, majd Vass-Eysen Ervin építész csoportjába, és sokat köszönhetünk emellett Márk szobrásztanárának, Lakatos Pálnak is.

 Petra tavaly végzett a Csányi János Szakközépiskolában, ahol alkalmazott grafikát és lakberendezést tanult, de ebben az irányban nem talált munkát, így most márciustól irányt váltott, most pénzügyi és számviteli ügyintézőnek tanul, és bizony ezt azt is jelenti, hogy azóta nem nagyon alkot, amit én azért sajnálok, ezért a kiállított munkák zöme tavalyi, esetleg még régebbi alkotás, olyan akvarellek, kréta rajzok, rézkarcok, amelyek a Szabadiskolában készültek. Márk szintén tavaly végzett a Kandó Kálmán Szakközépiskola művészeti tagozatán, és szeptembertől a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrászrestaurátor szakán tanul, ezért ő idei munkákat is kiállított, igaz ezeket csak fotók formájában, hiszen a szobrokat elég körülményes lett volna Budapestről lehozni és egyébként is másfél hét múlva az osztályzás. Márknak is voltak régebbi szabadiskolás rézkarcai és kandós szobrai.











Én nem kicsit büszkélkedtem és egy kicsit meghatódtam, de egy anyának ez a dolga ilyenkor.