A
Cifrapalotában a
Báron László életmű-kiálllítás utolsó napját egy emléknappal koronázták meg szervezők. A délelőtti programok inkább a gyerekeknek szóltak, így én csak délután 3-ra mentem. Még éppen elkaptam az utolsó bábelőadást, a táncos struccokat, ami nagyon aranyos volt. Ezután
Kriskó János portréfilmjét vetítették le
Laci bácsiról. A
Kecskeméti TV-ben kb. 150 ilyen portréfilmet forgatott János, de állítólag elég sok nem került archiválásra. Láttam én ezt a filmet annak idején a
KTV-ben , de azért jó volt újra látni. János nem emlékezett pontosan, hogy mikor készült a film, ő 1996-ra, 1997-re gondolt. A filmben aztán láttam feltűnni az én 1998-as kecskeméti épületekkel a
Rotary-sok által kiadott falinaptáram, így a film datálását nem lehet ennél előre tenni, ezt mondta is
Jánosnak. A filmben szerepelt egy fotó, amely
Laci bácsi tanyáján készült és rajta kívül még a volt a rajztanár nénim,
Beerné Sántha Magdolna és
Szappanos Pista bácsi is szerpelt, aki viszont nem ismertem fel elsőre. A vetítés után
Kovács Hajnal beszélt a
Báron Bábos Műhely létrehozásáról, eddigi eredményeiről, amelyet egy beszélgetés követett. Ezen a beszélgetésen főleg az ős
Cirókások (azaz azok, aki a még amatőr keretek között dolgozó
Ciróka Bábszínházatat alkották) beszélgettek, sztorizgattak.
Ifj. Gyergyádesz László is bemutatta azokat a fotói, amelyet 2006-ban a
Budafokon fotózott, amikor
Laci bácsi a chartres-i tűzzománc sorozatát készítette. Az egyik első nagysikerű bábelőadás is
Chartres-hoz, illetve
Rónay György Chartres című verséhez kötődik. Emlékszem, mikor úgy 1996 körül, mikor közelebbi kapcsolatba kerültem
Laci bácsival, nekem is sokat mesélt erről, és nekem is voltak (és később is lettek)
Chartres-hoz, a katedrálishoz kötődő munkáim. Egészen pontosan 1995-ben született egy szitanyomat a katedrális északi oldali támíveiről, amelyet lenyomattam fehér és fekete papírra is, és 2000-2001. körül két festmény (100×70 cm, tempera papírra) a toronyba felvezető lépcsőről, egy álló és egy fekvő formátumút, amelyből a fekvőt
Stephane francia barátom vett meg, és nekem fotóm se maradt róla, csak az állóról.
A Cifrapalotában a Báron László életmű-kiálllítás utolsó napját egy emléknappal koronázták meg szervezők. A délelőtti programok inkább a gyerekeknek szóltak, így én csak délután 3-ra mentem. Még éppen elkaptam az utolsó bábelőadást, a táncos struccokat, ami nagyon aranyos volt. Ezután Kriskó János portréfilmjét vetítették le Laci bácsiról. A Kecskeméti TV-ben kb. 150 ilyen portréfilmet forgatott János, de állítólag elég sok nem került archiválásra. Láttam én ezt a filmet annak idején a KTV-ben , de azért jó volt újra látni. János nem emlékezett pontosan, hogy mikor készült a film, ő 1996-ra, 1997-re gondolt. A filmben aztán láttam feltűnni az én 1998-as kecskeméti épületekkel a Rotary-sok által kiadott falinaptáram, így a film datálását nem lehet ennél előre tenni, ezt mondta is Jánosnak. A filmben szerepelt egy fotó, amely Laci bácsi tanyáján készült és rajta kívül még a volt a rajztanár nénim, Beerné Sántha Magdolna és Szappanos Pista bácsi is szerpelt, aki viszont nem ismertem fel elsőre. A vetítés után Kovács Hajnal beszélt a Báron Bábos Műhely létrehozásáról, eddigi eredményeiről, amelyet egy beszélgetés követett. Ezen a beszélgetésen főleg az ős Cirókások (azaz azok, aki a még amatőr keretek között dolgozó Ciróka Bábszínházatat alkották) beszélgettek, sztorizgattak.Ifj. Gyergyádesz László is bemutatta azokat a fotói, amelyet 2006-ban a Budafokon fotózott, amikor Laci bácsi a chartres-i tűzzománc sorozatát készítette. Az egyik első nagysikerű bábelőadás is Chartres-hoz, illetve Rónay György Chartres című verséhez kötődik. Emlékszem, mikor úgy 1996 körül, mikor közelebbi kapcsolatba kerültem Laci bácsival, nekem is sokat mesélt erről, és nekem is voltak (és később is lettek) Chartres-hoz, a katedrálishoz kötődő munkáim. Egészen pontosan 1995-ben született egy szitanyomat a katedrális északi oldali támíveiről, amelyet lenyomattam fehér és fekete papírra is, és 2000-2001. körül két festmény (100×70 cm, tempera papírra) a toronyba felvezető lépcsőről, egy álló és egy fekvő formátumút, amelyből a fekvőt Stephane francia barátom vett meg, és nekem fotóm se maradt róla, csak az állóról. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése