Paletta kiállítás és A hónap művésze: G. Szolláth Katalin - Kulturális és Konferencia Központ

Még a múlt héten, egészen lehetetlen időben, a ballagás délutánján nyílt meg a szokásos Paletta kiállítás. Mivel a megnyitón nem voltam ott, így nem tudom mit mondott Gyergyádesz Mihály ebből az alkalomból. Csütörtökön, a szakköröm után mentem be a Kulturális és Konferencia Központba, hogy megnézzem ezt a kiállítást, valamint A hónap művésze sorozatban G. Szolláth Katalin kamarakiállítását. Ránézésre nem sok változás láttam a tavalyi kiállításhoz képest, most is sok iskola és nem iskola állított ki, összesen 24 intézmény 40 szakköre szerepel a tárlaton. Még mindig nem értem, ha ilyen sok szakkör működik, amelyek mind szeretnének bemutatkozni és amelyet a Kulturális és Konferencia Központ szeretne bemutatni, akkor miért nem szán ennek egy nagyobb kiállítótermet. A szokásos földszinti kis kiállítóteremben látható ez az igen zsúfolt és gazdag anyag, és megint teljesen vegyesen, egy gyanútlan szemlélő számára nem derül ki, hogy ki milyen órakeretben, iskolai támogatással, anyagi háttérrel, válogatott, avagy cseppet sem válogatott gyerekanyaggal dolgozik. Persze, tudom én, hogy nem ez a lényeg, számomra sem ez, de nem is elhanyagolható szempontok ezek éppen a hátrányos körülmények között dolgozók számára! És azt is tudom, hogy maga a kiállítás is egy elismerés, mégis jólesne időnként egy kis vállveregetés vagy valami más formája is a munkák elismerésének!

Az vettem észre a kiállításon, hogy azok, akik nagyobb méretbe (pl. 100×70 cm-es paszpartúba) sok kis apró eredeti vagy csak digitálisan nyomtatott diákmunkát tudtak belepréselni, azok nagyobb hangsúllyal, felülettel szerepeltek a tárlaton, és azt biztosan nem bontották meg a kiállítás rendezői.
Ezek után menetem fel a két panoráma terembe, ahol G. Szolláth Katalin grafikái voltak kiállítva. Voltak rézkarcok, szitanyomatok, egyedi rajzok vagy éppen vegyes technikával készültek, és a legtöbb irodalmi vagy  művészettörténeti inspirációra készült. A legtöbb már ismerős volt számomra egye-egy csoportos kiállításról, de jó volt őket így együtt, egymást erősítve látni. Eléggé élvezhetetlenek az ebben a kiállítótérben rendezett kiállítások napközben a fényviszonyok, a képek üvegjén megjelenő visszatükröződések miatt, de Katinak nagyon előrelátó módon, több képét is tükröződésmentes üveg mögé tette.

A múlt héten egy kollégától már értesültem arról, hogy a februárban Lengyelországba elküldött Mucha-pályázatról kaptunk valamilyen visszajelzést, de hivatalosan nem kaptam erről semmilyen tájékoztatást. Csütörtökön többszöri kérés után végre a kezembe kaptam a lengyelek levelét, amelyből kiderült, hogy 25 országból 3989 pályamunka ékezett és Somorjai Réka szakkörös lánykám díjazott lett, és június 5-én a kiállítás megnyitón átvehetné a díját a lengyelországi Rybnikben. Valószínű, majd kérni fogjuk, hogy küldjék el a díjat, nem hiszem, hogy Réka ki tudna utazni erre az alkalomra.