A Magyar Kultúra Napjának hete

Ez a hét igen mozgalmas volt, annyi program volt, hogy el se tudtam mindegyikre menni.  Keddtől érzem, hogy bujkál bennem valami betegség is, még nem tört elő teljesen, de azért a reggeli tornáimat elhagytam, mert túl fáradtnak éreztem magam.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából sűrűsödtek be a programok. Kedden a Népi Iparművészeti Gyűjteményben egy újabb Tóth Menyhért kiállítás nyílt. Tavaly ilyenkor nyílt az első, az a Cifrapalota gyűjteményéből, ez a mostani pedig egy magángyűjteményből, azaz ezeket a képeket idáig nem nagyon láthattam sem én, sem más. Sok korai munkája szerepelt a tárlaton és voltak olyan "nem tóth menyhértes" képek is, amelyek el is csodálkoztam. Most is voltak vázlatok, vázlatfüzetek is kiállítva, ami persze nagyon tanulságos a szakmának, de amikor több pár tollvonallal megrajzolt lépet láttam szépen bekeretezve, akkor arra gondoltam, mit szólna Tóth Menyhért ha ezeket a rajzocskákat így látná? Volt egy Enteriőr című kis festmény, nekem most ez volt a kedvencem, bár ez se olyan jellegzetesen "tóth menyhértes". A kiállítótér adottságaival, főleg a fényekkel most sem voltam kibékülve, de ez nem azt jelenti, hogy nem örülök ennek a kiállításnak, csak telhetetlen vagyok és szeretném tökéletes kiállítási körülmények között szemlélni ezeket a műveket. Tolnai Ottó mondott egy nagyon személyes és jó megnyitót. Érdekes volt Supka Magdolna művészettörténész egy-egy megjegyzését olvasni a képeknél, de néha azért túlzásnak éreztem, amiket írt: pl. egy erdős képet Paál Lászlóéhoz hasonlított.

A kiállítás után elmentünk a Kulturális és Konferencia Központhoz, ahol még égtek a mécsesek, amelyeket a magyar kultúrában dolgozók elismerésének hiánya miatt gyújtottak. A táblán ez volt olvasható:
KÖNYVTÁR nélkül nincs esélyegyenlőség,
MÚZEUM nélkül nincs nemzeti emlékezet,
LEVÉLTÁR nélkül nincs hiteles nemzeti múlt,
KÖZMŰVELŐDÉS nélkül nincs nemzet,
MEGBECSÜLT KULTURÁLIS SZAKEMBEREK nélkül nincs nemzeti jövő!

Az emeletről aztán jobban kiolvasható volt a mécsesekből kirakott szöveg is.
Ha már ott jártunk megnéztük a Hónap művésze sorozatban Borzák Márton tervezőgrafikus munkáit és mivel nyitva volt a színházterem, bekukkantottunk és láttuk szétszedve. Elég félelmetes volt. A barátnőim még hívtak az aznap esti Bohém Klubba, de én inkább hazamentem, hogy kipihenjem magam.


Csütörtökön négy órakor kezdődött a Tudomány és Technika Házában az Orosz István kiállítás, tehát egyből odamentem a suliból. Az emeleti teremben voltak kiállítva ugyanazok a képek (digitális nyomatok grafikákról és plakátokról), amelyek nyáron a főtéri tárlaton szerepeltek. Annyival volt több és más ez a csütörtöki alkalom a nyárinál, hogy egy beszélgetés is kiegészítette a megnyitót. A nyáron Rubik Ernő (ő tanára volt Istvánnak az Iparművészeti Főiskolán) nyitotta meg a tárlatot, most Szeberényi Gyula Tamás. Örültem, hogy sok tanítványom is eljött, számukra biztos sok új információ hangzott el. Számomra nem voltak újak a látottak és hallottak, de én rendszeres olvasója vagyok István blogjának (http://utisz-utisz.blogspot.hu/), ahol éppen mostanában ünnepelte István a 100.000. látogatót.

Szintén a Magyar Kultúra Napjának eseménye volt a III. Székelyföldi Grafikai Biennálé, amelyen én személyesen nem tudtam jelen lenni, csak az egyik grafikám van ott Sepsiszentgyörgyön, de persze ennek is örülök!
Még csütörtökön, útközben, ahogy mentem a zsinagóga felé, készítettem néhány fotót, mikor a Rákóczi úti sarokház Hermészét felfedeztem a háztetők felett.