Mióta Márk Budapesten tanul, hagyománnyá vált, hogy decemberben a két ünnep között felmegyünk a fővárosba és megnézünk közösen egy-két kiállítást. Most egy kicsit megrettentünk, mert éppen vasárnapra ígérte a meteorológia, hogy nagy hideg és sok hó érkezik. A hideg tényleg jött, de a havazás Kecskemétet elkerülte és az utak is jól járhatók voltak.
Kilenc óra körül indultunk, először a Lánchíd utcában parkoltunk le, innen felsétáltunk a Magyar Nemzeti Galériába, ahol a Rippl-Rónai és Maillol - Egy művészbarátság története című kiállítást néztük meg először. Mind Rippl-Rónaitól, mind Maillol-től inkább a korai munkáikat láthattuk, azokat amelyek a barátságuk kezdetén születtek. A Rippl-Rónai képek ismerősek voltak, de Maillol festményeit nem ismertem, csak a későbbi szobrait. Érdekes volt látni, hogy ez a két, később teljesen másként alkotó művész, egykor mennyire hasonló képeket festett. Szintén jó volt látni Rippl-Rónai belsőépítészeti terveit. Döbbenetes volt, hogy a Maillol által tervezett és a felesége által kihímzett falikárpit mennyire hasonlít a Rippl-Rónai által tervezettre.
A másik időszaki kiállítás, ami mindenképpen szerettem volna még látni, az a Rainer 85 - Tisztelet Arnulf Rainernek című volt, ahol az osztrák mester mellett négy magyar képzőművész munkái láthattuk, amelyet az ő alkotásaira reflektáltak. Gaál József, Kovács Péter, Nádler István, Szikszai Károly. Rainertől a Goya átíratok szerepeltek ezen a kamara tárlaton. Számomra a legérdekesebb a Háború borzalmai sorozat egyik figurájának fejét átdolgozó munkája volt. A reflektáló művészek közül pedig Nádler az én kedvencem, aki a Nulla című sorozattal szerepelt.
Ezek után a Várkert Bazár felé lesétáltunk, ebben a hidegben még ott voltak a kinyílt rózsák és láthattuk az augusztusban másodszor átadott épület málló vakolatát is.
Most spórolósak voltunk, így ebédre egy-egy szendvicset fogyasztottunk el az autóban, majd a Hősök tere felé vettük az irányt. A Műcsarnokban Képpraxisok címmel három művész, Hegedős 2 László, Váli Dezső, Lévay Jenő kiállítása látható. Először a középen végigfutó Hegedűs 2 László munkáit néztük meg. Itt a dalmatás sorozat volt a kedvencem.
Majd Váli Dezső következett a jobb oldali részen, de az ő munkáit valószínű fordított irányban néztük meg, hátul kezdtük. Szeretem Váli Dezső festményeit, határozottam nyugtatóak. Jó volt látni a régebbi zsidó temetős festményeit (sok temetős rézkarcom van nekem is, az első éppen a kecskeméti zsidó temetőről készült), sőt a még régebbi munkáit is az újak mellett.
Érdekes, hogy az ő szeme is megakadt az aszfalt adta "mintákon", bár arról csak egy fotósorozat volt kiállítva. (Én rézkarcolat is készítettem ezekről Hungarian patchwork címmel.)
Lévay Jenő munkásságát kevésbé ismertem eddig. Tetszettek a kísérletezései pl. a fénymásolóval, vagy ahogy a különböző technikákat keveri.
Az alagsorban még megnéztük Tommaso Tanni és az előcsarnokban és egy oldalsó kisebb teremben Zilvinas Kampinas litván művész videókazettákból származó mágnesszalagokból alkotott installációit. A büfében egy-egy meleg ital (forralt bor és forró csoki) elfogyasztása volt a luxus. Hazafelé még Márk kollégiumát útba ejtettük, hogy néhány dolgot ki-, illetve bepakoljuk neki. Öt órára haza is értünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése